2012. január 12., csütörtök

Várakozás...

Vártátok már a mai bejegyzést? Ismeritek igazából ezt az érzést? Nem, nem egy hivatalban várakozni, nem a sorban állva, hanem ott benn... legbelül. Megmutatom...



Képek forrása

Várni valakire... szívünk minden melegével. Félretenni önmagunk minden gondját, valaki másra kérni az Ég áldását: Ó csak épségben hazaérjen! Nézzétek végig újra e képeket... ugye érzitek ti is ami a szemek mögött zajlik?

Nehezen értem ma haza s régen jártam már itthon. Dédmamám mindig megkérdezte, mikor hosszú útról jöttem meg, hogy: "Fiam mikor mégy vissza?" Csak tudni akarta mennyi ideje van, hogy azalatt a kis idő alatt megadhasson mindent, amit valaha csak szerttem, amit valaha megkívántam. A csillagokat lehozta volna. Mindig úgy engedd újra utamra, ahogyan azt nagymamám teszi a mai napig: "A Jóisten vigyázza utad, Szűz Mária fogja kezed..." Aztán lassan bemegy a házába és kezdődhet minden az elejéről, míg újra meg nem érkezem. Csak várjon, várhasson még nagyon sokáig... Szűz Mária fogja kezét!


7 megjegyzés:

  1. Ne ríkass meg......Mennyire szeretnék ilyen szép öreg néne lenni majd!
    Csodálatos képek és amiket írtál!!!!!!...De már én is ismerem ezt a várakozást és én is megkérdezem a felnőtt drágáimtól,hogy meddig tudnak maradni,mert arra készítem fel a szívemet....

    VálaszTörlés
  2. Nekem sajnos nem volt lehetőségem megismerni az apai nagyszüleimet és a lányaim sem tudtak megismerkedni az én anyámmal...Kívánom mindenkinek aki még a dédszüleit is ismeri, hogy ezt az ajándékot tudja megbecsülni!

    VálaszTörlés
  3. már másodszor írsz idős nénikről ilyen megindítóan, szépen.
    úgy érzem, mintha a világ összes dédijéről, mamájáról megemlékeznél ezzel a pár sorral, képpel.
    megérdemlik.

    VálaszTörlés
  4. :) Bizony megérdemlik, mindannyian.

    VálaszTörlés
  5. Sajnos, nem minden Nagymama értékeli unokáját, de szerencsére általában két Mama van, a másik szeretete, odafigyelése, aggódása, talán pótolni tudja, azt aki nem tud mit kezdeni unokájával!

    VálaszTörlés