A borospincék világa mindig csodálattal töltött el. Az a hely ez, ahol a mai kor embere sem húzódozik a nyirkosságtól, a penésztől, pókhálótól... mert tudja, hogy egy pincében van, aminek sajátjai ezek. Milyen jó lenne ha ugyanezt tennénk a föld fölött is, nem ódzkodnánk a természettől, a sártól, esőtől, állatoktól, növényektől, hiszen épp annyira ott a helyük mellettünk, mint e pincékben a nemespenésznek. Csupán képeket szeretnék mutatni, ajtókról, zárakról, hangulatokról. A pince összehozza az embereket, ráadásul egy olyan közegben, ahol a hagyományt, a kultúrát látni és érezni, ízlelgetni is lehet... sőt hallani is, görgessétek le az oldalt, alul találtok egy zenét a képekhez aláfestésül.
Ezek a régi ajtók gyönyörűek, és a "rozsdás" kilincsek,zárak mennyit tudnának mesélni!Én is mentettem meg régi kovácsoltvas kapupántot amit még csak őrzök és biztos majd egyszer fel tudok használni.Mariska
Engem is magával ragad a pincéknek a hangulata, már az ajtóknál. Hány éve őrizhetik már ezek az ajtók az öreg pincéket?! De a föld alatti világ is káprázatos!
Ezek a régi ajtók gyönyörűek, és a "rozsdás" kilincsek,zárak mennyit tudnának mesélni!Én is mentettem meg régi kovácsoltvas kapupántot amit még csak őrzök és biztos majd egyszer fel tudok használni.Mariska
VálaszTörlésEngem is magával ragad a pincéknek a hangulata, már az ajtóknál. Hány éve őrizhetik már ezek az ajtók az öreg pincéket?! De a föld alatti világ is káprázatos!
VálaszTörlés