Most múlik pontosan...

Mikor megláttunk néhány öreg házat e faluban, a szívünk egyre jobban zakatolt. Minél többet láttunk, annál inkább szerettünk volna nem látni semmit... így nem. Ha az ember egyszer már átélte, belül érezte egy kultúra virágzását, ha tud, ismer egy élhetőbb életet, akkor különösen fáj látnia annak szemünk előtti pusztulását. Persze nem muszáj észrevenni... de ha mégis megakad rajta a szemetek, akkor ne engedjétek, hogy a hétköznapok továbbsodorják tekinteteket, akkor már észrevettetek valamit és ez a valami az elmúlásra figyelmeztet mindannyinkat. Míg élünk, mindig van időnk változtatni. Minden pillanatban előttünk a lehetőség. Lehet szebb a világ, hiszen mi teremtjük.   

Mi más is szólhatna itt...