Ahová bármikor visszamennék - 1.rész

Osloban, Norvégia fővárosában található Európa egyik első skanzenje. Nehéz lenne szavakkal megfogalmazni mit éreztem ott. Bármikor visszamennék. Napokig el lehetne nézegetni azokat az ácstechnikákat. Az épületek egy különlegesen gazdag kultúrának állítanak emléket. Ebben a bejegyzésben nem láthattok a mai "skandináv stílusnak" megfelelő épületet... sokkal többet láthattok. Egy több száz (talán ezer) éves kultúra utolsó nyomait. Nem szaporítom a szót, gyertek velem!

Láthatjátok, a bútorzat színes, nyoma sincs az otthonokban a fehér színnek. Élénk, gazdag ornamentikát használó kultúra volt, akár a miénk...

A boronafalú emeletes házak egészen elképesztőek. Az ember eltörpül mellettük, szinte elszégyenli magát,  gazdagságuk mellett, hiszen ő csak egy egyszerű ember.

A házakat zsindely vagy zöld tető borítja. Erről már írtam régebben, emlékeztek?

Lassan mai utunk végére érünk, a dombon az egyik legszebb szakrális építmény, amit valaha láttam:

Ahol füst van ott tűz van, ahol tűz van ott élet van. 

Végezetül nézzétek meg a kacsalábon forgó... parasztházakat. Egészen elképesztő megoldások!

Saját fotók, használatuk csak e cím meghivatkozásával lehetséges.

Mai sétánk végéhez érkeztünk. Nos, hogy tetszett? Mennyi mindent nem láttatok még! Majd legközelebb...