Október végi reggel

Pár nappal ezelőtt az úton ért a napkelte. Talán furcsán hangzik, de nem voltam fölkészülve rá. Autóztam az egyre múló sötétben, valahol mélyen gondolataimba burkolózva... alig vettem észre, hogy lassan megvirradt. Mikor valamiért oldalra pillantottam, a látvány szíven ütött. Olyan hevesen dobogott a szívem, olyan szaporán vettem a levegőt, mintha egyre gyorsabban kellene menjek, hogy odaérjek a hatalmas, narancsfényű napkoronghoz, mely lassan a ködös liget fölé emelkedett. Oly' hatalmas volt és az út épp arra fordult, szinte vonzott magához. A fotók csak részben adják át az élményt, de azért remélem nektek is örömötök telik a látványban.

Saját fotók...