2011. szeptember 26., hétfő

Szarvasbőgés...

Vidéki stílus. Milyen népszerű kifejezés. Ma általában kerteket, házakat, lakásbelsőket jelöl. Blogok ezrei foglalkoznak a témával, szebbnél-szebb képeket gyűjtve. De ez a stílus csak egy forma... egy (divat)irányzatnak a külső tükröződése. Bizony sok hazai blognál is hiányzik mögüle valami... az Ember. Nem, nem a név hiányzik mögüle! A természetbe vetett, érző ember, aki figyel környezete minden rezdülésére, észreveszi annak apró jelzéseit és érti azok üzenetét. A vidéki stílus önmagában semmi... de a természettel, a környezetünkkel, emberi kapcsolatainkkal együtt MINDEN. Egyre többen vagyunk ezen a mi kis faluhelyünkön, akik észreveszik ezeket a jelzéseket, akik nem csak nézik, hanem látják és belül is megélik a vidéki élet szépségeit, akikkel jó egy helyen lenni. Nem a név számít, hanem ami mögötte van! Biztos vagyok benne, hogy akik értik soraim mondandóját, azokban nem merül fel, hogy miért kaptak helyet az alábbi képek nálunk. 

Mostanság már hidegek az éjszakák, fázósak a reggelek. A hűvös köd is meg-megjelenik s aztán már csak lassan andalog vissza Szent Péterhez. Fátyla alatt azonban pompás menyasszonyok s daliás kérők sorakoznak, hiszen lakodalom ideje vagyon. A magyar erdők királyának van most lakodalma! 



Az ünneplő család az erdei oltárnál gyülekezik. A hölgyek kecsesek, elegánsan lépdelnek... már csak vőlegényre várnak, aztán kezdődhet a nász...


De a büszke vőlegényekre bizony még várni kell, kemény és sokszor kegyetlen tus előtt állnak, melyben csak egyikük győzhet. Szikár izmaik megfeszülnek, agancsaik összecsapnak... 




A csattanás ereje félelmetes, áthallik erdőn, dombon, de a pompás bikák nem engednek, újra egymásnak feszülnek. Bizony előfordul, hogy összeakadnak s egymásba fonódott agancsaik szorításában lehelik ki lelküket.  Milyen kegyetlen halál... 



A győztes diadalt ül. Férfiasságának hangot ad, hogy aztán végül elkezdődhessen a várva-várt násztánc...







Képek forrása itt és a google által.
Eskü:
Együtt jóban és rosszban, tűzön és vízen, holtomiglan - holtodiglan...







4 megjegyzés:

  1. Gyönyörű. Évekig éltem erdő közvetlen közelében a Börzsönyben. A szarvasbőgés hangját soha nem felejtem el.
    Szépségesek a képek.

    VálaszTörlés
  2. Hozzánk is behallatszik a szarvasbőgés...számomra egy kicsit félelmetes hallgatni. Még soha nem láttam élőben. Viszont "Karak" mostanában sűrűn látogat hozzánk, és az sem izgatja, hogy ott állok mellette! :) Tegnap a szomszédnál jól járt:3 tyúkot vitt el! Hát Istenem!Végül is mi törtünk be az ő élőhelyére...néha pár tyúk nem a világ! :)
    Ui. A képek fantasztikusak!

    VálaszTörlés
  3. Én sajnos még nem hallottam...de ezért költöztem ki a városból..hogy hallgassam a csendet,a kakaskukorékolást,harangszót..és a vasárnapi húsleves illatát...meg a ködös reggelek,erdőközelség,falusi egyszerüség miatt!A képek pedig gyönyörüek...Itt falun..az ember ..kicsit JOBB lesz,szebben gondolkozik,jobban lát..és SZEBBEN ÉL!....

    VálaszTörlés
  4. Természetvédelmi terület szomszédságában élek, naponta ébredek erre,ez maga a csoda. A képek gyönyörűek, ettől lesz jobb a világ (remélem)..

    VálaszTörlés