2014. április 19., szombat

Van-e kendteknek húsvétjok?

A húsvéti tojás maga az ÉLET. Külső "írása" határozza meg milyenségét, ahogyan a mi életünknek is van egy mintázata. A húsvéti tojás varázseszköz, mellyel befolyásolhatjuk saját éltünk mintázatát. Mikor az életről beszélünk, illetve a teremtett világról, akkor ildomos volna mindig elé tennünk: Szent. Ha így élnénk, még varázseszközökre sem volna szükség, s ha mégis, azok sokszorosan hatnának. 

A tojás nem "termékenységszimbólum". A tojás AZ élet. Még ma is őrizzük a teremtéshez fűződő viszonyát, mikor azt kérdezzük hitetlen mosollyal: "Mi volt elébb, a tyúk vagy a tojás?"  Mutatok egy másik (Szent) "Élet"-képet:

Bezdédi tarsolylemez

Erről a képről van Szántai Lajosnak egy szép kis könyve (Máig élő honfoglalás), melyben leírva van egy kislánynak a meséje, mit e képről szőtt, és egy mesemondó néni meséje, minek gyönyörű "illusztrációja" ez az aranylemez. Mindkét történet lényege, hogy a "ige" a kereszt, kezdetben a szabad volt és mindenki részesült belőle. 

"Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige."

Aztán a jó nem lehetett magában, ezért megjelent egy ártó erő, aki ellopta az "igét" magának, majd egy másik ellopta tőle, hogy bebizonyítsa a népnek, az ige értéktelen, hatástalan. Ám egy angyali madár elragadta azt és az égbe emelte, s egy nagy fa odvába zárta. Ahhoz, hogy megleljük el kell hagyjuk az "itthon"-t és el kell jutnunk az  "otthon"-ba. Amit otthon fogunk találni az maga a (Szent) ÉLET. Ez kellene alapja legyen hitünknek és anyagi létezésünknek. A pünkösdi időszak dolga lesz ez... amit magyarként úgy hívunk: honfoglalás!



Ezek után kérdezem: Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Ha megértettétek a fenti "mesét", akkor már tudjátok a választ. De térjünk vissza a húsvéti tojáshoz.

"Én pedig halva fogok feküdni a Szombat estvéjéig, mint aluvó kisded az ő bölcsőjében." - mondá Jézus az Aranymiatyánkban.

A tojásírás hagyományos - és kizárólagos napja - Nagypéntek. Ekkor készítették elő Jézus bölcsőjét, hiszen amint a test megszűnik, az alvó szellemnek és a pokolra szálló léleknek "bölcső" kell. Ez a bölcső színében továbbviszi Jézus testiségét, hiszen Jézus lecsöppenő vére festi pirosra. A húsvéti tojásban eleve ott kell legyen az élet-test (kakasos udvarból kell származzon, persze régen csak ilyen volt), ám ez az élet-test a lobogó vízben áldozattá válik, csakúgy mint Krisztus, és az ő Szent lelke költözik "helyére". Látnunk érdemes, hogy ugyanaz a történet játszódik el, mint a fenti tarsolylemez esetében. 

A leány tehát magába fogadja Krisztust, hiszen a tojás az ő termékeny, életadó ölének is jelölője. Ám ahhoz, hogy leányból asszony legyen, s egy valós új életet segíthessen a világra, ahhoz legényre is szükség van, aki életnedvvel tölti meg a krisztusi szűz ölet. 

A legény vízzel locsolja meg a lányt, de milyen vízzel!? Rózsavízzel. A rózsa Szentlélek megtestesülése. Szentelt vízzel. Mitől lett szentelt egy víz? Attól, hogy a (szent) tüzet, melyet évente csak 2-3 jeles napkor oltottak el - minden máskor folyamatosan megújították parazsából - azt bizony nagypénteken eloltották. Csak nagyszombaton, vagy húsvét vasárnap gyújtották újra, és az új tűzből vett parazsat dobták a kút vizébe. Hiszen a régi tűz, Jézus teste, élete világa "elaludt" és a feltámadással újjászülető Jézus teszi szentté a vizet. (Később, mikor a tűz őrzésének már nem volt ekkora szerepe, azt tartották, hogy Jézust nagypénteken a katonák a patakba taszították, s ettől váltak szentté a vizek. A szentelés fontossága tehát éppoly fontos maradt.)   

Foglaljuk össze mi is történik már. A szentséggel felkészült legény felkeresi a szentséggel felkészült lányt. A legény felkeresi a nagyszombaton kisepert, kimeszelt, megtisztított lányos házat. (Mely szintén a lány ölének jelölője)  Bekopogtat ajtaján (hadd ne írjam le ez mit jelöl, elég ha visszaemlékezünk virágvasárnap termékenyítő körtáncaihoz: "Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat, hadd kerüljem váradat..."). Ha a leány béfogadja, a házon belül a legény működésbe hozza a teremtést, szertartásos viselkedésével: kihúzza magát, s egyenesen állva elmondja varázsló versét. A leány azt a verset csakis a magáénak tekinti, s mert érti, kölcsönös feszültség, vibráció jelenik meg, s mivel mindketten tudják mi jön eztán, az "izgalom" egyre fokozódik. A legény megfogja a leányt s az udvarra viszi, ahol a kútból vagy patakról hozott szentelt vízzel "megtermékenyíti". Eztán a leány átadja a maga őrzött (szent) tojását... és a legény hazavíve otthonába, saját "szent terébe" feltöri azt és megeszi! Nem őrizgeti, hanem megeszi. Ezzel válik kerekké a "szeplőtlen fogantatás"... ezzel válnak méltóvá arra, hogy pünkösdkor "honfoglalókká" nemesedjenek. 

  
Kérdezem ezek után: Húsvét napján mit fogsz tenni? ....






2014. április 18., péntek

"Nagypénteken mit fogsz tenni?"

"Nagypénteken mit fogsz tenni
szent fiam mit fogsz szenvedni?
Akkor anyám egy keresztre
fel leszek én majd feszítve
Te a kereszt alatt leszel
szent kezedvel el nem érhetsz
szent kezedvel el nem érhetsz
szűz öledbe le nem tehetsz." 
                                        
                                                             Aranymiatyánk

Nagycsütörtökön, az utolsó vacsora után Jézus tanítványaival a Gecsemáné kerthez megy. A kapuban három három tanítványt választ maga mellé s úgy mennek tovább:

"anyám getszemáni kertben
felmegyek az olajok hegyikbe"

Az ember fia, aki pontosan tudja mire számíthat, elkezdi megélni a maga szenvedéstörténetét. Mivel kezdődik ez? Azzal, hogy három kiváló képességekkel bíró tanítványával egy közös útra indulnak: fel az olajfák hegyibe. Hová? Hát persze, hogy ide:

A kissikátori körtemplom kazettás mennyezetének részlete / Két Hollós Könyvesbolt fotója
Révületről, vagyis egyfajta módosult tudatállapotról van itt szó, hiszen az Atyával nem is lehet másként "beszélni". Az ima hogyan is működhetne az effajta meditatív "emelkedettség" nélkül? Halkan kérdem: tudunk még imádkozni? 

Négyen indulnak hát közös útra, mintegy közös "meditációra" (bár csak ne lenne ma oly elcsépelt és túlhasznált e szó!), s Jézus egy ponton arra kéri az apostolokat, hogy ott őrködjenek, álljanak meg, s legyenek éberek, míg ő tovább megy az Atyához. Tudjuk mi történik aztán... a tanítványok jelenléte idő előtt az álom szintjére süllyed, s ugyan maradnak módosult tudatállapotban, de nem ott, azon a szinten, ahol támaszai lehetnének Jézusnak. Ezzel indul a szenvedéstörténet. Azzal, hogy be kell látnia, hiába minden tanítás, azok, akiket testvérévé fogadott, nos még ők sem tudják önállóan működtetni az igét. Hiába láttak és hallottak mindent, hiába tudnak mindent, az új rend, a rendnek a szere még nem működik. Nincs más út a beindításához... csakis az áldozathozatal. 

Nagypéntek a Vénusz oltalma alá esik, a szeretet fénye hatja át. Hogy történhet ennyi borzalom e napon? A mindenek felett álló szeretet oltalma nélkül sehogy... ugyanis talán már a korbácsok alatt meg kellett volna halni Jézusnak. De neki végig kellett járnia útját. Csak járjuk végig mi is az ő útját, hogy csak egy töredékét lássuk és érezzük annak, amit ő megélt.

Nem csak tanítványai nem értették szavát, hanem szembe kell néznie az emberi ostobasággal, a névtelen tömeg irányíthatóságával, a "hivatalos" egyház gonoszságával, emberek tömegével, akik közül nincs egy sem, aki az Atya igazát tudná, s feltétel nélkül hinné... csupán ő egymaga áll sziklaszilárd hittel e borzasztó tömegben. Aztán ott vannak a fizikai fájdalmak, melyek a testet apró darabjaira marcangolják... ezt a testet már tényleg csak a szeretet képes összetartani. S ott, a keresztfán mit mond az ember fia, akiben már semmi élő nem maradt, csupán a szeretet? 

"Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”

Mi más lehetne itt Jézussal, ha nem a vénuszi szeretet... a legnagyobb szeretet, a szerelem. Ez a túlcsorduló szeretet töltötte meg a "kelyhet" a Szent Grált, melybe Arimathiai József "felfogta vérét". Aki ezt a kelyhet megtalálja, az valóban az öröklét serlegét találja meg, s annak olyan hatalom kerül a "kezébe", amilyenről csak álmodhatunk. Szó szerint... hiszen hol találhatjuk meg ezt a serleget? Csakis belül, a hetedik irányban, a "bent"-ben, ahová magunk is "módosult tudatállapot"-ban juthatunk el. Ebből a kehelyből nem a test iszik, hanem a lélek. Ez a kehely fénnyel van tele, s aki iszik belőle, az maga is a fénybe ragadtatik.... és felülről látja eztán a világot. Lovaggá válik, templomos lovaggá. Előző bejegyzésemben írtam a templomról, mely nem kőből épül. Hát ez a fénytemplom, mintegy vértezet, itt van mindvégig fölöttünk az égen. Aki e kehelyből iszik, annak lelke Nimród csillagtestébe száll  bele... ez pedig nem más, mint maga a feltámadás. 

Ebben a vértezetben benne van minden, amit Jézus a földön megtestesít, sőt! Az alsó és felő világ határán, melyet Nimród öve jelöl, ott ragyog három magyar csillag: Szent István, Szent Imre herceg és Szent László. A nemesedés három ránk szabott útja: a szellem nemesedése, a lélek nemesedése és a test nemesedése. Ezen az övön pedig függ három csillag, amiket ha megnézünk közelebbről valami elképesztő dolgot látunk. Olyan csillagködöket, amik élő, organikus mintázatokat adnak, tarsolylemezeink mintázatát! Itt, ezen a valós fizikai síkon csillagok születnek!

Aki ezt a templomot a maga lelkével tölti be, s végigjárja minden csillagának stációit, az valóban szakrális királlyá nemesedhet, akit a nap koronáz majd magyar királlyá... ha képes lesz legyőzni önmaga testiséghez való ragaszkodását. Nimród Babilon királya... a báb állapot, az élet születésének királya. Ennek a szakrális uralkodónak mi van a tarsolyában? Maga az élet. Ennek a királynak az élet van a kezében! A tarsolylemezeink "mintái" nem kevesebbek, mint életadó jelképek, melyeken át a tarsolyba ténylegesen az élet fénymagja gyűlik. Ezt veheti kezébe az, aki képes lélekben eljutni a mi "mennyei atyánkhoz", akihez Nimródon által vezet az út. S aki egyszer eljut ide, az visszatérhet bármilyen testben, hiszen minden élő test egy és ugyan az. De ez már pünkösdhöz vezet el bennünket.   



Minden évben esélyt kapunk arra, hogy ezt az égi utat bejárjuk! Az idei húsvét is egy esély. Éljünk vele! Éljünk végre! Érjünk az égre! Adja Isten, hogy így legyen! 





2014. április 13., vasárnap

"Virágvasárnapján mit fogsz tenni?"

Előző bejegyzésemben írtam az ünnep egészéről, megérthettük miért az egyik legnagyobb ünnepünk húsvét. Sajnos azonban  nem csak az ünnep egészét, hanem részeit és "hétköznapi" szokásait sem  értjük, ezért ma virágvasárnapról írok röviden, lássuk meg végre e csodálatos világ összefüggéseit. Váljanak ismét egésszé a részek.

„Nekem legkedvesebb fiam, Jézus! Mit fogsz te tenni virágvasárnapján? Legkedvesebb anyám, neked mindjárt megmondom: én nagy király leszek, dicsőségesen bemegyek Jeruzsálembe, inteni és tanítani fogom a népet Atyám törvényére, és hirdetni fogom a megváltás új szövetségét.

Nekem legkedvesebb fiam, Jézus! Mi leszesz te azon a szent Nagyhétfőn? Legkedvesebb anyám, azt én mindjárt megmondom neked: gyönge és beteg leszek, többé senki sem fog tisztelni, senki sem segít a templomhoz járni."
                                                                                                                    Aranymiatyánk


A második versszak segítségünkre lesz, hogy megértsük mi történik virágvasárnap. Nos, mi az amit tudunk már az ünnepről? Húsvét az öröklétről szól, azon belül a test visszatérése a forráshoz. A legtöbb helyen úgy szerepel, hogy a húsvét "zöldcsütörtökkel" kezdődik. Ez is mutatja, hogy mennyire szétdarabolt, töredezett gondolkodásmódunk. Húsvét az időben két irányban a végtelenbe nyúlik, így ünnepe is. A régi ember minden napjában feltétel nélkül tisztelte azt, aki számára életet, testet adott: atyját és anyját. És minden napjában úgy élt, hogy a "halálra készült". Aki kétkedne ebben, az hallgassa meg ezt a "hétköznapi" esti imát: 


Húsvét tehát egy végtelen folyamat. Ha mégis annak az időszaknak a mondandóját nézzük, ahol ezek az "érzések" besűrűsödnek, akkor a Nagyhét Virágvasárnappal indul. A testesüléssel. Noha a nagyböjtben vagyunk, mikor is mindenféle mulatozás tilos volt, e napon a lányok énekszóval ünnepeltek, s körtáncokat jártak. Teremtettek. A testesülést varázsolták. A körtáncok és játékok formája pont a teremtés rendjének felel meg: mint itt, a Teremtő tanításokban írtam


Nézzük meg most a legismertebb ilyen játékot:


Bújj,bújj,zöld ág,


Zöld levelecske...


Nyitva van az aranykapu,


Csak bújjatok rajta.





Miről énekelnek? Az ágacska végén meredező rügyről, mely csillog az életnedvektől, és alig várja, hogy kipattanjon, szinte robbanásszerűen tör belőle elő az élet. És ez az élet befogadóra lel, hiszen "nyitva van az aranykapu" és még sürgetést is kap: "csak bújjatok rajta." 

Mit tesznek eközben? Bizony azt, amiről Jézus beszél, mikor azt mondja "akkor anyám király leszek a jeruzsálemba bé mejek". Király lesz, a teremtő Atya! Merkúr jegy uralma alatt állunk, ő van legközelebb a Naphoz. Nem Napként vonul be, nem uralkodni megy, hanem téríteni, térülni-fordulni, s közben az igét hirdetni, s igével testesíteni meg, termékenyíteni meg az embereket. 

Jeruzsálembe, s azon belül is a templomba megy, miként írja a második versszak, amikor is már nem fog tudni majd bémenni, mert gyenge lesz. De miért nem mondja akkor azt, hogy a jeruzsálemi templomba bemegyek, s ott fogok uralkodni? Azért mert szó nincs erről. De akkor milyen templomról beszél? 

Mikor mondta Jézus, hogy Atyám tiszteletére hatalmas márványpalotákat emeljetek, s abban királyként uralkodjatok? Soha. Akkor mégis milyen templomokról beszél? Hát erről:



Pap Gábor gyönyörűen elmondja, hogy miként jelenik meg Isten háza a képen. Isten temploma két ember között valósul meg, mikor azok lelküket egymásnak ajánlják. A képen fegyvereikből formáltak templomot, s középen megjelent a Teremtő. De ez történik akkor is, mikor "áldomásra emeljük poharunkat". Mit mondunk ekkor? Isten-Isten!  Jézus temploma az emberek közt valósül meg, a szeretet által. Az az atyai törvény és ez az új szövetség, amire Virágvasárnap Jézus tanít. 

Térjünk csak vissza a "Bújj, bújj zöld ághoz". Mi valósul meg e tánc által? Bizony, bizony, két ember kaput emel, templomot állít és azon az egész közösség együtt, kézenfogva átvonul. Aztán másik két tag emel kaput és azon is átbújnak, s így megy ez egészen addig, míg Isten meg nem jelenik az egész körben. Személyesen is és közösségileg is "áldott állapotba" kerül mindenki, aki ezt teszi. 

Általános volt e napon a barkaszentelés. A barka nem csak a bárány, az áldozat szimbóluma, hanem szimbolizálja a fénnyel, az arannyal termékenyült szentséget. Fényszóró, áldásszóró növény, akárcsak a Szentek glóriája, akárcsak a Szent Korona.




Kívánom nektek, hogy fürödjetek meg ma az áldásban, legalább így: :-)



   

2014. április 12., szombat

Húsvét helye az élő hagyományban


Húsvétját éli ma a teremtett világ és mi alig értünk az egészből valamit. Mi a húsvét?

Az öröklét ünnepe. A világmindenség első törvényének, a forrás törvényének ünnepe.  A teremtett világban minden élő anyag visszavágyik a teremtés forrásához. Minden testesült lélek visszatér a kiindulópontba. A húsvét nem más, mint a test (hús) önkéntes feláldozása az Atyának, (vagy atyai visszavétele), s a lélek átminősülése egy magasabb minőségbe.

A húsvét minden időben a Kos idejébe esik. (Legfeljebb 4 nappal nyúlhat át a Bika idejébe.) A Kos a testesülés ideje, a fizikai erő, az anyagi formát öltő energia megtestesítője. Mit látunk ekkor a természetben? A csupasz ágakon rügyek bújnak, s robbanásszerűen változnak bimbóvá, majd virággá, s levéllé. Szinte a semmiből jön létre az új test. Ez a test beindítja az életet, a virág ragyog, tündököl, illatozik, termékennyé válik, elindít egy új létezési formát, majd testét feláldozva elhullatja szirmát. Egy pillanatig úgy tűnik minden elveszett, ám kis idő múlva megjelenik a test helyén valami más, az élet gyümölcse, mely az életet táplálja tovább, s benne a mag, mely az új élet sarja.

 

Vagy elmondhatnánk ekképpen is: Jézus testet öltött Karácsony éjszakáján, s testében, lélekben, szellemben megerősödve virágba borította a világot. Húsvétkor testét áldozza, hogy „feltámadva” a szeretet gyümölcsét érlelhesse be pünkösdre. Ezt a folyamatot előző bejegyzéseimben lépésről-lépésre leírtam. Most álljunk meg itt, a testesülésnél, s a test visszavételénél, hiszen valljuk meg, melyikünknek volna mersze önként, szeretetből felajánlani „életét”, pontosabban testét, csak azért, hogy megmutassa, az élet örök, s ezáltal megváltson bennünket.

(Micsoda torzítás azt hirdetni, bűneinktől váltott meg Krisztus, miközben az ő megváltása a mi szabadságunk, az örök élet saját halálával és feltámadásával való bizonyítása. A félelem nélküli, szeretettel való élet a mi szabadságunk.)

Hosszasan lehetne sorolni, s értelmezni a húsvéti szokások jelentését, s ezek fontos részinformációkat hordoznának az ünnep egészére nézve, ám e helyütt egy magasabb szinten vizsgálódunk. Egy - húsvéttal kapcsolatban -  szokatlan kifejezést azonban meg kell említenünk.  Hagyományainkban ismerjük a vérszerződés fogalmát. Ezt épp úgy mint a honfoglalást, nem csupán fizikálisan, hanem szellemi síkon is megélhetjük, s bizony a teremtett világ működési rendje van jelen itt is. Anélkül, hogy megértenénk ennek lényegét, nem érthetjük meg húsvétot sem. Most jegyezzétek meg e fogalmat, hogy aztán később újra visszahozzuk, s kifejthessük, és térjünk át az ünnep menetére. Lássuk mi történik a húsvét előtti Nagyhéten. Ehhez az „archaikus népi imádságok” közül hívunk segítségül egyet, mely az Aranymiatyánk néven őrződött meg. Már a névadása is beszédes, de lássuk szövegét, melyben Jézus elmondja édesanyjának az előtte álló megpróbáltatásokat.

„Nekem legkedvesebb fiam, Jézus! Mit fogsz te tenni virágvasárnapján? Legkedvesebb anyám, neked mindjárt megmondom: én nagy király leszek, dicsőségesen bemegyek Jeruzsálembe, inteni és tanítani fogom a népet Atyám törvényére, és hirdetni fogom a megváltás új szövetségét.

Nekem legkedvesebb fiam, Jézus! Mi leszesz te azon a szent Nagyhétfőn? Legkedvesebb anyám, azt én mindjárt megmondom neked: gyönge és beteg leszek, többé senki sem fog tisztelni, senki sem segít a templomhoz járni.

Nekem legkedvesebb fiam, Jézus! Mit teszel te azon a szent Nagykedden? Legkedvesebb anyám, én azt neked mindjárt megmondom. Szegény vándor leszek, és vándorolni fogok egyik városból a másikba, és éjjelenként nem fogom fáradt fejemet álomra lehajtani.

Nekem legkedvesebb fiam, Jézus! Mit mívelsz te azon a szent Nagyszerdán, és az egész Nagyhétben?
Legkedvesebb anyám, azt én neked mindjárt megmondom: fölmegyek az Olajfák szent hegyére, álom nem jövend szememre a nagy félelemnek miatta. Kísértetni fogok egyik bírótól a másikhoz, Annástól Kaifáshoz, Kaifástól Heródeshez és Heródestól Pilátushoz.

Nekem legkedvesebb fiam, Jézus! Mit mívelsz te azon a nagy és szent Zöldcsütörtökön?
Legkedvesebb anyám, én azt neked mindjárt megmondom: ama hamis Júdás el fog engem adni harminc ezüstpénzért.

Nekem legkedvesebb fiam, Jézus! Mit fogsz te mívelni Nagypénteken?
Legkedvesebb anyám, én azt neked mindjárt megmondom: föl leszek feszítve egy magas keresztfára, három rettentő vasszöggel kezeimen és lábaimon átverve. Odajön egy vitéz, lándzsával keresztüldöfi oldalamat, és abból vér és víz fog folyni. Atyám pedig küldeni fog két ápolót, úgymint Szent Jánost és (Armathiai) Józsefet, akik engem a gyászkeresztfáról levesznek. Te kedves anyám, rám fogsz nézni szent szemeiddel, megmosol engem szent könnyeiddel, és szent hajaddal fogod törölni véres testemet. Én pedig halva fogok feküdni a Szombat estvéjéig, mint aluvó kisded az ő bölcsőjében.

Nekem legkedvesebb fiam, Jézus! Mit fogsz te mívelni Nagyszombatom?
Legkedvesebb anyám, én azt neked mindjárt megmondom. Mély sírban fogok feküdni egész a húsvéti szent napig, mialatt le fogok szállani poklokra, az ott rám váró lelkeket kiszabadítandom. Feltámadva magammal viszem őket az én Atyám országába, bevégzett nagy munkám diadaljeléül. És az üdvösség öröméneke örökké fog zengeni az egek egeiben.”


 Most, hogy érezhetővé váljék ereje ennek az imádságnak, hallgassuk meg egy csángó kislány előadásában.


Jézus a getszemáni kertben
fenn az olajok hegyikbe
térgyen állva imádkozik
piros vérrel izzadozik

Virágszombaton este
mária fiát kérdezte
jövő héten mit fogsz tenni
szent fiam mit fogsz szenvedni
Virágvasárnapján mit fogsz tenni
szent fiam mit fogsz szenvedni
akkor anyám király leszek
a jeruzsálemba bé mejek

Hát nagy hetfőn mit fogsz tenni
szent fiam mit fogsz szenvedni
akkor anyám beteg leszek
a templomba nem mehetek
Hát nagykedden mit fogsz tenni
szent fiam mit fogsz szenvedni
akkor anyám vándorolok
az utcákon le s fel járok

Nagyszeredán mit fogsz tenni
szent fiam mit fogsz szenvedni
akkor anyám hamis júdás
engem harminc pénzért elád

Nagycsütörtökön mit fogsz tenni
szent fiam mit fogsz szenvedni
anyám getszemáni kertben
felmegyek az olajok hegyikbe

Nagypénteken mit fogsz tenni
szent fiam mit fogsz szenvedni
akkor anyám egy keresztre
fel leszek én majd feszítve
Te a kereszt alatt leszel
szent kezedvel el nem érhetsz
szent kezedvel el nem érhetsz
szűz öledbe le nem tehetsz

Hát nagyszombaton mit fogsz tenni
szent fiam mit fogsz szenvedni
akkor anyám koporsómba
bészállok a gyászos síromba

Húsvét napján mit fogsz tenni
szent fiam mit fogsz művelni
akkor anyám feltámodak
mennyországba uralkadok
Húsvét után ötven napra
piros pünkösd hajnalára
elküldöm a vigasztalót
a fehér színű galambot
Pünkösd után nyolcvan napra
nagyboldogasszony napjára
felviszlek a mennyországba
a mennyei boldogságba



Szántai Lajosnak van egy nagyszerű elemzése erről az imádságról, melyben gyönyörűen igazolja, hogy mely napokhoz, mely bolygótulajdonságok tartoznak a magyar hitvilágban. Hiszen erről van itt szó, semmi másról, az életünket közvetlenül irányító hét bolygóminőségről, hiszen a földi testünkre semmi nincs nagyobb hatással, mint az ő viselkedésük. Sorba szedve hát: Vasárnap a Merkúr, hétfőn a Mars, kedden a Hold, szerdán a Nap, csütörtökön a Szaturnusz, pénteken a Vénusz, szombaton a Jupiter fog megjelenni.

Most térjünk vissza a magyarság első alapszerződéséhez. Hét „vezér” adja „vérét”, hogy jöjjön bármi, ők ettől fogva együtt fognak működni, s együttműködésük biztosítja minden magyar életét a Földön. Etelközben történik mindez. Étel-ital-közben…, étel-ital a kézben... egy vacsoránál. Azon a vacsorán, ahol utoljára vannak jelen, mint önálló egyének, vagyis az „utolsó vacsorán”. Talán meglepő azt állítani, hogy Jézus szkíta szertartásrend szerint készül az áldozatra. Bemutatja a kenyeret és a bort, s egyesíti a jelenlévőket, mintegy új szerződést kötve velük, a kupa fölött. 

,,Vegyétek, és egyetek ebből mindnyájan,
mert ez az én testem, mely értetek adatik.''

,,Vegyétek, és igyatok ebből mindnyájan,
mert ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé.''

Kiknek a szövetsége az utolsó vacsora, ahol jelen van 12 apostol, s maga a Fiú? Az új szerződés a 12 állatövi jegy működési rendszerét lépteti működésbe, egy a Napúton rajta lévő, de a rendszeren mégis kívülálló személy által. Ismerünk ilyen csillagképet a Napúton? Hát persze hogy Nimród (Orion vagy Scytus, azaz Szkíta) csillagképe jöhet csak szóba, az egyik beavató csillagkép! Jézus Nimródként működött itt a Földön, nem messiásként. Nem egyetlen népet váltott meg, hanem az egész emberiséget. De ha már ide jutottunk tegyük helyre ezt a félreértelmezett mondatát:


„Ez a vér értetek és mindenkiért kiontatik a bűnök bocsánatára.”

Itt a földön egyetlen főbűn van: az önmagunk számára való meg nem bocsátás. Nem tudunk olyan borzalmat művelni, ami után meg ne kellene bocsássunk önmagunknak, s ennek egyetlen oka van: aki nem tud még magának sem megbocsátani, abban nincs szeretet. Akiben nincs szeretet, annak számára nincs kegyelem. Jézus megváltása a szabad és örök életet hozta el, a szeretettel teli életet.

Aki megérti a húsvét üzenetét, az többé nem fél semmitől. Aki magyarként megérti Jézus tetteinek üzenetét, az nem aggódik többé semmiért, csupán elkezd végre élni… s követi Nimródot.


Isten segítsen!