Eltűnő falusi porták helyett...

Hamarosan újra erőre kap a "Legszebb vidék" játékunk, de addig is mutatok egy képsort, melyet pár éve készítettem egy heves-megyei régi palóc portán. A napokban jártam errefelé és bizony a képen lévő fehérre meszelt istállót és a hátsó ólakat már elbontották, noha a sárga ház és lakója, még tartja magát. 

Az istállót is a kútágas faragásának ideje táján építhették, bár falazatát elölről később téglával erősítették, homlokzatát pedig már az utóbbi években bevakolták. A szemközti házban egy öreg nénike lakik. Valaha gazdag paraszti család építhette. A parasztbarokk jegyei találhatók meg az ablakok körüli vakolatdíszeken, de a homlokzata egyszerű. A porta egykori gazdagságát jelzi a hosszú istálló, melynek eleje előbb kamraként, utóbb nyárikonyhaként funkcionált. Ennek végében régen keresztben egy szín állt. Ez zárta le a porta udvarát a hátsó kerttől, ahol a disznóólak, a trágyadomb, zöldségeskert, gyümölcsös és egy kisebb kaszáló feküdt. Csodás gazdaság lehetett egykor...

Saját fotók...

Sokféle gondolatokat ébreszthetnek e képek, azonban nem szeretném, hogy most sajnálkozzunk ezen épületek felett. Azt szeretném, ha példaként állnának előttünk, ahogyan a külföldi képsorok is. Azok mutatják, milyen szintre lehet eljutni egy-egy öreg épület újjáépítésében, ezek a képek pedig mutatják a formát, az anyagot és sokszor a technikát, amihez nyúlhatunk.

Ebben az évben többször foglalkozunk majd a paraszti építésmódokkal, technikákkal, anyagokkal formákkal és összekötjük ezt napjaink vívmányaival, mint pl. a hőháztartás problémáinak megoldása, energiatermelés, fűtési rendszerek stb. Célom, hogy olyan utakat mutathassak, ahol az önellátáshoz ezen a téren is közelebb lehet kerülnünk - anélkül, hogy milliókat áldoznánk rá, - miközben megtartjuk az organikus népi építészet formáit és anyagait. A ház épp úgy élhet szimbiózisban a természettel, mint az ember. Csak ma általában más válaszokat kínál a világ. No ezen fordítunk egyet!