2011. augusztus 4., csütörtök

Harmatos nyári reggel...

Valahol a világon épp hajnalodik. Harmatcseppek csillannak meg az ébredező lombokon, lassú pára nyújtózik végig a vidéken, félénk sugarak bújnak a földhöz, s a melegedő élet illata lengi be a tájat. A fázósan emelkedő nap apránként föltápászkodik helyére, s egyre erősödő sugarai átszínezik az égboltot, mígnem bíborfénye beborítja Isten minden földi alkotását, hírül hozva egy új nap kezdetét… mely korábban még sosem volt.





Képek forrása

Ébred a természet, nyújtózzunk vele... 



Képek forrása

3 megjegyzés:

  1. Gyönyörű gondolatok,tündéri képek,hát igen a "Hajnal "az egyik kedvenc napszakom nekem is..,sosem iszom meg a kávémat,csak kinnt ,beszippantva annak bóditó,ámde frissitő illatát...,és sokat elidőzök ott...gondolatokat táplálva,merengve,megbékélve...aztán FELÉBREDEK...a valóságnak..s tovább folytatom megkezdett utam..........

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a szép sorokat. Tudjátok, én a hegyek és az állatok közt nőttem fel... nincs annál szebb, mint amikor a hegyek mögül előbújik a nap és a jószágok elindulnak legelni a harmatos füvön. Sokszor követtem őket... sosem felejtem el azokat a reggeleket. Ha tehetitek, legalább egyszer próbáljátok átélni. S ami még fontosabb, egyedül menjetek... érezni fogjátok, hogy nem vagytok egyedül, érezni, hogy mit jelent a természetben EMBERNEK lenni.

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm,..megyek...érzem!!!!...Ember vagyok!

    VálaszTörlés