Szarvasbőgés...

Vidéki stílus. Milyen népszerű kifejezés. Ma általában kerteket, házakat, lakásbelsőket jelöl. Blogok ezrei foglalkoznak a témával, szebbnél-szebb képeket gyűjtve. De ez a stílus csak egy forma... egy (divat)irányzatnak a külső tükröződése. Bizony sok hazai blognál is hiányzik mögüle valami... az Ember. Nem, nem a név hiányzik mögüle! A természetbe vetett, érző ember, aki figyel környezete minden rezdülésére, észreveszi annak apró jelzéseit és érti azok üzenetét. A vidéki stílus önmagában semmi... de a természettel, a környezetünkkel, emberi kapcsolatainkkal együtt MINDEN. Egyre többen vagyunk ezen a mi kis faluhelyünkön, akik észreveszik ezeket a jelzéseket, akik nem csak nézik, hanem látják és belül is megélik a vidéki élet szépségeit, akikkel jó egy helyen lenni. Nem a név számít, hanem ami mögötte van! Biztos vagyok benne, hogy akik értik soraim mondandóját, azokban nem merül fel, hogy miért kaptak helyet az alábbi képek nálunk. 

Mostanság már hidegek az éjszakák, fázósak a reggelek. A hűvös köd is meg-megjelenik s aztán már csak lassan andalog vissza Szent Péterhez. Fátyla alatt azonban pompás menyasszonyok s daliás kérők sorakoznak, hiszen lakodalom ideje vagyon. A magyar erdők királyának van most lakodalma! 

Az ünneplő család az erdei oltárnál gyülekezik. A hölgyek kecsesek, elegánsan lépdelnek... már csak vőlegényre várnak, aztán kezdődhet a nász...

De a büszke vőlegényekre bizony még várni kell, kemény és sokszor kegyetlen tus előtt állnak, melyben csak egyikük győzhet. Szikár izmaik megfeszülnek, agancsaik összecsapnak... 

A csattanás ereje félelmetes, áthallik erdőn, dombon, de a pompás bikák nem engednek, újra egymásnak feszülnek. Bizony előfordul, hogy összeakadnak s egymásba fonódott agancsaik szorításában lehelik ki lelküket.  Milyen kegyetlen halál... 

A győztes diadalt ül. Férfiasságának hangot ad, hogy aztán végül elkezdődhessen a várva-várt násztánc...

Képek forrása itt és a google által.

Eskü:

Együtt jóban és rosszban, tűzön és vízen, holtomiglan - holtodiglan...