Harmatos nyári reggel...
Valahol a világon épp hajnalodik. Harmatcseppek csillannak meg az ébredező lombokon, lassú pára nyújtózik végig a vidéken, félénk sugarak bújnak a földhöz, s a melegedő élet illata lengi be a tájat. A fázósan emelkedő nap apránként föltápászkodik helyére, s egyre erősödő sugarai átszínezik az égboltot, mígnem bíborfénye beborítja Isten minden földi alkotását, hírül hozva egy új nap kezdetét… mely korábban még sosem volt.
 |
| Képek forrása |
Ébred a természet, nyújtózzunk vele...
 |
| Képek forrása |
Gyönyörű gondolatok,tündéri képek,hát igen a "Hajnal "az egyik kedvenc napszakom nekem is..,sosem iszom meg a kávémat,csak kinnt ,beszippantva annak bóditó,ámde frissitő illatát...,és sokat elidőzök ott...gondolatokat táplálva,merengve,megbékélve...aztán FELÉBREDEK...a valóságnak..s tovább folytatom megkezdett utam..........
VálaszTörlésKöszönöm a szép sorokat. Tudjátok, én a hegyek és az állatok közt nőttem fel... nincs annál szebb, mint amikor a hegyek mögül előbújik a nap és a jószágok elindulnak legelni a harmatos füvön. Sokszor követtem őket... sosem felejtem el azokat a reggeleket. Ha tehetitek, legalább egyszer próbáljátok átélni. S ami még fontosabb, egyedül menjetek... érezni fogjátok, hogy nem vagytok egyedül, érezni, hogy mit jelent a természetben EMBERNEK lenni.
VálaszTörlésKöszönöm,..megyek...érzem!!!!...Ember vagyok!
VálaszTörlés