2011. július 13., szerda

Gyönyörű magyar háziállataink 1. rész

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem a vidéki portához hozzátartoznak az állatok. Már ha egy kutyus vagy egy macska járja az udvart, akkor is sokkal vidámabb, élettel telibb. De ha netán kapirgálna egy-két tyúk egy kis ketrecben, vagy pár nyuszi szaladgálna benne... rengeteget jelenthet egy kisgyerek számára, de nekünk is. Saját példámból tudom, hogy az a pár perc, amíg kiszórja az ember a magot, önt egy kis vizet, képes teljesen kiszakítani a napi gondok, nehéz gondolatok közül. Ha pedig hasznosítani szeretné az ember... na ezt tényleg nem lehet az áruházi termékekhez hasonlítani, legyen azon a csomagoláson bármilyen matrica.

Az alább induló sorozattal remélem sikerül fölkeltenem az érdeklődéseteket ezen "házikedvencek" iránt is, s ha így van, bátran kérdezzetek!


Az erdélyi csórényakú tyúk




Több évtizede fajtatisztán tenyésztett búzaszínű és feketecirmos állomány népies tenyészetben



          Történelmi, magyar baromfifajtánk az erdélyi csórényakú tyúk, amit tévesen még a hivatalos magyar megnevezés is kopasznyakú névvel illet, a nackthals kifejezés szószerinti átvétele miatt.  Sajnos nemcsak a nevét vettük át, hanem jelenlegi kiállítási és sporttenyésztői típusát is. Mint számos régi, őshonos háziállat fajtánk, a csórényakú is kacskaringós utat járt be. Azok a német és osztrák tenyésztők, akik az 1875-ös bécsi bemutatásakor még rácsodálkoztak, sőt valami betegség okának nyilvánították a toll nélküli nyakát, egy-két évtized múlva tenyésztő egyesületeket hoztak létre a fajta részére. Míg nálunk, a kitenyésztési helyén, kis híján a feledés homályába veszett.

         A kevés és változó sikerrel fenntartott állami génmegőrző állományok gyatra árnyékai az eredeti típusnak. Pedig a mezőgazdasági múzeumban mindenki számára megtalálható példaként az 1896-ban, a millenniumra készült ideál képe csodálatos festmény formájában (amely búzaszínű tenyészcsaládot ábrázol) mégis, a fajtaleíró könyvekben a német ábrázolást „reklámozzuk”. Furcsa módon a népies tenyészetek (azaz központilag nem irányított tenyészetek) tartották fenn eredeti formájában a fajtát. 


         A fajtát a XX. században Németországból Erdélybe re-importálták, majd onnan ismét hazánkba került. Most hivatalosan elismert őshonos fajt, melynek három elismert színváltozatát tarják fenn, a feketét, fehéret és a kendermagost, vagyis a német sávozott megfelelőjét.

          Ha felhasználhatóságukat nézzük, akkor sajnos azt kell mondanunk, hogy a fekete és a kendermagos színű állatok jelenleg szinte teljesen piacképtelenek, ugyanis a sötét tollkezdemények (tokok) miatt szinte megtisztíthatatlanok, emellett a fehérekkel együtt a rózsaszínű bőrük illetve lábuk miatt kevéssé mutatósak, ami manapság fontos szempont. Az elsődleges ok viszont a génmegőrzőkben tenyésztett egyedek apró termete, mely már-már galambnagyságúra csökken. Ezzel együtt lassan már dió nagyságú, fehér tojásaik sem éppen versenyképesek, még ha „magyar-, illetve bioterméknek” is nevezzük őket. 

              A magyar konyha a sárga lábú, bőrű, kukoricán nevelt, jól izmolt, kerekded mellű,  húsos egyedeket keresi, mint amilyen a fajta eredetileg volt. Míg az úgynevezett népies tenyészetekben található búzaszínű és feketecirmos állatok igaz, hogy hivatalosan nem fajtatiszták, mégis úgy látszik a józan paraszti ész fölülmúlta a tudományt és ma is piacképes egyedeket tenyészt. Lehet, hogy érdemes lenne a génbanknak is visszanyúlnia a népies állományokhoz, mint tette azt a világégések, és a hibás agrárpolitikai döntések után már megannyiszor.



        Furcsamód a franciák megtalálták magunknak, mint rusztikus fajtát, felismerték mint a szabadtartásos baromfi egyik alapfajtáját. Ma többszöröse kerül a francia asztalokra, mint nálunk ahol a fajta bölcsője ringott. Külföldre kell utaznunk, hogy gasztronómiailag is élvezhessük e különleges baromfifajtánkból készült ételeket? Igaz ott már nem a magyar föld terményeivel takarmányozzák. Vagy ki tudja? Mi azt is eladjuk...

Csirkék és az őket felnevelő kappan




Ugyan nem csórényaknyakú és még csak nem is kakas, de azért gyönyörű!

A fotók a mátranováki Faluhely Majorban készültek.

6 megjegyzés:

  1. Heló! Kúkorékol a Paszkonca kakas /tyúk???

    VálaszTörlés
  2. Most látom csak a kérdést! Kukorékol, rendesen akár egy kakas. Ma kifürdötte édesanyám virágágyásának közepét olyan mélységig, hogy a háta volt egyenlő a talajszinttel. Ha édesanyám meglátja, akkor nem csak a háta lesz egyenlő vele... :))

    VálaszTörlés
  3. Sara Katona ‎--képzeljétek, falun nőttem fel, a felét ott is éltem le, és most nem régen hallottam,hogy a kakasok hajnalban óránként kukorékolnak.-persze nem percre pontosan, hanem kb elötte 5-6 perccel.Ez már a saját megfigyelésem, mivel koránkelő vagyok. nem is akartam elhinni, de most már biztos, hihetetlen, de igaz.A parasztemberek ezért lettek olyan bölcsek,mert figyelték a természetet,--ezen alapulnak a népi bölcsességek

    VálaszTörlés
  4. Azt a mindenit neki de GYÖNYÖRŰ az a kakas! :))

    VálaszTörlés
  5. Kedves Csillagosi!
    Nem tudom, elér-e Önhöz a bejegyzés, de azért megpróbálom.....
    A közölt képeken látható "erdélyi csórényakú" tyúkról szeretnék többet megtudni. Én kezdő baromfitartó vagyok, és minden fajtaismeret nélkül a vásárban ráböktem a megtetsző baromfira, így sikerült vennem 10 db. csórényakút. Ezidáig nem is tudtam, milyen fajtájúak, csak azért kutattam utána a neten, mert mindenki rácsodálkozott, hogy milyen hatalmas testű, nagy tojást tojó kopaszaim vannak. És a lényeg: szeretnék keltetni jövőre saját csibét, de úgy veszem észre, nincsen kakasom. Tud olyan beszerzési forrást, ahol vásárolhatnék némiképp fajtatiszta csórényakú kakast? Válaszát előre is köszönöm! Molnár Viki

    VálaszTörlés
  6. Kedves Csillagosi!
    Nem tudom, elér-e Önhöz a bejegyzés, de azért megpróbálom.....
    A közölt képeken látható "erdélyi csórényakú" tyúkról szeretnék többet megtudni. Én kezdő baromfitartó vagyok, és minden fajtaismeret nélkül a vásárban ráböktem a megtetsző baromfira, így sikerült vennem 10 db. csórényakút. Ezidáig nem is tudtam, milyen fajtájúak, csak azért kutattam utána a neten, mert mindenki rácsodálkozott, hogy milyen hatalmas testű, nagy tojást tojó kopaszaim vannak. És a lényeg: szeretnék keltetni jövőre saját csibét, de úgy veszem észre, nincsen kakasom. Tud olyan beszerzési forrást, ahol vásárolhatnék némiképp fajtatiszta csórényakú kakast? Válaszát előre is köszönöm! Molnár Viki

    VálaszTörlés