A jövő farmja - 2. rész: A jelen

Megnéztétek már a filmet? Csak 50 perc... és még reklám sincs közben. :) Szánjátok rá az időt, megéri. Olyan problémát állít a középpontba (a kőolajszármazékok hiányából adódó energiaválság), amely nem csak a mezőgazdaságra lesz hatással, hanem közvetve és közvetlenül mindannyiunk életére. Az üzemanyagárak emelkedését mindenki érzi, nincs ez másként a mezőgazdasági gépek üzemeltetőinek körében sem.

Talán ha magyarok forgatják a filmet, nem csak az energiaválság kerül a MINDENKIT érintő problémakör középpontjába, hanem a globális piac által szabályzott pénzrendszer is. De maradjunk most a filmél és a gazdálkodásnál, illetve a táplálkozásnál. Nem a problémakört szeretném elemezni, arról többfelé lehet olvasni. Beszéljünk inkább a jelen lehetőségeiről.

Elgondolkoztatok már azon, hogy ha csak pár héten át nem lehetne zöldségféléket és húst kapni az üzletekben (és persze nem tudnátok meddig tart ez az állapot), akkor mit ennétek azokban a napokban? Persze, lehetne étteremben vagy máshol készételt kapni... aranyáron. De tényleg, ha holnaptól nem tudnánk a pénzünkkel fizetni az üzletben, akkor mit ennénk??

Ha nagymamámat kérdezném meg erről, valószínűleg 3-4 hónapra el tudná napi szintre bontva sorolni a kamrája kínálta lehetőségeket. Ne gondoljátok, hogy egyhangú vagy szegényes étrend lenne az! Egy savanyúságoktól, befőttektől, lekvároktól roskadozó kamra a lehetőségek tárháza! És ott a pince, elvermelt zöldségfélékkel, burgonyával, csicsókával, a kertben még ott a kelbimbó és hosszan sorolhatnám. Az ólakban állatok, a fészerben felhalmozott takarmány és termény. Persze ezt nem engedheti meg magának mindenki... de miért is? 

A film egyebek mellett olyan gazdálkodási módokat próbál keresni, melyek a lehető legkevesebb idő és energiaráfordítást igénylik. Nagyon szimpatikus módon közelít a problémához: meg kell figyelni a természetet és tanulni tőle. A permakultúrás gazdálkodás lényege a természetességben rejlik, egy "rendkívül magas fokon rendezett" ökoszisztéma kialakításával.

Érdekes és mindenképpen energiatakarékos módja ez a gazdálkodásnak, mely pontosan azon a szemléleten alapul, amivel több száz évvel ezelőtt az ember gazdálkodni kezdett. Megfigyelte mely élőlények milyen tulajdonságokkal bírnak, és melyek azok a tulajdonságok, melyek kiegészíthetik egymást. Ezeket az élőlényeket próbálta minél ügyesebben társítani, állatot s növényt egyaránt. Nem csak azt tudta, hogyan terem és fejlődik leghatékonyabban egy-egy élőlény, hanem azt is, hogyan hasznosíthatja azokat a leghatékonyabban. "Különleges minőségű termékeket" volt képes előállítani, amelyeket fogyasztva nem csak egészségesen élt, hanem képes volt számos betegség kezelésére is.

A permakultúra mellett foglalkozik a film az állatok extenzív tartásmódjának lehetőségeivel és a takarmányozásukkal. Idehaza lényegesen jobb helyzetben vagyunk, mint az angolok. A gyep vagy legelő nálunk általában még természetes növénytársulást jelent (még akkor is, ha új gyomfélék jelentek meg benne), nem pedig vetett és folyamatosan műtrágyázott gyepet. De ami még fontosabb, olyan állatfajták maradtak fenn az évszázadok alatt, amelyek kifejezetten extenzív tartásmódot igényelnek. Amire ott évtizedeket kell fordítani, hogy visszaálljon egy immár mesterségesen létrehozott "természetes" állapotra, az idehaza adott, csak éppen kevésbé ismert és elfogadott. Miért? Mert nem lehet belőle meggazdagodni. Ellenben ha nem a piaci hasznot helyezzük előtérbe, akkor a legkevesebb ráfordítással működtethető, prémium minőséget termelő gazdasági potencia lehet.

Száz szónak is egy a vége, ez a film egy kezdet. Felvillant lehetőségeket, amelyek egy lépéssel közelebb hozzák az emberekhez a gazdálkodást, de korántsem hozza annyira közel, mint ami ahhoz kellene, hogy ténylegesen elinduljon valami. A továbbiakban a blogon megpróbáljuk ezt a távolságot tovább csökkenteni, olyan termelési módokat bemutatva, melyek ténylegesen elérhetők bárki számára. Higgyétek el, ez a világ nem működhet így sokáig...