Gyönyörű magyar háziállataink - A magyar racka

Magyar vagy hortobágyi racka 

Az alábbi képen egy pár napos racka bárányt láthattok. Bár éppen a puha szalmában pihen, születése után pár perccel már lábra áll, pár óra múlva már akár kilométereken keresztül is képes követni az anyajuhot. A rackabárányok általában egykék, de jó legelőn gyakorta két bárány is születik a 150 napos vemhesség után. 

A racka anyajuhok évente egyszer ellenek, húsvét környékén. Más, hús típusú bárányok születését gazdáik az egyházi ünnepekhez igazítják, húsvétra nagyboldogasszonyra (aug.15) vagy karácsonyra elletnek. 

A kisbárányok lehetnek jerkebárányok (nőivarúak) és kosbárányok (hímivarúak). A növendék állatokat tenyésztésbe vételükig (1-2 éves korukig) jerketoklyónak, illetve kostoklyónak nevezik. A bárány kifejezést tehát csak 1 éves kor alatt használhatjuk. A 3 éves korig le nem ellett toklyót apácának nevezik a juhászok. A felnőttéválás 4 éves korukban, fogazatuk teljes kifejlődésével zárul le. A racka hosszú életűnek számít a juhok között, nem ritka a 10-12 éves még jó bárányt nevelő anya sem. 

A magyar racka dugóhúzó szerűen pödrött, V alakú szarvakkal rendelkezik, s nem csak a kosok, hanem az anyák is és ez a világon egyedülálló. 

Gyapja hosszú, hullámos tincsekbe rendeződik, ezáltal jól viseli az időjárás viszontagságait, ezért nem igényli az istállózó tartást. 

Gereznájából (szőrmés bőr) készül a pásztorok téli-nyári viselet a suba vagy bunda. A természetes takarmányozás végett, húsa ásványi anyagokban gazdag és minden káros anyagtól mentes. 

Kép forrása a Google

A rackák eredendően a szabadtartás állatai, azaz télen-nyáron, 12 hónapon át a szabadban vannak. Ez ma már csak kevés gazdaságban valósul meg, azonban saját eredményeink igazolják ezen ősi tartásmód létjogosultságát.

Gyönyörű örökségei ők állattartó kultúránknak, díszesek akár népművészetünk, szilajak akár vadvilágunk, hiszen a szabadban élő pásztorember formálta, tenyésztette az ő szabadságának mintaképére.