Sziklából forrás fakad...

Vannak helyek az ember életében, melyeknek különleges jelentőségük van. Ezúttal nem az emlékezés helyeiről beszélek, hanem olyan helyekről, ahol valami különleges érzés járja át az embert minden alkalommal. Mintha kitárulna előtte a világ, mintha szárnyalna, mintha hegyeket lenne képes megmozgatni... ott, azon a helyen. Nekem is vannak ilyen helyeim, melyeket időről időre fölkeresek, hogy legyen erőm a megkezdett utamon végigmenni. Most megmutatom az egyiket, hátha érzitek így is varázsát, hitet és erőt adhat számotokra is...

Az őszi erdő már levetette pompás ruháját s a szél már az utolsó leveleket röpíti vissza oda, ahonnan teremtetett. A kilátás azonban így is gyönyörű a zuzmókkal borított öreg homokkőszirt tetejéről...

A kakasülő - ahogyan errefelé hívják -, talán a világ középpontja. A bemélyedésben megáll az idő. Csak ülsz és nem tudod elengedni a tájat... mígnem elér a napnyugta és többé nem élhetsz nyugodtan úgy, hogy vissza ne akarnál jönni ide. Évente egyszer is elég eljönni ide, egy esztendőre való erőt nyerhet itt az ember. 

Ősi hely ez, famatuzsálemekkel, több mint száz éves borókák maradványaival, elmúlt korok szemtanúival.

Hogy milyen ereje van a helynek? Nézzétek csak meg az alábbi képet!

A szikla repedésében új élet kezdődik... ez a természet ereje, ezt az erőt adja át nekünk, a törékeny és sokszor gyáva embereknek. Legyen bármilyen kemény is az élet, hinni kell, akarni, harcolni azokért az értékekért amiben hiszünk s akkor nincs lehetetlen! Ha így élünk, akkor van esély arra, hogy egy napon, tisztességben megöregedve elszámolhassunk majd életünkkel... és elmondhassuk, úgy éltünk, ahogyan mások szerint lehetetlen és úgy halunk, hogy életünk emlékéből hitet s erőt meríthessenek az ittmaradók... mert  mi láttuk és tudtuk, nincsen lehetetlen...

Saját fotók...