Provence-ban mindent szeretnek, ami jó?

Egy újabb példa arra, miért nem kizárólag magyar témák szerepelnek a blogon. Azért, mert a jó példa ragadós, bár ránk, magyarokra kicsit nehezebben tapad... és azt a jó példát meg is kell találni. Hát itt van egy! Ismét Provence-ból. Nem divatból foglalkozom e vidékkel, hanem mert e vidék olyan értékeket mutat fel, amiből divat lett... legyen az itthon is!

A termékeny Vaucluse síkságon évtizedek óta tököt termesztenek. Csakhogy a XX. század második felében a nagyüzemi gazdálkodás miatt a síkságról teljesen kiszorult az addig ott termesztett sütőtök, helyét pedig takarmánytök fajták vették át. Az utóbbi bő két évtizedben viszont egyre többen térnek vissza a hagyományos fajtához, mely a késő őszi, és téli időszakokban kiváló vitaminforrás volt egykor, s az ma is. A provence-i tököt a "szerecsendiós" ízvilága teszi különlegessé. Na meg a helyiek lokálpatriotizmusa, mely révén a sütőtök lassan Provence szimbólumai közé emelkedik. 

Képek forrása

Hazánkban is számos helyen termesztettek tököt. A TSZ-ek idején, még a rendszerváltás után is sokan foglalkoztak töktermesztéssel, melyet jószerével a hűtőházak és feldolgozóüzemek vásároltak fel a családoktól. Az egykori tökföldek nagy része ma parlagon áll, s évente kétszer kell szárzúzózni a rajta növő gyomokat. Provence-ban sem azért termesztenek tököt, mert a globális piac azt kívánja, hanem mert a lokális gasztronómiában újra alkalmazzák, s büszkék arra, hogy saját tájfajtával rendelkezhetnek, amilyet csak ott, helyben lehet fogyasztani. Na ezt a gondolkodásmódot kellene elültetni itthon is, s ha megfogant, akkor lehetne tök és sok más egyéb is a magyar földön...