Emlékek gyerekkoromból...
„Istenem, de régen csináltam már ilyet! Micsoda érzés!” Pár hete, kemenceépítés közben efféle gondolatok jártak a fejemben, miközben éppen egy jókora agyagrögöt próbáltam széttaposni a sárban mezítláb. Ti mikor voltatok utoljára a természetben mezítláb? Akár csak az udvaron is, de méginkább egy füves mezőn, vagy tóparton… bárhol?
Manapság ha egy gyermek kirándulni készül, a szülőnek első dolga túracipőt venni… mert elhitették velünk, hogy attól lesz élmény a kirándulás. Ugye milyen furcsa így leírva? Én azt mondom, menjen csak kirándulni kényelmes cipőben, és ha teheti, pihenés közben vegye le, lépjen mezítláb a mohára, vagy az őszi avarba, lépjen sárba, menjen bele a patakba… érezze, hogy EMBER!
És Ti, szülők, mikor sároztátok össze utoljára a kezeteket? Mikor volt poros utoljára a homlokotok? Annyira bánt, mikor azt hallom egy szülőtől, hogy ne nyúlj hozzá, piszkos leszel! Egy gyereknek az a dolga, hogy tanuljon, ösztönösen meg akarja ismerni a világot. És akkor mi, az okos szülők rászólunk: Ne csináld! Majd én megmondom neked, hogy melyik az a világ amit meg kell ismerned!
Pedig aki sáros, az nem koszos, csak földes. FÖLDES! Mikor fogtatok utoljára egy darab rögöt a kezetekben és morzsoltátok szét apróra? Mikor vettetek föl utoljára és néztetek meg egy szép követ, fát, bogarat?!
Mikor szaladtatok utoljára nevetve az esőben? Mikor mostátok meg a kezeteket a patak vizében? Mikor léptetek bele a tócsába?
Mikor simultatok hozzá egy fa törzséhez, hogy közelről érezzétek? Mikor simítottátok végig a kezeteket egy búzakalászon?
Mikor fogtatok a kezetekben egy tyúkot vagy galambot? Mikor néztetek mélyen a szemébe egy lónak, vagy tehénnek? Mikor húztátok végig kezeteket az oldalán? Mikor kóstoltátok a frissen fejt , még habos tejet?
Mennyi-mennyi kérdés! A legtöbbre a válasz az, hogy „gyerekkoromban” . Hát adjuk meg mi is gyerekeinknek ezt a lehetőséget! Engedjük nekik megismerni a VILÁGOT. Mert ez a világ akkor is világ volt mikor még nem volt TV, számítógép, játszótér… és ha egyszer ezek nem lesznek, az ember akkor is ember, a világ pedig akkor is világ lesz!
Szívemből szóltál. Mi ugyan Budapesten élünk, de kertes házban, ahol a kétéves lányom nyugodtan kicsattoghat mezítláb reggel a kertbe, ami ugyan most kicsit gondozatlan, de azért a termőidejében ott piroslik a málna, az eper, vagy most a többfajta paradicsom, és van fű, meg egy komposztdomb, ahova éjszaka oda cammoghatnak a sünik a lepotyogott törtékből falatozni. És lehet krétával a járdára firkálni, majd beleülni a krétaporba büntetlenül és fellocsolni nyáron a járdát, tapicskolni a hideg vízben és a nyári estéken szimatolni a kálák édes illatát. De csak próbálom visszaadni a gyerekeimnek a gyerekkori élményeim egy részét, hiszen én még nyaraltam olyan tanyán ahol se villany, se folyóvíz nem volt, csak sparhelt, meg olajlámpa és gémeskút (olyan finom vízzel, amit máshol nem lelhetsz), de cserébe etethettem a csirkéket, vagy elmehettem a nagynénémmel a szomszéd tanyára szőlőt kötözni, meg kisbocit nézni. A tanya udvarán minden nyáron ott várta az érkezésemet a hatalmas, sárga homokkupac, hogy várat építsek belőle, és alagutakat fúrjak bele. Ezek a tücsökcirpelős, nyárfasusogásos nyarak voltak a gyerekkorom legszebb időszakai!
VálaszTörlésNagyon jó volt olvasni e sorokat. Fontos dolgokat írtál és örülök, hogy ti ezt meg tudtátok valósítani. A gyerekkori emlékeket pedig még föl lehet idézni, el lehet mesélni a gyerekeknek. Szerintem fontos, hogy vágyat keltsünk bennük ezek után a dolgok iránt, utána ők úgyis kiharcolják maguknak, hogy eljuthassanak egy ilyen helyre! :)
VálaszTörlésCsillagosi
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy rá találtam a blogodra.
Nem tudom, hol van a te faluhelyed, csak remélem, hogy majd valahol mi is rálelhetünk a miénkre még mielőtt kiröpülnek a kis fiókáink. Egyenlőre csak álmodozunk várakozunk, keresgélünk. Gyermekkorom nyarait én is vidéken töltöttem egy Pápa melletti kis faluban, de budapesti otthonunk kertjében is mindennapos vendég volt a vaddisznó az erdő közelsége miatt. Most a Balaton mellett élünk (elmenekültünk a nagyvárosból) és nagyon szeretünk itt élni. Keressük a mi kis falunkat, udvarunkat, otthonunkat ahol kialakíthatjuk a kis életünket.
Nagyon tetszik a hozzáállásod gondolom tudod, hogy nagyon fontos küldetést töltesz be, ráadásul ahogy olvastam még aránylag elég fiatalon.
Isten áldása legyen veled!
Marcsi
Örülök, hogy megtaláltál és köszönöm kedves soraidat. Remélem megtaláljátok amit kerestek, ha bármiben tudok segíteni, örömmel teszem! Áldás!
Törlés