2012. január 28., szombat

Otthon egy normális világban...

Kezdjük egy kis kitekintéssel a mai bejegyzést. Mit szólnátok hozzá, ha holnaptól törvényileg szabályoznák, hogy milyen lábbeliben léphettek az utcára? Meg lenne adva, hogy milyen korú embernek mely gyártók termékei közül kellene választania. Persze csak azért lenne mindez, hogy mindenki "biztonságos", "jó minőségű" cipőkben járhasson, elkerülhessük az esetleges balesetveszélyt. Aki nem akarja megvenni a méregdrága márkákat, azt a vételi ár többszörösére büntetik... és valóban megbüntetik. De mi van ha valakinek nincs pénze?? Az utcára csak ki kell menni. Az béreljen a fenti gyártóktól! Vagy vegyen fel hitelt. És mi van, ha valaki tudja, hogy a megadott márkák közel sem olyan kényelmesek és egészségesek, mint ahogyan azt állítják? Mi van, ha valaki nem cipőben, hanem szandálban, papucsban vagy esetleg mezítláb szeretne járni, mert bizonyított tény, hogy az sokkal egészségesebb? 

Milyen képtelenség ez az egész nem? Abszurdum! Elképzelhetetlen egy normális világban. De föltennék egy kérdést: építkeztetek mostanában? 

Míg a nyolcvanas években szinte minden fiatal család önálló otthonban kezdhette meg életét, addig ma csak kevesek kiváltsága az új építésű, önálló ház. Az építkezés ma a legrosszabb befektetések közé tartozik, szinte biztos veszteség. De miért is? Ha gondolkoztatok mostanában építkezésen, akkor láttátok, hogy a fenti példa nagyon is valós, csak éppen a lábbelik helyett építési anyagok, módok, technikák, formák vesznek el a  szabványok és előírások rengetegében. Nem a cipőnkről van szó, hanem otthonunkról, a legszentebb élettérről, ahol gyermekeink felnőnek, ahol egy család éli mindennapjait... Úgy van, ahogy előbb mondtuk, abszurdum! Szabályozókra szükség van, de ezek nem azok, hanem a piaci érdekek arcátlan és gátlástalan érvényesülési formái.

Az embernek minden képessége megvan ahhoz, hogy házat építsen magának. Ha nincs egy árva fillérje sem, csupán egy darab földje, akkor is képes építeni családjának otthont. Ma hiába van földünk, nem elég "normál jövedelemmel" rendelkeznünk ahhoz, hogy fölépíthessük otthonunkat. Pedig minden adott lenne hozzá. A tudás és anyag mindenképpen. A hagyományos építési technikák mindenki számára elérhetőek lennének... de ehhez nekünk is újra kellene gondolnunk egynémely előítéletünket.



Tegyük fel, hogy egy normális világban élünk (micsoda túlzott feltételezés!), ahol építési engedélyt kaphat minden olyan fal- és tetőszerkezet, mely megfelel bizonyos statikai és biztonsági paramétereknek. Mutatok néhány lehetőséget, hogy házat építhess családodnak.

Tegyük fel, hogy csak egy darab földed van, rossz, homokos föld, kövek nemigen akadnak benne. Nincs a birtokodban erdő sem. Miből építsd hát meg a falakat? Számoljunk csak, lehet vályogfal (1.); lehet vert fal (2.); lehet rakott sárfal (3.); hantfal (4.); mórfal (5.). Ötféle módszert ragadtam ki a paraszti kultúrából, melyek mindegyike alkalmas bármilyen egyszintes ház falazatának elkészítésére. Mi kell hozzájuk? Föld, víz és némi növényi adalék. Semmi, mit kopár földünk ne adhatna meg.

De talán nem ennyire rossz a helyzet és földünkön található egy venyigés, fiatal fahajtásokkal benőtt szeglet, néhány gerendának alkalmas fával. Ez esetben már más a leányzó fekvése. Lássuk csak, attól függően, hogy cölöpvázas vagy talpfás szerkezetet szeretnénk, lehet sövényfal (1.); kétrétegű sövényfal (2.); nádfal (3.); zsilipelt fal (4.); karóközös fal (5.); sárhurkákból font fal (6.); lécrácsos fal (7.); cölöpvázas fal (8.). Elégedjünk meg ennyi lehetőséggel.

Na de akár köves hegyvidéken is lehet az a föld, erdővel szegélyezve!  Akár kőfal, akár fából ácsolt boronafal lehet házunk falazata. Az eddigi technikák mindegyikét lehet vegyíteni, keverni egymással... ebből azért elég nagy választék jön ki nem?


Az eddig sorolt technikák egyike sem tartalmazott semmi olyan építőanyagot, amit a természet ne bocsátana ingyen rendelkezésünkre. Falunk tehát már van, nem is akármilyen. Ma is kering muzeológus körökben az a történet, mely szerint a Hortobágyon az egyik rakott sárfalú ház bontásához gépi segítség kellett, mert hiába verték csákánnyal a munkások a házfalat, a szerszámok csak úgy szikráztak a több mint százéves száraz falon. Ne úgy képzeljétek el ezeket a házakat, mint holmi kunyhó, vagy sárból húzott putri... igen éles szeműnek kell lenni ahhoz, hogy ezen falak bármelyikét (természetesen bepucolva) megkülönböztessétek egy mai téglafaltól. A kiszáradt földfalak statikai tulajdonságai egészen különlegesek, szigetelő tulajdonságukkal kapcsolatban pedig elég megemlítenem a vályogfalat, ennek kiváló hőháztartásáról már bizonyosan hallottatok. Épp így működik a többi típus is. Mai állapotunkban számolnunk kell egy olyan problémával, ami régen - mikor ezekkel a technikákkal építkeztek - aligha volt ilyen súlyos, ez pedig nem más, mint a vizesedés. Bizony, a földfalú házak egyik nagy hátránya... lehet, ha rosszul választjuk meg a házhelyet, amire régen aligha akadt példa. Ha megnézitek egy-egy falu 1700-as évekbeli térképét (pl. I. katonai felmérés), akkor jól látható, hogy a falvak mérete töredéke volt a mai településméreteknek, s a házak az akkori legmagasabb, legszárazabb területen feküdtek. A falu növekedésével együtt szükségessé vált a vizesebb területek feltöltése, illetve egyszerűen csak egyre szélesebb körben építették be az egykori szárazulatot. Mondhatni az ember felrúgta a természettel kötött egymás kölcsönös tiszteletére vonatkozó megállapodást. Ez probléma... De a falakhoz visszatérve, egy rakott kőalap egy szigetelőréteggel mindenképpen szükséges a földanyagú falak szárazon tartásához.

Ezúttal megelégszem a falazatokkal, s a tetőfedési lehetőségek közül éppen csak párat sorolok: nádfedés(1.); taposott szalma fedés (2.); felvert zsúpfedés (3.); kévés zsúpfedés (4.); gyékény-kákafedés (5.); zsindelytető (6.); drányica és deszkafedés (7.); természetes palafedés (8.); cserépfedés (9.); bádogfedés (10.).

Képek forrása: Fortepan
Ezen technikák legtöbbje (a falazási technikák egyike sem!!!) nem engedélyezett manapság. Egy efféle módon, engedély nélkül felépített ház után járó büntetés magasabb, mintha elbontanánk a természetes anyagokból épített házunkat és felépítenénk egy engedéllyel rendelkező, modern anyagokból fölhúzott épületet. Na igen, ugye tudjátok, hogy a kalákát is büntetik? Mi sem természetesebb ennél, nem? A ma embere megérdemli, hogy kötelező jelleggel mesterséges anyagok között élje le életét... fizessen pénzével, majd életével, mikor 30-40 év múlva bejelentik, hogy a vörössalak-blokk rákkeltő hatású, aztán majd jön szépen sorra a többi is.  Hát ilyen ez a normális, fejlett mai világ.

Van-e valami remény arra, hogy mégse kelljen vagyonokat fizetnünk egy egészséges és élettel teli ház felépítésért? Van. Ha nem is az előbb említett építési technikák, de azoknak mai, továbbfejlesztett és kivitelezhető változatai már hazánkban is ismertek és (bár kisebb harcok árán) engedélyeztethetőek. Ezekkel fogunk hamarosan foglalkozni itt a blogon. 

10 megjegyzés:

  1. Kedves Csillagosi!
    Ezek a mai szabályok teljesen tudatosan akarják a természetes életet ellehetetleníteni. Szerintem egyet lehet tenni: ezeket az építési módokat népszerűsíteni, és csak azért is így építeni meg minél több házat. Helyi, természetes anyagból, saját kézzel és baráti segítséggel (igenis kalákával!). Egyszerűen ezen a téren is fel kell vállalni magunkat (mint sok más területen, pl. otthonszülés, oltásmegtagadás, otthonoktatás, stb.) Én hiszek benne, hogy sok lúd disznót győz!
    A legjobbakat kívánom neked: Andrea Réka BoldogSzerről

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aranyos vagy Réka,..ismerem a" Boldogszeredet!"csodállak is mindenért..úgy legyen...ahogy mondod..igenis hinni kell benne...!!!mennyivel szebb lenne a világ!

      Törlés
    2. Kedves Andrea!
      Magam is osztom nézeteidet, indítok egy sorozatot e technikákról, remélem lesznek, akik hasonló elszántsággal fognak majd hozzá. Emellett olyan technikákat is mutatok, melyek "legálisan" is elérhetők. Vannak az országban munkacsoportok, melyek felkarolnak egy-egy technikát, én nagyon bízom az ő érdekérvényesítő képességeikben... erről szól a civil társadalom, (ha már a mai struktúrában akarjuk értelmezni a világot).

      Örülök, hogy megtaláltál bennünket, magam is szívesen nézelődök nálatok, s örömmel venném ha szorosabbra fűzhetnénk az együttműködést. Szeretnék kérni egy e-mail címet, hogy megkereshesselek. Akár ide is küldheted: faluhelymajor@gmail.com

      Törlés
  2. Ahogy elolvastam az első pár sort, már tudtam, hogy az építkezésről fogsz írni :) Mi is építkezünk :) Vályogból :))))

    VálaszTörlés
  3. Ez is egy kezdeményezés:
    http://jovonk.info/2012/01/23/egyseges-magyarorszag-mozgalom-muszaki-fejlesztesi-es-kivitelezesi-munkacsoport
    Emailben akartam elküldeni, de nem találtam címet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igaz, nincs megadva e-mail cím. Köszönöm a kinket, s örülök, hogy ezt az utat választottátok! Sok egészséget és boldogságot kívánok leendő otthonotokba!

      Törlés
  4. Nem mindenben értünk egyet! Valakinek vállalnia kell a felelősséget. Gondold el, hogyha történik valami a házzal, akkor rögtön rohannak az államhoz, hogy odalett életük munkája (árviz, belviz, stb.). Esetleg, ha az elkészült házat pár év után eladják, és kiderül kicsi idő elteltével, hogy menthetetlen. (És még jobbik eset a jóhiszeműség, de mikor direkt eladásra épitik!) És csak az épitési hatóságot tudják csak megtalálni, mert az eladó elérhetetlen, vagy "vagyontalan". Mégsem lehet egy épitési engedélyre ráirni, hogy "saját felelősségre" és bevezetni a telekkönyvbe, hogy "nem elidegenithető"! Laci
    Ajánlom figyelmedbe: http://koos.hu/2011/03/21/tervkritika-63-haz-galgahevizre/

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm a linket, át fogom olvasni. Fontos szempontos említesz, a felelősségvállalás lényeges kérdés. Az emberi csalárdságot viszont nem hiszem, hogy hatékonyan lehet építésügyi törvényekkel szabályozni. Mai technológiával készült házak tucatjainál éppúgy aktuális a probléma, amit írsz, pedig azok betonból vannak, mégis alapvető statikai, szerkezeti hibákkal bírnak. Én úgy gondolom, hogy földfalú házat csak akkor vegyen az ember másodkézből, ha teljességgel meggyőződött annak állapotáról... vagy akkor se. Pont az írásom lényege, hogy mindenki elkészítheti viszonylag kis ráfordítással, és mivel saját magának készül, ettől nincs jobb minőségbiztosítás. Én pedig rávezetném az engedélyre, hogy saját felelősségre, ha ez kell ahhoz, hogy legálisan építkezhessek.

    VálaszTörlés
  6. Egyetértek veled abban, hogy egyre több értékes dolog veszik el az építkezés kapcsán(is). Látom a szakembereken, a szakmunkásokon,hogy nem csak az archaikus, hanem a tegnapelőtti technológiák is kimennek a divatból, gyakorlatból. Nem tudnak egy sárfalat bevakolni!
    Nem mondanám azt,hogy a jogászok szándékos kártétele a jelenlegi szabályozás, de hogy a hozzá nem értés ott van, az biztos. Egyébként kis rafinériával most is lehet vályogházat, tömésfalat építeni, de ehhez megint csak hozzáértés kell. Persze, arról sem szabad elfeledkezni, hogy a vályogfal ma is azt tudja,amit 100-200 éve. Tehát a mai életviteli szokásokat hozzá kell igazítani kissé a régi épülethez, vagy modern felfogásban kell a régi technológiákkal építkezni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak egyetérteni tudok az általad írtakkal. A "rafinériára" sokaknak szüksége volna, esetleg örömmel fogadnék ez ügyben egy privát levelet, a faluhelymajor@gmail.com címre, vagy ha megkereshetlek, akkor örülnék a címednek.
      Nem vagyok én a szabályozás ellen, csak a túlkapásokkal szemben vannak aggályaim. Amiről e bejegyzésben nem írtam, az az utolsó gondolat, melyet írtál... egy efféle házhoz bizony kicsit másként kell tekinteni a világra. Lehet-e ez a világkép ugyanolyan teljes mint egy modern? Talán még teljesebb is... foglalkozunk még e témával. Örülök hozzászólásodnak, köszönjük!

      Törlés