2012. január 6., péntek

A jövő farmja - a jövő... 1. rész

Régóta terveztem e bejegyzés megírását. Nehéz hozzáfogni. Nézzétek meg előbb e filmet -bizonyára már sokan láttátok -, nekem is segít (a kezdésben) és nektek is fog:



Faluhelyen - a blog címe. Ki vagyok én? Egy gondolat a világmindenségben, aki éppen egy Faluhely nevű völgyben vált anyaggá, akinek minden rezgése a társadalmat és "a kultúrát"  figyeli, kutatja. Az utamon éppen most jött el az idő, hogy hozzálássak elmondani, amit rövid életem alatt láttam és tapasztaltam. 

Mi mindannyian egy olyan korban lettünk emberré, amikor az ember végleg belefúrta arcát egy olyan kultúrába, melyet önnön hiúságával hímzett és nagyravágyásával töltött meg. Mit jelent ez? Azt, hogy különösen szerencsések vagyunk. Több ezer év óta most újra szabadok lehetünk, ha akarunk. Ez most valóban a mi döntésünk... senki észre nem fogja venni. De hogyan lehetünk szabadok? 

Nézzetek körül! Tetszik, amit láttok? Részei vagytok a milliónyi kultúra valamelyikének? Ha nem tetszik és nem érzitek egyiket sem magatokénak, akkor keressétek meg azt, amelyet annak éreztek. Választhattok és ez az igazi szabadság.

Magyarok vagyunk. Miért e hányattatott sorsú nemzet tagjává lettünk? Mert itt van dolgunk. Mert a múlt értünk szenvedett, a pillanatot várta, hogy egyszer átadhassa örökségét a jelennek, ahol feladatunk van. 


Mit láttatok a filmben? Én egy sötét szobát láttam emberekkel, akik között akad egy, aki ráébred, hogy kialudt a fény. Észreveszi ezt a többi is és elkezdenek tapogatózni, de mintha álomban lennének, nem tudják hol vannak, s azt sem, hogyan kerültek oda, de a hely egyre szűkebb s levegő egyre kevesebb... fény kellene, hogy megtalálják a kiutat. Bizony a múlt, melyre emlékeznek, kevés a szikrához. A kapitalista nyugati világ immár több száz éves, hiába nyúlnak atyai örökségükhöz, a keresett tudás már odavan. Hol van az a kultúra, amely mintát adhatna? Mi is a blogom címében az első szó?

A filmben látott útkeresés csupa olyan gondolatból eredő megoldást próbál megismerni, melyek évszázadokkal ezelőtt már léteztek itthon, a magyar faluhelyen, a magyar kultúrában. Abban a kultúrában, amely sosem "fejlődött" úgy, mint a nyugati kultúrák, amelynek gazdasága "haldoklik", amelynek "adóssága megfojtja az embereket". Igen, ebben a kultúrában. S tényleg ilyen szörnyű a helyzet? Ez csak rajtatok múlik. Ha jól választotok, akkor nem kell sokáig a sötétben bolyongani.

A jövő farmjában nem csak módszereket kell választanunk. Ha csak ennyit teszünk, nem jutunk tovább a jelennél. A módszerek adottak több ezer éve... Gondolkodásmódot kell választanunk és vele értékrendet. Ebben pedig utat tud mutatni az egykori falusi kultúra. Hogyan?

Ami a tulajdonotok, az - bármennyire is kötődtök hozzá -, még nem a tiétek. Lehet az tárgy, föld, ház, állat, bármi létező anyag. Jöhet bárki és bármi, és egy szemvillanás alatt elveszi tőletek. A szegény ember megtanulta ezt. Sokunk dédszülei két háborút éltek meg. Elvesztették volna mindenüket? Nem. Ne az anyagot birtokold, hanem a tudást mely létrehozza azt, a képességet, hogy bármikor, bárhol újraalkothasd. Ez a paraszti világ legfontosabb üzenete.

Ennek a tudásnak és képességnek a magja pedig nem más, mint a közösség. Az ember hegyeket mozgathat meg a hitével és lelkével, de az emberi kapcsolatokban rejlő energiákat kihasználva nincs erre szükség. Egy "másfajta" kultúrában a társadalmi világ működésének alapja ez, a pénz csak egy szimbolikus csereeszköz , nem több egy darab kavicsnál. 

Ma már nem lehet így élni... - gondolhatjátok sokan. De hiszen még nem is mondtam semmit arról, hogy hogyan. Semmi másról nem írok, csak arról, amit én valóságnak élek meg. Rövid életem során szerzett tapasztalataimról, arról amit átéltem, ami mentén saját életemet is építem. Mégis megállok itt, s kérdem, folytassam-e, szeretnétek-e hallani tovább?

Aligha írható le egy blogbejegyzésben egy múltból eredeztethető életfelfogás minden aspektusa... ne várjatok csodát tőlem, amit apránként leírhatok nem több egy út kezdeténél... 











15 megjegyzés:

  1. Igen, szeretném hallani tovább is! :))
    Szívemhez nagyon közel álló dologról írsz!
    Hálás vagyok érte! :)

    VálaszTörlés
  2. Saját tapasztalat, hogy faluhelyen, főleg a kisebbekben nagyon is működik még a közösség. És szerencsére mindig akadnak, akik meg is próbálják eme közösségeket felrázni. De sokszor elég, ha valamelyik szomszédnak segítségre van szüksége, és "azonnal" összejön vagy 10 pár segítő kéz.
    Ausztriában láttunk olyat, hogy egy alig 100 lelkes gyönyörű kis faluban az emberek java része egy szombat este körülüli, körbeállja a hangulatos kis kávézók szabadtéri fűtéssel ellátott teraszára hasonlatosan megalkotott téren a nagy, közösen állított adventi koszorút. Grilleznek, forralt bort,teát iszogatnak, beszélgetnek...

    VálaszTörlés
  3. naná, hogy szeretnénk hallani! ♥

    VálaszTörlés
  4. Igen ..ne hagyd abba!...elinditottál egy folyamatot,egy jövőbe menő "UTAT"....ezért mindannyiunk nevében merem mondani..hogy TENNI KELL!..és azért vagyunk itt!!!

    VálaszTörlés
  5. Rendben, folytatom... írhatnám de, pont valami másról kell, hogy szóljon a jövő: folytatjuk!

    Örülök Gandalf a pozitív példának. A jót is meg kell látni és élni vele!

    VálaszTörlés
  6. Egy pár hónapja mióta nagy örömömre felfedeztem ezt a blogot,rendszeres olvasója vagyok és mindig elvarázsolnak a képanyagok és a hozzájuk tartozó tartalom.Ez nagyon az én világom. Egyre inkább.Most azért szólok hozzá mert láttam hogy fent van az a film -a jövő farmja-amit én már jó fél éve mióta láttam mindenkinek mesélek róla.
    Ez kőkemény valóság,ez elől nem tudunk kitérni,jobb ha időben felkészülünk de a gyerekeink mindenképp!!
    Én vidéken élek már régóta és igyekszem is igazi falusi életet élni, de látom hogy az idevalósiak el vannak szokva tőle.A közösségeket pedig újra kell élesztenünk mert haldokolnak.
    Örömmel és bizakodva várom tehát a gondolatok folytatását!

    VálaszTörlés
  7. Csak most látom Zsuzsa a hozzászólásod, aminek nagyon örülök! Bizony a valóságról szól, de szomorú hogy a tévéből kell megmutatnunk az embereknek, pedig sokszor elég kinézni az ablakon. De lehet ezen változtatni, egyáltalán nem nehéz ha megtörténik a felismerés.

    VálaszTörlés
  8. Hihetetlen...évek óta ezek a dolgok járnak a fejemben! És most elolvasva..eddeig nem is hittem, hogy mást is érdekel,de nagyon örülök, hogy idetaláltam!
    Gyerekkoromat egy kis faluban töltöttem. Amilyen ember lettem, mindent ott tanultam! Az emberektől, az állatoktól, a természettől..
    Azóta is vágyom vissza..
    Most városban élek, de nem tudom szeretni, nem az én közegem, idegen vagyok itt..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ide vezetett az utad... többünk útja ez. Nem véletlen, hogy itt jársz és az sem, amin évek óta gondolkodsz, fordul még a világ, s lesz benne szereped neked is... amit egyszer megtanultál, megéreztél, azt nem veheti el senki. Jó, hogy itt vagy!

      Törlés
  9. Nagyon jókról írsz, te Csillagosi! Folyton olyan érzésem van olvasás közben, mintha a saját gondolataimat írnád le. Van én írom a tiédet? Szóval, EGY minden, igaz? Tudod, hogy ha sötét van, csak meg kell gyújtani a gyertyát. Örülök, hogy te is gyújtogatod!
    Andrea Réka (BoldogSzer)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök én is soraidnak. :-) Úgy érzem lassan elég sötét lesz ahhoz, hogy a legkisebb fényt is észrevehessék az emberek. Eljön az a pillanat... ezért fogjuk együtt azt a gyertyát, had lássák hogy így is lehet...

      Törlés
  10. engem felrázott.... olvasni foglak!

    VálaszTörlés