2011. szeptember 9., péntek

Párázó vízfelszín, ébredező vízpart - A Csodálatos Természet

Kisasszony napján (szept.8.) azt írtam a kalendáriumban, hogy régen úgy tartották, e napon a kelő napban megjelenik Mária és virágszirmokat szór az égből.  Egy nappal korábban fotóztam e képeket, de amit láttam, azt aligha tudnám szavakkal leírni. Megpróbálom képekben s közéjük rejtve pár sorban...







Mert az élet erősebb a halálnál...



Görögtűz... magyar fűz...


Misztikus és gyönyörű...


A fáknak és a rájuk tűző napsugaraknak lehet hinni... itt az ősz.


Amikor a nap utat tör magának, a lélekig hatol s mindent aranyba borít. Ki ne hinné el erről a napról, hogy valami égi csoda követe, hogy virágot szór, hogy emberek feletti... 







Talán erre mondják: "Ki korán kel, aranyat lel". Magam mindig is ennek híve voltam, és már annyiszor megtaláltam... de itt, mos először. Hát nem gyönyörű?



A pára végignyújtózik a vízfelszínen, majd felszökik az égbe, tovaillan.




Hittel vagy hit nélkül, de ugye Ti is látjátok? Ettől Ég az Ég, és ember  az ember!


Én inkább erre mondanám: Aranypart.

Fűzmadár...

...akit minden reggel élőnek hiszek, s számomra már az is. Szinte várom, hogy odaérjek hozzá, s újra elkápráztasson tökéletes formájával. Hiába, a természet a legnagyobb impresszionista! 









Nem akartam megtörni a képsort, de ugye fölismertétek a gyönyörködő kismadarat? Mutattam már nektek...

Élet és halál között...

Feltámadás...



Az utam végén...


Utolsó képkocka

Varázslatos reggel volt. Mikor a langyos víz találkozik a nálánál jóval hűvösebb levegővel, s a kelő nap sugarai megvilágítják azt... nincs az a színi rendező, aki ettől tökéletesebben tudná megkomponálni a vízparti hajnalt. A látvány fenséges, tele a drámaisággal. Ahogyan a fák a vízbe fordulnak, kiszáradnak, de egy apró részük még nem adja fel, még van pár gyökérszál, amelyik kapaszkodik a partba, még élni akar... és újra kihajt, az égig tör... csodálatos. Így érzem én is... amíg van kultúránk, van gyökerünk, van mivel kapaszkodnunk a világ talajába... és ha már kevesebben is vagyunk, de ezzel a hittel, akarattal elérhetünk a naphoz! 

Végezetül egy ráadás képet mutatok. Szinte végig eufórikus állapotban eveztem, nem éreztem sem fáradtságot, sem szomjat, lebegtem, repültem. Testem-lelkem átjárta a természetnek e csodája. Mikor hazafelé eveztem, már azt hittem, ettől több varázs aznap nem várhat már rám a vízen. És akkor megláttam ezt. Hihetetlen... 


Látjátok a szivárványt? Igen a víztükrön! Sosem láttam még ehhez foghatót. És nem tűnt el ahogyan közeledtem, nem ment egyre távolabb, hanem lassan-lassan halványodott. Szinte éreztem, ahogyan átmegyek rajta. 

Azt kívánom, keressétek ezeket az élményeket, melyeket képekkel, szavakkal, aligha lehet visszaadni. Szívből remélem, azért valamelyest sikerült... 


9 megjegyzés:

  1. Csodás fotók. Egyszer a Plitvicei tavakról láttam egy fotót, azt hittem manipulálták, annyira hihetetlenül szép volt, s a színei főleg. S mikor alkonyatban fotóztam nyáron, akkor fel sem tűnt, de a gépen előtűntek hasonló színek-fények nekem is. Akkor látta az ember a természet csodás.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm.hogy ezt a csodálatos élményt-érzést megosztottad velünk...velem...Én is a hatása alatt vagyok..és elbűvöl...szerintem ezekután mit is keresek én itt a FÖLDÖN?....

    VálaszTörlés
  3. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ilyen tökéleteset csak a Jó isten alkothat!!! És persze minden elismerésem, hogy Te különös érzékkel és szívvel ezt meg tudtad örökíteni és közkinccsé tenni!!! Nagyon nagyon köszönöm! Egyszerűen csodásan szépek a fotóid! Valamelyiket ki kell tegyem háttérképnek....de jelenleg nem tudok választani! :))

    VálaszTörlés
  4. Gyönyörű... álomszép! Ez melyik vizünk egyébként?

    VálaszTörlés
  5. Olyan sokan elmennek a 'csodák mellett'... ez a művészet hogy észreveszed, lehajolsz hozzá és a Te stílusodban átadod nekünk...Köszönet érte...

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm soraitokat, azok legalább olyan örömet okoznak, mint ezek a képek. A képek a Körös egyik holtágán készültek.

    VálaszTörlés
  7. Kedves Fróni! Olvastam a bejegyzésedet a blogodon. Oda szerettem volna kommentet írni, de négyszeri próbálkozásomra sem engedte a rendszer. Bemásolom ide...

    "Én köszönöm, hogy megtehettem és ebből ilyen szép és tartalmas gondolatok születtek. Igen, másak voltak a körülmények akkor. A közösségek (amik akkor még helyhez kötöttek voltak) saját kultúrával, érték- és normarendszerrel bírtak. Ebben a világban a közös kultúra végezte a konfliktuskezelést és ez határozta meg cselekvések kereteit. Ezért volt kerek egész az emberi élet, a maga "egyszerűségében". Mert az lehetett egyszerű, ha egy ennyire összetett intézmény állt mögötte mint a falvaink, vidékeink kultúrája. De az ember akkoris ember volt, a maga irigységével, önzőségével... egy közösség azonban tudott hatni az ilyen emberre. Ma egyedül próbálunk boldogulni egy erősen individuális világban... nem könnyű. Közösségben egyszerűbb... ezért is örülök e blog-olvasó közönségnek, mert belőlünk előbb vagy utóbb közösség lesz!

    Köszönöm mégegyszer a bejegyzést!"

    VálaszTörlés
  8. Jaj Istenem,de gyönyörű a természet......

    VálaszTörlés
  9. Ez valami csodaszép, szinte beleborzongok...

    VálaszTörlés