Magyar vidéki hangulatok II. - Élő falusi porták, óvárosi házak, udvarok, élettel teli kúriák, kastélyok

Pár napja láthatatlanul elindult valami. Erről a valamiről egyre többet fogtok hallani. Tegnapi bejegyzésemet is ennek szenteltem. Akkor azt írtam, illendőn a legöregebbekkel kezdem a sort, hát most folytatom a többiekkel...

II. Élő falusi és városi porták, óvárosi házak, udvarok, élettel teli kúriák és kastélyok

Ezt a bejegyzést annak az épített örökségnek szentelem, melyben ma is emberek élnek, melyet valakik féltenek, ápolnak, gondoznak... amelyek nélkül a magyar vidék nem lehetne az, ami. 

Sokat utazok. Nagyon sokat. De bármerre járok is az országban vagy azon túl, mindig érzem, itthon vagyok... és ez bizony ezeknek az épületeknek köszönhető. Tudom, hogy meddig tart az én hazám, Magyarország határa, mert érzem. Érzem akkor is, ha a Felvidéken járok, akkor is ha Erdélyben, vagy bárhol másutt, ahol magyarok laknak. Nem az országhatár jelenti a választóvonalat. Az ember érzi azt, meddig tart a haza. De mitől érzi?

Érzi az emberek mentalitásából és látja a szemével. A haza bizony látszik. Azokról a házakról ismerszik meg, melyeket szépnek ítélünk, melyekhez valamiért húz a szívünk, melyek mintha régi mesékből lépnének elő, melyeket mintha éreznénk, tudnánk, hogy a miénk. Akkor is érezzük ezt, ha magunk mindig is városban éltünk. De  valahol mélyen belül, sokkal tovább élnek bennünk saját kultúránk nyomai, mint ahogyan azok külső tetteinkben megnyilvánulnak, mint ahogyan mi azt gondoljuk.

A legtöbb efféle házon meglátszik az elmúlt évtizedek nyoma, mely a legtöbb esetben nem pozitív irányba hatott a mi idealisztikus kultúraképzetünk szempontjából. Ezeken a házakon már egy kis alakítás is csodákra lenne képes. Csak annyit kellene "levenni" róluk, amennyit utóbb "rátettek". Csak egy kicsit kellene jobban szeretnünk a saját múltunkat a jelen divatjánál, ahogyan teszik ezt Provence, Toszkana, Dél-Tirol lakói. Ez a kicsi azonban a valóságban sokkalta nagyobb, minthogy egy blogbejegyzéssel ezen a hiányon segíthetnénk.

De ha már nem tudjuk előrébb helyezni múltunkat, napjaink múlékony divatjainál, akkor csak egy dolgot tehetünk... hozzuk divatba azt! Miért ne lehetne divatba hozni saját kultúránkat, saját örökségünket? 

Erről is szól e játék!!!

Apropó játék! Már írtam korábban is, hogy kezdjetek más szemmel nézelődni a környezetetekben! Keressétek azokat a helyeket, elgondolt képeket, amelyek titeket a magyar kultúrára, a magyar vidékre emlékeztetnek! Lehetnek ezek a helyek faluban, városban, bárhol, nem ez számít! Csak az, hogy érezzétek a kötődést, és tudjátok átadni azt nekünk! 

Képek forrása

Na, de ma nem segítek többet, inkább én kérek segítséget. Ha fontosnak találjátok ezeket az értékeket, akkor osszátok meg minél több helyen, minél több módon e bejegyzést, illetve e blogot. Nagyon sok hatás éri ma az embereket, és csak nagyon kevésnek célja az, hogy a mi éltünk gazdagabb, boldogabb legyen itthon, saját hazánkban. Nyereményt ezért nem tudok felajánlani, de ha megteszitek, mindannyian nyerni fogunk, sokkal többet, mint amit én adhatnék...

                                                                                                                                              Csillagosi