2011. július 30., szombat

Szeretitek az állatokat?

Ti, Kedves Olvasóim, szeretitek az állatokat? És hogy szeretitek őket?



Egyszer, még gyerekkoromban elmentünk édesapámmal egy öreg juhászhoz. Volt neki egy kis fekete puli kutyája. Ha az öreg csak ránézett a kutyára, az felugrott és tette, amire a gazdája kérte… szavak nélkül. A legelőn egymás mellett feküdtek, ugyanakkor s ugyanazt ették. Azért a kutyáért a gazdája ölre ment volna! Na szóval, mikor meglátogattuk édesapámmal, megkérdeztem, hogy meg szabad-e simogatni. Erre az öreg csak annyit felelt halkan: „Nem tudom… még sohasem próbáltam.”



Tudjátok furcsa világot élünk ma. Amelyik állatot szeretjük, azért rajongunk, szinte emberként kényeztetjük, majdhogynem óvjuk az „állati léttől”, mert ő „jobbat” érdemel! A mai hobbiállat tartók nagy többsége nem állatként tekint kedvencére és furcsállja, kegyetlennek találja, ha valaki akképpen viszonyul jószágaihoz.  A hozzánk érkezők nagy többsége (gyerekek és szülök egyaránt) szeretne mindent megsimogatni, gyömöszölni, húzni, vonni… mindent egyszerre, mindent azonnal… mert ŐK szeretik az állatokat, azt pedig különös kegyetlenségnek tartják, ha elmondjuk, hogy valamely állat hamarosan levágásra kell, hogy kerüljön. Mert el kell, hogy áruljak valamit… ahhoz, hogy önellátóak lehessünk, bizony le kell vágnunk a jószágokból. Biztosra veszem, hogy e mondatnál többetek arca most szintén megváltozott. Igen, ezekből a gyönyörű állatokból, akik a képeken szerepelnek! Tudom, hogy rossz ezt olvasni… de kérlek benneteket, olvassátok tovább soraimat!

Ahogyan az öreg juhásznak, úgy nekünk s a többi gazdálkodó embernek is az életének a részét képezik az állatok. Nem a húsáért tartják, hanem mert szeretik őket, mert nem tudnának élni nélkülük! Nem fogják ölbe, nem simogatják, nem adnak rá ruhát, nem hordják táskában… mert szeretik és tudják, hogy ez nem jó az állatoknak. De hajnalban kelnek, hogy napkeltére jóllakhassanak a jószágok, s etetés közben némán, szinte észrevétlenül figyelik, ahogyan kedvenceik esznek… és képesek hosszú-hosszú perceket, órákat tölteni mellettük. Ha egy állat megszokta gazdája törődését, képes jelezni, hogy boldog vagy ha elégedetlen… és a gazda érti ezt. Olyan harmóniában, olyan szoros kapcsolatban élnek, amely mindkettejük életét beragyogja és ami csak az övék, az ő titkos bizalmi kapcsolatuk. A gazda büszke állataira, azok szépségére, ami pedig épp úgy búvik elő vagy tűnik el, mint az embereknél… a boldog ember szépsége ragyog, míg a szomorú elhalványodik.



A gazda a legszebbre törekszik, félti, óvja állatait, s tenyészti őket. Mindig a legszebbet, a legokosabbat, a legkedvesebbet őrzi meg, hogy azoknak utódai minél tovább fönnmaradhassanak. Ha vágnia kell, kiválasztja a tőle legtávolabb álló jószágot, vagy éppen azt, amelyiknek levágása egészségügyi okokból szükségszerű. Még ekkor is jószívvel gondol a szeretett jószágra, visszaemlékszik minden „közös kalandjukra”, arra, hogyan próbálta annak körülményeit javítani, hogy ő az lehessen, amelyik megmaradhat. Végül belátja, jó döntést hozott és még sokáig őrzi emlékét szeretett állatának.



Ma ezt az embert tartják durvának  és kegyetlennek azok, akik több ezres létszámmal bíró telepeken nevelt, szerves hulladékból készített tápokkal etetett, vágóhídon lemészárolt, áruházakban, vákuumfóliába csomagolt húst esznek! Mert higgyétek el, sokan tényleg azt hiszik, hogy az csak hús… azt nem előzte meg élet. Pedig bizony megelőzte... de azt az életet nem kívánom senkinek és semminek! Arra kérlek benneteket, hogy gondoljátok át ezeket a sorokat. Ha szeretitek az állatokat, akkor törekedjetek arra, hogy megismerjétek azok viselkedését, tulajdonságait, igényeit, érzéseit(!)… nem úgy kell szeretnünk az állatokat, hogy embert csinálunk belőlük… vagyunk mi elegen, hagy maradjanak legalább ők ártatlanok és azok aminek születtek, gyönyörű és boldog háziállatok!


11 megjegyzés:

  1. Szívemből szóltál.

    Nem tudom a "lelkes" állatvédők átérzik-e így, az állati létet?

    VálaszTörlés
  2. Egyetértek veled, annak ellenére,hogy nálunk is inkább mi vagyunk az állatokért, mint az állatok értünk.
    Ez valószínűleg a mai életünk szeretet és érintés hiányából alakulhatott ki.

    VálaszTörlés
  3. Jutka, jó kérdés... sokszor többet ártanak, mint használnak. Andi veled is egyetértek, az emberek nagy része nagyfokú szeretet- és nagyon jól fogalmaztál érintéshiányban szenved! Az állatok segíthetnek ezen... de nem lenne szabad hagyni, hogy a felületes "állatszeretet" ekkora divatba jöhessen, mint manapság.

    VálaszTörlés
  4. Abban viszont nem értek egyet,hogyha nem is majom szeretettel viseltetek az állat iránt akkor nem érintem meg. Elképzelhetetlen lenne számomra.

    VálaszTörlés
  5. Ezt az öreg juhász példájára mondod? Az egy más kultúra volt... szerintem is fontos az érintés, és az állatok számára is az! De nem szabad, hogy ebben merüljön ki minden...

    VálaszTörlés
  6. Hát én másképp gondolkodom /most már/ erről a kérdésről, azóta mióta köztük élek és látom, hogy bizony nagyon sok olyan érzéssel bírnak, mint mi! Lehet befogni a szemet és nem látni ezt, aztán megenni az állatot! Nem ítélem el, nagyon régen döntöttük már el, mi emberek, hogy az állatok /na nem mindegyik, mert azért érdekes módon kiválasztottunk egy-pár fajtát más célra is/ azért vannak, hogy mi megegyük őket, így valószínű ez már nem fog változni. Én mindenesetre vegetáriánus lettem, mióta állataim olyan életet mutatnak felém, amit számomra már bűn lenne kioltani. Hosszan tudnék mesélni azokról a momentumokról, amik idáig vezettek. Ja és hozzáteszem, hogy még véletlenül sem majomszeretettel szeretem az állataimat, csak sokat vagyok köztük és nem tudom nem észrevenni azokat a jeleket, amik alapján én soha többet nem eszek állathúst. Bocsi, hogy nem értek egyet veled Csillagosi, de ez a témát sajnos nem tudtam szó nélkül hagyni!

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a nézőpontot, amit én maximálisan tiszteletben is tartok. Annál is inkább örülök soraidnak, mert sokak gondolkoznak hasonló értékek mentén, bár kevesen vannak azok, akik mint Te, saját példájuk, saját tapasztalataik alapján választják ezt az életformát. Ha sorolnád a példákat, biztosan ki tudnám egészíteni azokat a saját történeteimmel, melyek bizony számtalanszor megdobogtatták a szívemet. Az állatok csodálatosan gazdag érzelemvilággal rendelkeznek. Nem csak éreznek, értenek is! Tudom... hidd el, és kevesen szeretik úgy őket mint az én családom. De ez nem csak az állatokra igaz... elmesélek egy történetet, aztán szűrje le mindenki a maga tanulságát.

    A háztáji földek művelésének idején az emberek mindig elégedetlenkedtek, mert a legjobb földeket akarták megkapni. Volt egy család a falunkban, akinek mindig sokkalta szebb termése volt a maga parcelláján, mit a többieknek. Mindenki melléjük akart kerülni, mert "ők mindig a legjobb földet kapták". Valamit azonban sosem vettek észre és nekem is csak pár éve mondta el a néni... Minden délután kiment a földjükre, s úgy csinált mintha kapálgatna... persze kapált is. A szomszédok meg is szólták, hogy mit kapál már azon a földön... csakhogy ő nem csak kapált. Ő csak kint akart lenni a növényei között, nézegette őket, beszélgetett hozzájuk, szeretett adott nekik. Nem azért, hogy nagyra nőjenek, hanem azért, mert őszintén szerette őket és boldog volt ha azok szépek voltak.

    Én nem hiszek abban, hogy Mozart zenéjére jobban nő a növény, de abban, hogy a növény is érez, abban igen... nem emberként, növényként, ahogyan az állat is él, állatként. Én csak annyit szeretnék, hogy mi emberek tiszteljük, szeressük a többi élőlényt és éljünk mindannyian EMBERKÉNT!

    VálaszTörlés
  8. Hát nagyon szimpatikus amit írtál és Neked megsúgom , fogalmam sincs mitévő lennék, ha egyszer csak azt hallanám, hogy az egyik salátafej sír mikor kihúzom a földből a mellette növő hagymát. Remélem nem élem meg ezt, mert akkor nem sok minden maradna a tányéromon /lehet, hogy nem is lenne olyan nagy baj :)/

    VálaszTörlés
  9. Azt kérded: " Ti kedves olvasóim szeritek az állatokat?" Most csak én válaszolok, "igen, Nagyon! És mindenféle állatot, házit, és vadat, nagyot, és kicsit, bátrat és gyávát, erőset és gyengét! Hisz társaink e Földön, útitársaink, csak ezt kevesen tudják! Lenézik,kihasználják, felhasználják, zsákmányolják őket. Pedig nem szabad!Valóban a társaink ők, e földi létezésben, és érző lények, mint mi vagyunk! Bár ezt igen kevesen veszik tudomásul!!!!

    VálaszTörlés
  10. Csillagosi! Mi tudunk valamit, amit /nem beképzeltség ez/ igen sokan nem tudnak! Azt, hogy mit jelent e szó "szépség"

    VálaszTörlés
  11. Buba, érdekes, szép gondolatokat írsz. A szépséggel kapcsolatban kicsit másképpen fogalmaznék: számunkra a szépség ugyanazt jelenti, vagy nagyon hasonlót. Kicsit elmerengve ezen, olvasd át ezt:

    http://faluhelyen.blogspot.com/2011/09/az-elo-falu-ajandek-toletek-nektek.html

    VálaszTörlés