Sokat látott kalotaszegi udvar

Folytatom képes beszámolóim sorát, s egy újabb évszázados múlttal bíró portát mutatok. Már első pillantásra beleszerettünk a házba, mely előtt egy kedves idős bácsi gereblyézte a diófalevelet. Ahogyan szóba elegyedtünk, hamar be is invitált bennünket a portára s hosszú történetekbe kezdett. Mesélt az elmúlt időkről, régi emberekről, az egykori életről, egykori bálokról, juhmérésről, lakodalmakról, melyeknek e porta szem és fültanúja volt. Ezúttal zenét is társítok a képekhez, hogy egy kicsivel közelebb kerüljünk e csodás hely örökségéhez...  

Kezdődjön hát a barangolás elmúlt évtizedek, tárgyak s emlékek között...

Nézzétek csak a széket... el tudjátok olvasni készítésének dátumát? Az idős bácsi nagymamája kapta egykor nászajándékul...

A ház mellett patak csordogál, ezen keresztül is bejuthatunk a portára, nem is akármilyen hídon át! Egy roppant tölgyfagerenda köti össze a két partot, immár közel száz éve.

A körtefa alól előtűnik a csodás kalotaszegi deszkaoromzat. 

Az oromzat faragásának éve 1928, bár ez a faragott deszkákon aligha látszik... mintha csak pár éve készítették volna e csodás csipkéket.

A bejáratnál a régi piros lábas árulkodik valamiről... itt bizony állatok is élnek! Nézzünk hát hátrébb is, érdemes lesz!

Az egykori szekér már szét van szedve, de a gazdálkodás emlékei még elevenek.

A pajta hátsó falát a 40-es években építették, akkor került fel a kukoricaszár és a nád is, de még ma is egyet áll. A pajta régi eszközök tucatját rejti, de most inkább csak hangulatképeket mutatok... hogy érezhessétek ti is a  hely szellemét... 

Saját fotók... hivatkozzatok a blogra.

Remélem sikerült egy kicsit közelébb kerülni ehhez a csodás helyhez, közelebb örökségünkhöz, s éreztetek egy kicsikét abból a melegségből, melyet mi ott, akkor átéltünk. Ezzel az örökséggel lehet élni de el is veszejthetjük... a választás a mi kezünkben van. Én tudom, hogy melyik utat válasszam, remélem sokat jöttök majd velem!!!