2011. november 17., csütörtök

Elődök szaván...

Vannak pillanatok, mikor jólesik elmerengeni a régi időkön. Nem, nem szeretnék abban a világban élni, nekem most van dolgom. De szeretem azt a kultúrát, amely mára a legtöbb faluból teljesen eltűnt. Van még néptáncunk és népzenénk, de van-e még hitünk önmagunkban, hogy a két kezünkkel és évszázadok tudásával eltartsuk magunkat? Termékennyé tudjuk-e tenni a földet, társunkká az állatot, meg tudjuk-e szólaltatni a minket körülvevő világot? Változnak az idők és változik az ember is... egyre kényelmesebb élete mellett egyre kiszolgáltatottabb lesz. Sokan észre sem veszik ezt, pedig talán már ez a tisztességben megöregedett jobbágy is látta egykor... nem jó felé megyünk. Mertek-e a szemébe nézni s rajta tartani tekinteteket egy percen át? 



Tekintete ragyogó, szemeivel szólni kíván, csak rajtatok múlik, hogy meghalljátok-e.. 



3 megjegyzés:

  1. Hát persze !
    De hát itt írod , hogy MA élsz .

    Biztos , hogy a helyes fő szellemi irány a RÉVEDÉS ?

    You Tubéval , facebukkal , i Pad - dal a jobbágykorba ?

    VálaszTörlés
  2. A mában benne van a lehetőség, hogy tanuljunk a tegnapból. Fölhívjuk az emberek figyelmét, egy pillanatra kizökkentsük őket mindennapok sodrásából... először föl kell ismerni a változtatás igényét. Milyen eszközökkel? Amivel minél több emberhez el lehet jutni. Révedés? Ismered életem, látod, hogy hogyan élek, mit teszek és hogyan tekintek a jövőre? Azt nem tudom, hogy Te mit teszel a múltunkért és a jövőnkért, de én az életemet szentelem neki...

    VálaszTörlés
  3. Csillagos(i) ötös! Láttam, dátum és egy mókusos nyomda!

    VálaszTörlés