A permakultúráról - 1. rész

Egyre többször és többfelől hallom e szót: permakultúra. Már itt is érintettük párszor. Nem kell sokáig keresgetni az interneten ahhoz, hogy találjunk ilyen témájú cikkeket, videókat, forrásanyagot. Idehaza működik a  Magyar Permakultúra Szövetség, melynek a honlapján szinte minden alapvető információt megtaláltok, sőt ingyenesen letölthetitek Baji Bélának az Önfenntartó biogazdálkodás - Permakultúra című könyvét (bőséges könyvrészletét) is. A facebookon itt találhatjátok a permakultúrával kapcsolatos híreket forgalmazó közösséget. Fölkereshetitek a permakultúrás blogot/fórumot is. A lehetséges forrásoknak csak töredékét soroltam fel. Innen már el lehet indulni... de hova is?

"A permakultúra feltalálója, Bill Molison Tasmánia hegyei között a természetet megfigyelve, egy élet tasztalatai során jutott el egy alapgondolathoz, amelynek lényege, hogy létre lehetne hozni az ember számára hasznos fajokból a természetes életközösségekhez hasonlóan működő ökológiai rendszereket, és ezáltal drasztikusan csökkenteni az emberi szükségletek megteremtésének ipari háttér, és energiaigényét, környezetromboló hatásait, ilymódon az emberi tevékenységet éppen javító hatásúvá lehetne fordítani. Ezt az alapgondolatot nevezte el permakultúrának. Bill Mollison, könyvében kifejti, hogy meg van győződve arról, hacsak az emberiség sürgősen nem korlátozza fogyasztását, nem teszi igazságosabbá a Föld javainak elosztását, nem szünetei meg a természetes élő rendszerek pusztítását, ki fogja pusztítani önmagát." (részlet a fent hivatkozott honlapról.)

Nem kell sokáig olvasnunk ahhoz, hogy felismerjük e gondolat zsenialitását. A módszer tehát: meg kell figyelni  a természeti folyamatokat és az így szerzett tapasztalatokat felhasználva létre lehet hozni számunkra hasznos állat- és növénytársulásokat. Ezekben (nem mellékesen) a termelés minimális idő- és energiaráfordítást igényel, a végeredmény pedig messze egészségesebb, mint amit az üzletek polcain találunk. Ja igen... alig kerül pénzbe. Milyen egyszerű ugye? Máris ki a kertbe!

Na, várjatok egy kicsit mégis. Nem hiszem, hogy az önellátás és az egészséges táplálkozás kérdései e bejegyzéshez tartoznának, ezért a permakultúra efféle előnyeivel ehelyütt nem foglalkozom. Na de akkor miről kell még beszélnünk? 

Gondoljátok csak végig az első lépést: "meg kell figyelni a természeti folyamatokat". Ez nem egy-két hét alatt megszerezhető tudás. Sokunknak megadatott a lehetőség, hogy nagyszüleink mellett ismerkedhettünk meg az élővilággal. Azon túl hogy egy élet tapasztalata állt mögöttük, bírták ők azt a több száz éve hagyományozódó tudást is, amelynek mára csak nyomai maradtak fenn. Mégsem mondanám azt, hogy rendelkezem azzal a speciális tudással, mely egy efféle kert létrehozásához szükséges.

Képek forrása

A permakultúra nem csupán egy módszer, hanem tudatosan megélt életforma. Egy "permanens" megfigyelői és értelmezői élethelyzet, ahol az ember szimbiózisban él a természettel. Az olcsó és egészséges élelemért nem pénzzel, idővel vagy energiával fizetünk, hanem tudással és alázattal. Aki a természetre figyel, az a természetben él... innentől pedig már nem ugyanaz az ember, aki korábban volt. Talán nagynak tűnnek e szavak, de nincs ebben semmi emelkedettség, egészen egyszerűen megy végbe ez. A permakultúra tehát egy életen át tartó tanulási folyamat, önmagunk és környeztünk megismerése.

A további bejegyzéseimben tehát ehhez a tanulási folyamathoz kívánok hozzájárulni magam s nálamnál sokkal tapasztaltabb gazdálkodók ismereteivel.

Végezetül egy kis kedvcsináló és "összefoglaló" videó: