2011. augusztus 9., kedd

Szeretitek a francia konyhát?

Csodálatos francia konyhákat szeretnék nektek bemutatni, ezúttal rendhagyó módon, anyagmintákkal, színskálákkal, berendezési tárgyakkal... töltődjetek föl a formákkal, mintákkal... tanuljunk belőle, mert bizony van mit!



Gyönyörűek ezek a pasztell színek... láttátok, hogy egy konyhán belül mennyi színárnyalatot használnak? Ettől nem lesz egysíkú, unalmas. De ugyanez igaz az a burkolatokra is. A padlón kő vagy fa, a mennyezeten öreg és új fa gerendázat...







Miért van az, hogy itt még a fehér falak is melegséget sugároznak? Olyan mintha a fehér inkább tojáshéj színű lenne, nem pedig a nálunk ismerős hófehérre meszelt fal. Ja igen, hány képen láttok hófehér mennyezetet? Na és idehaza? Melyik az otthonosabb?






Figyeltétek a textilek szín- és anyagmintáit? Mintha már láttam volna ilyet valahol... áá... megvan! Nagymamámnál, aki még az ő nagymamájától kapta. Bizony-bizony a mi kultúránkban is a kék és a piros szín volt a legjellemzőbb mind a szövött textileken, mind a hímzetteken. 




Már egy ideje figyelem a konyhabútorokon a függönyöket. Ilyet is abban a kis házban láttam utoljára élőben... gyerekkoromban. Ideje lenne újra fölfedeznünk, mert nagyon bájos tud lenni... 



Úgy gondolom tanulságos válogatás ez. Itthon nem elég vágyakozni egy-egy "különleges" bútor, vagy festés stb. iránt, hanem szabályosan meg kell küzdenünk érte. Mikor a konyhabútorunkat csináltattuk, több asztalostól szerettünk volna árajánlatot kérni... csakhogy egy kivételével minden fölhívott asztalos azt mondta, hogy "mi fával nem dolgozunk". Én meg azt hittem, hogy az asztalosnak az a dolga, hogy fával foglalkozzon... de nem, ma arra Magyarországon nincs igény, csak bútorlappal dolgoznak. Végül egy kedves falusi asztalos elkészítette, de mivel antikolni akartam, kértem, hogy bízza rám a festést. Mikor meglátta a kész bútort szomorúan kérdezte, hogy miért kellett nekem tönkretenni az ő munkáját. Azt mondta, hogy ha ezt tudja, lett volna korhadt, szúette fája, abból csinálta volna, nem pocsékolja el a görcsmentes, ragasztott borovi fenyőt. Erre megkérdeztem: "Ha erre kértem volna, elvállalta volna?" - Mire a válasz: "Hát azért azt már mégse!" 

Persze vannak bútorasztalosok, akik kifejezetten bontott anyagból dolgoznak és gyönyörűen, de a bútoraik ára többszöröse az átlagos konyhabútorénak. Jó lenne megtalálni az arany középutat... ha többen akarnánk, talán könnyebb lenne... nézegessétek még a képeket és akarjuk együtt!!!


3 megjegyzés:

  1. Nos,hol az az "tönkretett" konyhabútor..mert csak akkor tudok véleményt mondani!nekem is van fenyőfabútorom,méhviaszolt...agyon van tapogatva,foltos,kopott stb...de hozzá nem mernék nyulni..Olyan szép patinás...:)Ellenben ...találtam egy festési módot..ha ujra megtalálom,elküldöm...na ÉN EZT MEG SZERETNÉM TANULNI csinálni..Először valami fadeszkával..és ha sikerül nekiállok az ajtók.ablakoknak..A hagyományos fehér festésú ajtóimat szeretném Nagyon halványzöldre,kopottasra festeni!!....:)mert ide az megy inkább..de nagyon szeretem azt a lilás-szürke árnyalatokat is...palaszürke?...

    VálaszTörlés
  2. Nagyon ínycsiklandó minden részlet! Öröm lehet ilyen közegben főzni, sütni, lakmározni...a régi textileket igen-igen kedvelem én is, mert egyszerűségükben szépek.

    VálaszTörlés
  3. Majd megmutatom azt is. :) Holnap írok a régi textilekről...

    VálaszTörlés