2011. november 23., szerda

Gyönyörű magyar háziállataink - A magyar racka

Magyar vagy hortobágyi racka 

Az alábbi képen egy pár napos racka bárányt láthattok. Bár éppen a puha szalmában pihen, születése után pár perccel már lábra áll, pár óra múlva már akár kilométereken keresztül is képes követni az anyajuhot. A rackabárányok általában egykék, de jó legelőn gyakorta két bárány is születik a 150 napos vemhesség után. 



A racka anyajuhok évente egyszer ellenek, húsvét környékén. Más, hús típusú bárányok születését gazdáik az egyházi ünnepekhez igazítják, húsvétra nagyboldogasszonyra (aug.15) vagy karácsonyra elletnek. 



A kisbárányok lehetnek jerkebárányok (nőivarúak) és kosbárányok (hímivarúak). A növendék állatokat tenyésztésbe vételükig (1-2 éves korukig) jerketoklyónak, illetve kostoklyónak nevezik. A bárány kifejezést tehát csak 1 éves kor alatt használhatjuk. A 3 éves korig le nem ellett toklyót apácának nevezik a juhászok. A felnőttéválás 4 éves korukban, fogazatuk teljes kifejlődésével zárul le. A racka hosszú életűnek számít a juhok között, nem ritka a 10-12 éves még jó bárányt nevelő anya sem. 


A magyar racka dugóhúzó szerűen pödrött, V alakú szarvakkal rendelkezik, s nem csak a kosok, hanem az anyák is és ez a világon egyedülálló. 


Gyapja hosszú, hullámos tincsekbe rendeződik, ezáltal jól viseli az időjárás viszontagságait, ezért nem igényli az istállózó tartást. 


Gereznájából (szőrmés bőr) készül a pásztorok téli-nyári viselet a suba vagy bunda. A természetes takarmányozás végett, húsa ásványi anyagokban gazdag és minden káros anyagtól mentes. 

Kép forrása a Google

A rackák eredendően a szabadtartás állatai, azaz télen-nyáron, 12 hónapon át a szabadban vannak. Ez ma már csak kevés gazdaságban valósul meg, azonban saját eredményeink igazolják ezen ősi tartásmód létjogosultságát.



Gyönyörű örökségei ők állattartó kultúránknak, díszesek akár népművészetünk, szilajak akár vadvilágunk, hiszen a szabadban élő pásztorember formálta, tenyésztette az ő szabadságának mintaképére.


4 megjegyzés:

  1. Gyönyörű!Beleborzong ebbe is az ember,hogy ők is a mi örökségünk....
    Eszméletlen jó fotó,ahol "csak" a fejük és a szarvaik látszanak a fű közül!:)
    Köszönöm,hogy jártál nálam!:):Isten hozott!

    VálaszTörlés
  2. Én mindig meghatódok ,könnybe lábad a szemem mikor juhnyájat látok,lehet az racka,vagy bármi..Imádom őket..van valami a bégetésükben ami engem sirásra késztet ..de nem rossz értelemben..Imádom őket is..meg az egész pásztorkodást,ugy ahogy van,.."Drazsékkal"együtt..juhásszal,életmóddal!..ilyenkor sóhajtok..talán azért ,hogy miért is nem vagyok én RACKA?........

    VálaszTörlés
  3. Egyik keresztfiúnk néhány évig pásztorkodott.....Ma zeneszerző.:)

    VálaszTörlés
  4. Szomszédomban is tartanak, de sajnos a gondozójuk nem nemzeti örökségként kezeli őket!

    VálaszTörlés