2014. április 22., kedd

Sárkányölő Szent György

Két ünnep közt van napja, húsvét és pünkösd között, de majd' minden esetben húsvét után. Szent György a "Kos" időszak lezárója és a "Bika" időszak megnyitója. Hogy miért pont itt jelenik meg, azt legalább négy szinten lehet értelmezni. Mi most csak két szinten tárgyaljuk. 

Kolozsvári Márton és Pál szobra


A kos testiség, a vele időben és térben "szemben lévő" mérleg szellemiséggel párosul. A mérleg csillagjegy égi cikkelyében, a sarkcsillag illetve a kis göncöl alatt, ott a sárkány csillagkép. A keleti megfelelője a mérlegnek a sárkány. Egyszerűen arról volna itt szó, hogy elmúlt a kos ideje, elmúlt a sárkány szellemiségnek az ideje, s elértünk a bikába? De akkor miért kell megölni azt a sárkányt?! Hiszen már úgyis magunk mögött hagytuk, nem igaz? Többről kell itt szó legyen.

A szűz-halak tengelyről már volt szó korábban. Ez népmeséinkben fekete lyukként, kútként jelenik meg, melynek alján ott a sárkány. Ez itt a szaturnuszi sárkány, aki a bak és a vízöntő jegyben van otthon. Ez a sárkány testiség, melyet szűz lányokkal, vagy tojással kell táplálni... (pontosan a tavaszi, húsvéti testesült szűz élettel). A kos-bika időszakában viszont a sárkány szellemiség van jelen (hiszen a mérlegben és  a skorpióban a Szaturnusz van erőben/rejtett erőben). Mit jelent ez? Azt, hogy míg elébb, a szüzek és az életadó tojások a sárkányt táplálták, azaz a halálba mentek, addig itt a sárkány feleségeivé kellene váljanak. A kosban dől el, hogy az új élet iSTeNi, vagy SáTáNi természetű lesz. Itt dől el, hogy pusztulás vagy bőség vár ránk. Ha A Mars és a Nap által működtetett kos (a legteljesebb férfierő) nem tudja legyőzni a sárkányt, akkor a Vénusz és a Hold (a legbefogadóbb nőierő) által működtetett bika bizony a negatív erők által termékenyülne, sőt ha már korábban termékenyült volna, magzata akkor is az ördögi útra térne. 

A sárkány tehát szoros összefüggésben van a Szaturnusszal. Az asztrológiában mai napig ismert ábrája a kereszt(fa), melynek jobb- és baloldali csúcsán a Nap és a Hold helyezkedik el, és aminek tövén a Szaturnuszt ábrázoló kígyó csúszik felfelé. 

Hát ezt kell Szent Györgynek legyőznie! És úgy tűnik nem volt elég a krisztusi megváltás, nem volt elég Jézus kereszthalála - hiszen ezt látjuk magunk körül is - a gonosz erők már a keresztfát másszák! Mit jelent ez? Ez a második szint, amit meg kell értsünk...

Szent Györgyöt keresik-kutatják és nem lelik alakját a történelemben. Ki volt ő? A ma embere száraz tényeknek, vagy makacs tényeknek nevezi azokat az igazságokat, melyek darabokban igazak, ám nem lehet őket egységes, élő rendszerré állítani. És mi ilyen személyeket keresünk a Szentjeinkben is, hitetlenül. Pedig Szent György nem rajtunk kívül van, hanem bennünk kell megjelenjen. Ő hozza működésbe a pünkösdi időszakot! Ő az, aki a "vak" hitet bizonyosságra alapuló hitre kezdi váltani. Nekünk, magunknak kell legyőznünk a sárkányt, aki a mi hitünket megingatja. Hol a sárkány? Ott, ahol Szent György. Ugyan ott... bennünk. Csakhogy ma az egész világ ezt a sárkányt táplálja bennünk, tele vagyunk feszültséggel és pusztító gondolatokkal, a test egészségéről már nem is beszélve. Jézus hitet és bizonyosságot adott a húsvéttal, láttuk és szívünkbe zártuk... de amit kaptunk általa, azt csak mi magunk védhetjük meg! A sárkány miért akarja "megtermékenyíteni" életünket? Hogy uralkodhasson fölöttünk. És bizony ezt is teszi általában.

Pünkösd első feladata megvédeni a hitünket és mindazt az értéket, amit Jézustól kaptunk. Szent György a mi élő hitünk első bástyája. 





2014. április 19., szombat

Van-e kendteknek húsvétjok?

A húsvéti tojás maga az ÉLET. Külső "írása" határozza meg milyenségét, ahogyan a mi életünknek is van egy mintázata. A húsvéti tojás varázseszköz, mellyel befolyásolhatjuk saját éltünk mintázatát. Mikor az életről beszélünk, illetve a teremtett világról, akkor ildomos volna mindig elé tennünk: Szent. Ha így élnénk, még varázseszközökre sem volna szükség, s ha mégis, azok sokszorosan hatnának. 

A tojás nem "termékenységszimbólum". A tojás AZ élet. Még ma is őrizzük a teremtéshez fűződő viszonyát, mikor azt kérdezzük hitetlen mosollyal: "Mi volt elébb, a tyúk vagy a tojás?"  Mutatok egy másik (Szent) "Élet"-képet:

Bezdédi tarsolylemez

Erről a képről van Szántai Lajosnak egy szép kis könyve (Máig élő honfoglalás), melyben leírva van egy kislánynak a meséje, mit e képről szőtt, és egy mesemondó néni meséje, minek gyönyörű "illusztrációja" ez az aranylemez. Mindkét történet lényege, hogy a "ige" a kereszt, kezdetben a szabad volt és mindenki részesült belőle. 

"Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige."

Aztán a jó nem lehetett magában, ezért megjelent egy ártó erő, aki ellopta az "igét" magának, majd egy másik ellopta tőle, hogy bebizonyítsa a népnek, az ige értéktelen, hatástalan. Ám egy angyali madár elragadta azt és az égbe emelte, s egy nagy fa odvába zárta. Ahhoz, hogy megleljük el kell hagyjuk az "itthon"-t és el kell jutnunk az  "otthon"-ba. Amit otthon fogunk találni az maga a (Szent) ÉLET. Ez kellene alapja legyen hitünknek és anyagi létezésünknek. A pünkösdi időszak dolga lesz ez... amit magyarként úgy hívunk: honfoglalás!



Ezek után kérdezem: Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Ha megértettétek a fenti "mesét", akkor már tudjátok a választ. De térjünk vissza a húsvéti tojáshoz.

"Én pedig halva fogok feküdni a Szombat estvéjéig, mint aluvó kisded az ő bölcsőjében." - mondá Jézus az Aranymiatyánkban.

A tojásírás hagyományos - és kizárólagos napja - Nagypéntek. Ekkor készítették elő Jézus bölcsőjét, hiszen amint a test megszűnik, az alvó szellemnek és a pokolra szálló léleknek "bölcső" kell. Ez a bölcső színében továbbviszi Jézus testiségét, hiszen Jézus lecsöppenő vére festi pirosra. A húsvéti tojásban eleve ott kell legyen az élet-test (kakasos udvarból kell származzon, persze régen csak ilyen volt), ám ez az élet-test a lobogó vízben áldozattá válik, csakúgy mint Krisztus, és az ő Szent lelke költözik "helyére". Látnunk érdemes, hogy ugyanaz a történet játszódik el, mint a fenti tarsolylemez esetében. 

A leány tehát magába fogadja Krisztust, hiszen a tojás az ő termékeny, életadó ölének is jelölője. Ám ahhoz, hogy leányból asszony legyen, s egy valós új életet segíthessen a világra, ahhoz legényre is szükség van, aki életnedvvel tölti meg a krisztusi szűz ölet. 

A legény vízzel locsolja meg a lányt, de milyen vízzel!? Rózsavízzel. A rózsa Szentlélek megtestesülése. Szentelt vízzel. Mitől lett szentelt egy víz? Attól, hogy a (szent) tüzet, melyet évente csak 2-3 jeles napkor oltottak el - minden máskor folyamatosan megújították parazsából - azt bizony nagypénteken eloltották. Csak nagyszombaton, vagy húsvét vasárnap gyújtották újra, és az új tűzből vett parazsat dobták a kút vizébe. Hiszen a régi tűz, Jézus teste, élete világa "elaludt" és a feltámadással újjászülető Jézus teszi szentté a vizet. (Később, mikor a tűz őrzésének már nem volt ekkora szerepe, azt tartották, hogy Jézust nagypénteken a katonák a patakba taszították, s ettől váltak szentté a vizek. A szentelés fontossága tehát éppoly fontos maradt.)   

Foglaljuk össze mi is történik már. A szentséggel felkészült legény felkeresi a szentséggel felkészült lányt. A legény felkeresi a nagyszombaton kisepert, kimeszelt, megtisztított lányos házat. (Mely szintén a lány ölének jelölője)  Bekopogtat ajtaján (hadd ne írjam le ez mit jelöl, elég ha visszaemlékezünk virágvasárnap termékenyítő körtáncaihoz: "Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat, hadd kerüljem váradat..."). Ha a leány béfogadja, a házon belül a legény működésbe hozza a teremtést, szertartásos viselkedésével: kihúzza magát, s egyenesen állva elmondja varázsló versét. A leány azt a verset csakis a magáénak tekinti, s mert érti, kölcsönös feszültség, vibráció jelenik meg, s mivel mindketten tudják mi jön eztán, az "izgalom" egyre fokozódik. A legény megfogja a leányt s az udvarra viszi, ahol a kútból vagy patakról hozott szentelt vízzel "megtermékenyíti". Eztán a leány átadja a maga őrzött (szent) tojását... és a legény hazavíve otthonába, saját "szent terébe" feltöri azt és megeszi! Nem őrizgeti, hanem megeszi. Ezzel válik kerekké a "szeplőtlen fogantatás"... ezzel válnak méltóvá arra, hogy pünkösdkor "honfoglalókká" nemesedjenek. 

  
Kérdezem ezek után: Húsvét napján mit fogsz tenni? ....






2014. április 18., péntek

"Nagypénteken mit fogsz tenni?"

"Nagypénteken mit fogsz tenni
szent fiam mit fogsz szenvedni?
Akkor anyám egy keresztre
fel leszek én majd feszítve
Te a kereszt alatt leszel
szent kezedvel el nem érhetsz
szent kezedvel el nem érhetsz
szűz öledbe le nem tehetsz." 
                                        
                                                             Aranymiatyánk

Nagycsütörtökön, az utolsó vacsora után Jézus tanítványaival a Gecsemáné kerthez megy. A kapuban három három tanítványt választ maga mellé s úgy mennek tovább:

"anyám getszemáni kertben
felmegyek az olajok hegyikbe"

Az ember fia, aki pontosan tudja mire számíthat, elkezdi megélni a maga szenvedéstörténetét. Mivel kezdődik ez? Azzal, hogy három kiváló képességekkel bíró tanítványával egy közös útra indulnak: fel az olajfák hegyibe. Hová? Hát persze, hogy ide:

A kissikátori körtemplom kazettás mennyezetének részlete / Két Hollós Könyvesbolt fotója
Révületről, vagyis egyfajta módosult tudatállapotról van itt szó, hiszen az Atyával nem is lehet másként "beszélni". Az ima hogyan is működhetne az effajta meditatív "emelkedettség" nélkül? Halkan kérdem: tudunk még imádkozni? 

Négyen indulnak hát közös útra, mintegy közös "meditációra" (bár csak ne lenne ma oly elcsépelt és túlhasznált e szó!), s Jézus egy ponton arra kéri az apostolokat, hogy ott őrködjenek, álljanak meg, s legyenek éberek, míg ő tovább megy az Atyához. Tudjuk mi történik aztán... a tanítványok jelenléte idő előtt az álom szintjére süllyed, s ugyan maradnak módosult tudatállapotban, de nem ott, azon a szinten, ahol támaszai lehetnének Jézusnak. Ezzel indul a szenvedéstörténet. Azzal, hogy be kell látnia, hiába minden tanítás, azok, akiket testvérévé fogadott, nos még ők sem tudják önállóan működtetni az igét. Hiába láttak és hallottak mindent, hiába tudnak mindent, az új rend, a rendnek a szere még nem működik. Nincs más út a beindításához... csakis az áldozathozatal. 

Nagypéntek a Vénusz oltalma alá esik, a szeretet fénye hatja át. Hogy történhet ennyi borzalom e napon? A mindenek felett álló szeretet oltalma nélkül sehogy... ugyanis talán már a korbácsok alatt meg kellett volna halni Jézusnak. De neki végig kellett járnia útját. Csak járjuk végig mi is az ő útját, hogy csak egy töredékét lássuk és érezzük annak, amit ő megélt.

Nem csak tanítványai nem értették szavát, hanem szembe kell néznie az emberi ostobasággal, a névtelen tömeg irányíthatóságával, a "hivatalos" egyház gonoszságával, emberek tömegével, akik közül nincs egy sem, aki az Atya igazát tudná, s feltétel nélkül hinné... csupán ő egymaga áll sziklaszilárd hittel e borzasztó tömegben. Aztán ott vannak a fizikai fájdalmak, melyek a testet apró darabjaira marcangolják... ezt a testet már tényleg csak a szeretet képes összetartani. S ott, a keresztfán mit mond az ember fia, akiben már semmi élő nem maradt, csupán a szeretet? 

"Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”

Mi más lehetne itt Jézussal, ha nem a vénuszi szeretet... a legnagyobb szeretet, a szerelem. Ez a túlcsorduló szeretet töltötte meg a "kelyhet" a Szent Grált, melybe Arimathiai József "felfogta vérét". Aki ezt a kelyhet megtalálja, az valóban az öröklét serlegét találja meg, s annak olyan hatalom kerül a "kezébe", amilyenről csak álmodhatunk. Szó szerint... hiszen hol találhatjuk meg ezt a serleget? Csakis belül, a hetedik irányban, a "bent"-ben, ahová magunk is "módosult tudatállapot"-ban juthatunk el. Ebből a kehelyből nem a test iszik, hanem a lélek. Ez a kehely fénnyel van tele, s aki iszik belőle, az maga is a fénybe ragadtatik.... és felülről látja eztán a világot. Lovaggá válik, templomos lovaggá. Előző bejegyzésemben írtam a templomról, mely nem kőből épül. Hát ez a fénytemplom, mintegy vértezet, itt van mindvégig fölöttünk az égen. Aki e kehelyből iszik, annak lelke Nimród csillagtestébe száll  bele... ez pedig nem más, mint maga a feltámadás. 

Ebben a vértezetben benne van minden, amit Jézus a földön megtestesít, sőt! Az alsó és felő világ határán, melyet Nimród öve jelöl, ott ragyog három magyar csillag: Szent István, Szent Imre herceg és Szent László. A nemesedés három ránk szabott útja: a szellem nemesedése, a lélek nemesedése és a test nemesedése. Ezen az övön pedig függ három csillag, amiket ha megnézünk közelebbről valami elképesztő dolgot látunk. Olyan csillagködöket, amik élő, organikus mintázatokat adnak, tarsolylemezeink mintázatát! Itt, ezen a valós fizikai síkon csillagok születnek!

Aki ezt a templomot a maga lelkével tölti be, s végigjárja minden csillagának stációit, az valóban szakrális királlyá nemesedhet, akit a nap koronáz majd magyar királlyá... ha képes lesz legyőzni önmaga testiséghez való ragaszkodását. Nimród Babilon királya... a báb állapot, az élet születésének királya. Ennek a szakrális uralkodónak mi van a tarsolyában? Maga az élet. Ennek a királynak az élet van a kezében! A tarsolylemezeink "mintái" nem kevesebbek, mint életadó jelképek, melyeken át a tarsolyba ténylegesen az élet fénymagja gyűlik. Ezt veheti kezébe az, aki képes lélekben eljutni a mi "mennyei atyánkhoz", akihez Nimródon által vezet az út. S aki egyszer eljut ide, az visszatérhet bármilyen testben, hiszen minden élő test egy és ugyan az. De ez már pünkösdhöz vezet el bennünket.   



Minden évben esélyt kapunk arra, hogy ezt az égi utat bejárjuk! Az idei húsvét is egy esély. Éljünk vele! Éljünk végre! Érjünk az égre! Adja Isten, hogy így legyen! 





2014. április 13., vasárnap

"Virágvasárnapján mit fogsz tenni?"

Előző bejegyzésemben írtam az ünnep egészéről, megérthettük miért az egyik legnagyobb ünnepünk húsvét. Sajnos azonban  nem csak az ünnep egészét, hanem részeit és "hétköznapi" szokásait sem  értjük, ezért ma virágvasárnapról írok röviden, lássuk meg végre e csodálatos világ összefüggéseit. Váljanak ismét egésszé a részek.

„Nekem legkedvesebb fiam, Jézus! Mit fogsz te tenni virágvasárnapján? Legkedvesebb anyám, neked mindjárt megmondom: én nagy király leszek, dicsőségesen bemegyek Jeruzsálembe, inteni és tanítani fogom a népet Atyám törvényére, és hirdetni fogom a megváltás új szövetségét.

Nekem legkedvesebb fiam, Jézus! Mi leszesz te azon a szent Nagyhétfőn? Legkedvesebb anyám, azt én mindjárt megmondom neked: gyönge és beteg leszek, többé senki sem fog tisztelni, senki sem segít a templomhoz járni."
                                                                                                                    Aranymiatyánk


A második versszak segítségünkre lesz, hogy megértsük mi történik virágvasárnap. Nos, mi az amit tudunk már az ünnepről? Húsvét az öröklétről szól, azon belül a test visszatérése a forráshoz. A legtöbb helyen úgy szerepel, hogy a húsvét "zöldcsütörtökkel" kezdődik. Ez is mutatja, hogy mennyire szétdarabolt, töredezett gondolkodásmódunk. Húsvét az időben két irányban a végtelenbe nyúlik, így ünnepe is. A régi ember minden napjában feltétel nélkül tisztelte azt, aki számára életet, testet adott: atyját és anyját. És minden napjában úgy élt, hogy a "halálra készült". Aki kétkedne ebben, az hallgassa meg ezt a "hétköznapi" esti imát: 


Húsvét tehát egy végtelen folyamat. Ha mégis annak az időszaknak a mondandóját nézzük, ahol ezek az "érzések" besűrűsödnek, akkor a Nagyhét Virágvasárnappal indul. A testesüléssel. Noha a nagyböjtben vagyunk, mikor is mindenféle mulatozás tilos volt, e napon a lányok énekszóval ünnepeltek, s körtáncokat jártak. Teremtettek. A testesülést varázsolták. A körtáncok és játékok formája pont a teremtés rendjének felel meg: mint itt, a Teremtő tanításokban írtam


Nézzük meg most a legismertebb ilyen játékot:


Bújj,bújj,zöld ág,


Zöld levelecske...


Nyitva van az aranykapu,


Csak bújjatok rajta.





Miről énekelnek? Az ágacska végén meredező rügyről, mely csillog az életnedvektől, és alig várja, hogy kipattanjon, szinte robbanásszerűen tör belőle elő az élet. És ez az élet befogadóra lel, hiszen "nyitva van az aranykapu" és még sürgetést is kap: "csak bújjatok rajta." 

Mit tesznek eközben? Bizony azt, amiről Jézus beszél, mikor azt mondja "akkor anyám király leszek a jeruzsálemba bé mejek". Király lesz, a teremtő Atya! Merkúr jegy uralma alatt állunk, ő van legközelebb a Naphoz. Nem Napként vonul be, nem uralkodni megy, hanem téríteni, térülni-fordulni, s közben az igét hirdetni, s igével testesíteni meg, termékenyíteni meg az embereket. 

Jeruzsálembe, s azon belül is a templomba megy, miként írja a második versszak, amikor is már nem fog tudni majd bémenni, mert gyenge lesz. De miért nem mondja akkor azt, hogy a jeruzsálemi templomba bemegyek, s ott fogok uralkodni? Azért mert szó nincs erről. De akkor milyen templomról beszél? 

Mikor mondta Jézus, hogy Atyám tiszteletére hatalmas márványpalotákat emeljetek, s abban királyként uralkodjatok? Soha. Akkor mégis milyen templomokról beszél? Hát erről:



Pap Gábor gyönyörűen elmondja, hogy miként jelenik meg Isten háza a képen. Isten temploma két ember között valósul meg, mikor azok lelküket egymásnak ajánlják. A képen fegyvereikből formáltak templomot, s középen megjelent a Teremtő. De ez történik akkor is, mikor "áldomásra emeljük poharunkat". Mit mondunk ekkor? Isten-Isten!  Jézus temploma az emberek közt valósül meg, a szeretet által. Az az atyai törvény és ez az új szövetség, amire Virágvasárnap Jézus tanít. 

Térjünk csak vissza a "Bújj, bújj zöld ághoz". Mi valósul meg e tánc által? Bizony, bizony, két ember kaput emel, templomot állít és azon az egész közösség együtt, kézenfogva átvonul. Aztán másik két tag emel kaput és azon is átbújnak, s így megy ez egészen addig, míg Isten meg nem jelenik az egész körben. Személyesen is és közösségileg is "áldott állapotba" kerül mindenki, aki ezt teszi. 

Általános volt e napon a barkaszentelés. A barka nem csak a bárány, az áldozat szimbóluma, hanem szimbolizálja a fénnyel, az arannyal termékenyült szentséget. Fényszóró, áldásszóró növény, akárcsak a Szentek glóriája, akárcsak a Szent Korona.




Kívánom nektek, hogy fürödjetek meg ma az áldásban, legalább így: :-)