2011. november 20., vasárnap

Most múlik pontosan...

Mikor megláttunk néhány öreg házat e faluban, a szívünk egyre jobban zakatolt. Minél többet láttunk, annál inkább szerettünk volna nem látni semmit... így nem. Ha az ember egyszer már átélte, belül érezte egy kultúra virágzását, ha tud, ismer egy élhetőbb életet, akkor különösen fáj látnia annak szemünk előtti pusztulását. Persze nem muszáj észrevenni... de ha mégis megakad rajta a szemetek, akkor ne engedjétek, hogy a hétköznapok továbbsodorják tekinteteket, akkor már észrevettetek valamit és ez a valami az elmúlásra figyelmeztet mindannyinkat. Míg élünk, mindig van időnk változtatni. Minden pillanatban előttünk a lehetőség. Lehet szebb a világ, hiszen mi teremtjük.   



Mi más is szólhatna itt...


6 megjegyzés:

  1. :( Milyen gyönyörű kerítése van a volt háznak!

    VálaszTörlés
  2. Azt a keritést fel lehetne használni..én tudnék mit tenni vele...annyira szépek rajta,azok a hegyezések..igaz?...én már fel is tenném falra..lambéria helyett..

    VálaszTörlés
  3. http://szerelmeim.blogspot.com/

    VálaszTörlés
  4. A tanyasoron ahol élek, szintén van néhány omladozó gyöngyszem. Nekem is nagyon fáj...
    Szeretnék milliomos lenni ilyenkor és megmenteni mindet!!!

    VálaszTörlés
  5. Van pár milliomos, aki megteszi ezt, erről szól a zalánpataki bejegyzés.

    Érdekes, hogy mindketten a kerítést emeltétek ki. Az épület gzadasági épületként szolgált, fiókos szín, azaz pajta volt. Az utolsó fazsindelyes kalotaszegi épületek egyike volt.

    VálaszTörlés
  6. Szép és egyben szomorú az ajánlott blog oldal, tele erős érzelmekkel...

    VálaszTörlés