2012. február 12., vasárnap

Élet a Kárpát-medencében

A héten úgy adta az ég, hogy különleges forrásokra találtam, melyek mindegyike ugyanazt az üzenetet hordozta, szinte kényszerítve, hogy miről essen szó a hétvégén. Korábban írtam már arról, hogy a magyar falu a jövő. Most is erről írok, de másképpen. 

Ezek a források többnyire külföldön fakadtak, olyan emberek, közösségek, vallási csoportok hitében és világlátásában, akik már felismerték a változtatás szükségességét az általuk észlelt világban, akik már nem hisznek abban, hogy jobb lehet a világ akkor is, ha nem teszünk érte semmit. Ők kezükbe vették sorsukat és változtattak, változtatni próbáltak. Azonban nagyon nehéz dolguk van, mivel az a megőrzött kultúra, mely segíthetné őket, már régen elveszett,  maguknak kell szellemi utat keresniük, sokszor kreálniuk, mely bizony sokszor vezet vakvágányra. Ráadásul elvesztek azok az anyagi lehetőségek is (vagy nehezen elérhetőek), melyek az egészséges élet alapjait jelenthetnék. Mik ezek? Ivóvíz és gyógyvízkészlet, gyógyító ásványok, természetesen szaporodó gyógynövények, magas ásványianyag tartalmú és sokat tűrő haszonnövények, napjaink betegségeire immunis állatfajták, hogy csak  a főbbeket említsem. De  van egy jó hírem! Tudok egy helyet, ahol mindezek megtalálhatók... bár szerintem már ti is tudjátok, igen, ez a hely a Kárpát-medence.


Nem csak adottság ez, hanem egy lehetőség arra, hogy megmutassuk önmagunknak és társadalmunknak, hogy a valóság a tükör mögött van. Mert bizony manapság egy pár évszázad alatt gondosan felépített tükör előtt állunk, és az utóbbi évtizedekben úgy tűnik annyira belemerültünk a benne lévő képbe, hogy közben majdnem elveszítettük a valóságot, ami ezen túl létezik. Milyen ez a valóság?

Végtelenül egyszerű. Ebben a valóságban az ember egyszerűen csak a természet részeként éli meg mindennapjait és elfogadja annak adományait, teljesíti kéréseit, mindehhez pedig kéri a Fentiek segítségét. El tudja látni magát és családját egészséges élelemmel, ismeri a természet által felkínált gyógyászati lehetőségeket, figyel önmagára és társaira, ápolja kapcsolatait mert az erőt, biztonságot és egészséget ad számára. Micsoda utópia, igaz? De mégis mi a fene ebben az utópia??? Nézzük már meg, mi vesz bennünket körül? Milliószor szövevényesebb őrült kavalkád, mely megfojt mindent, ami nem váltható készpénzzé.

Én csupán arról a világról írhatok, ami mindenki számára valós és elérhető, de nem írhatom le, hogy miként kell a jelenen változtatni. Nem csak a módszer hozza el a változást, hanem a hit és az akarat, a vágy a másik élet után... e nélkül nincs módszer, mely elég lenne. De hogyan vezethetne ma a természet bennünket? Nem kell mást tenni, csak figyelni és hagyni ahogyan hat ránk.


Az ember mindig is követte az évszakok, a hetek, hónapok változását. Tudta, hogy mikor mit kell tennie. Ez a tudás ma is elérhető, elég elővenni pár régi kalendáriumot, néprajzi feljegyzést... vagy velem tartani a jövőben is. A népi ünnepeink mindegyike fontos állomása az évkörnek, mely a természetben zajló változásokhoz igazítja a mindennapi életet is.

A mindennapi élet célja pedig nem a pénzkereset, hanem egyszerűen csak a boldogságban megélt pillanatok sokasága. Nem anyagi javak ezek, nem a tárgyi világban keresendő boldogság, hanem lelki, érzelmi vagyon. Ha ez a cél, akkor éppen annyi a dolga az embernek, hogy családja szükségleteit kielégíthesse. Ehhez egészséges élőhelyre és egészséges táplálékra van szüksége, semmi egyébre. Egészséges élőhely, otthon az, amelyik természetes anyagokból készült, a természet adta lehetőségeket kiaknázva, amelyben nincs felesleg (sem térből, sem eszközökből, tárgyakból), amelynek szépsége boldogságot okoz a léleknek és a legfontosabb, amelyik bármikor újraépíthető. Ezen utolsó pontról később írok még. Az egészséges táplálék nem más, mint saját termelésű növényi és állati alapanyagból házilag készített étkek. Olyan kivételes helyzetben vagyunk a Kárpát-medencében, hogy szinte minden egykori növény- és állatfajtánk fennmaradt, melyek (megfelelő tartásmód mellett) immunisak a legtöbb mai betegségre. De ez még nem minden. Ezen fajták oly "igénytelenek" - mennyire félrevezető mai kifejezés! -, hogy az átlagos mezőgazdasági termeléstől sokkal-sokkal kevesebb energiaráfordítással sokkal jobb minőségű végterméket adnak. Egy dolgot azonban nem szabad elfelejteni: csak akkor adnak, ha kapnak is. Mit? Szeretetet, gondoskodást, odafigyelést. Nem túl nagy ár. Ezen felül minden táplálék egészséges, ha akkor van elfogyasztva, mikor a szervezetünknek szüksége van rá... s a kalendárium illetve a "befelé való figyelés" ebben is segít. Sokat lehetne beszélni az egészséges táplálkozásról, fogunk is még jócskán. Most azonban más célom van.

Szeretném ha látnátok, hogy sokkal egyszerűbben is lehet boldogan élni, mint ahogyan ma próbálkozunk. Nem, nem elég hozzá falun élni, sokkal több kell... de ez a több egyre kevesebb faladat lesz, és valóban több öröm és biztonság. Ha velem maradtok, akkor mutatok lehetőségeket, hogyan érdemes elkezdeni az "önellátást" és nagyon sokat foglalkozunk azzal a szellemi örökséggel, mely valóban használható tudást biztosít a mindennapokra.


14 megjegyzés:

  1. Várom a folytatást! Teljes mértékig egyetértek veled, ez a világ ebben a formában már nem élhető, valahogy vissza kellene térnünk a normális kerékvágásba. Kicsit túlfeszítettük már a húrt, azt hiszem, túlhajszoltuk az anyagi, tárgyi világ bálványozását. Elfogyott az ész útközben, helyette itt van a sok álságos "vagyon", amiért odavagyunk. lassabb, egyszerűbb, normálisabb élet kell. Másként nem éljük túl saját magunkat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök soraidnak, hamarosan érkezik a folytatás...

      Törlés
  2. Én is kíváncsian várom a folytatást mert bár néha borúlátó vagyok de alapvetően optimista természetű.Hiszem hogy akiben van belátás és akarat az tud a sorsán fordítani.Sokszor kell az árral szemben úszni,de megéri.Legyünk olyanok mint a lazacok :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez a legfőbb, a hit. Egy idő után az ember rájön, hogy nem is az árral szemben úszik (pedig vicces egy lazac lehetnék) :), szóval nem valamivel szemben kell élni, hanem valami mellett. Mióta a blog létrejött, azóta érzem igazán, hogy mennyire is az árral úszunk! Még egy jó hírem is van: ez a folyam egy tiszta vízű tengerhez visz, nem pedig ahhoz, melyet a másik "ár" szennyez el. Jobb érzés így úszkálni, nem? :))

      Törlés
  3. Remek! Gratulálok! Ismét remek felvetések, a puzzle egy újabb darabkája...sok jó gondolat, melyhez hozzátenném a magamét:-) Erőt gyűjtők, aztán írok!
    Ég Áldjon Benneteket!

    VálaszTörlés
  4. Véleményem szerint, Magyar ember éljen a hazájában, lehetőleg azon a helyen ahol-ahova megszületett, mert ott vannak a gyökerei. Ezen a helyen tudja működtetni a boldog és egészséges életéhez szükséges energiákat, ez a hely fogja számára megadni a megfelelő táplálékot, melyet a természettel összhangban, azt nem rombolva állít elő. Őshonos állatokat tart, kikre ugyanúgy tekint, mint szeretteire. Természetes számára, hogy a világot élőlények alkotják, növények, állatok, sziklák és folyamok valamint a mai "hétköznapi" ember számára nem látható élőlények is!!!! Ahhoz, hogy életét megfelelően élje, először is tisztában kell lennie azzal, hogy miért is van pont ebben az időben, ezen a helyen! Mindenkinek feladata van! A legfontosabb, hogy ezzel tisztában legyünk! Ha idáig eljutottunk, akkor már könnyebb ledobnunk a ránk ragadt felesleges dolgokat, mint pénz, hírnév, divat, sietség, politika és még sorolhatnám.Mindeközben nem foglalkozunk a valóban fontos dolgokkal, mint a természet működésének megfigyelése, vagy elfogadni a megérzéseinket, elgondolkodni álmaink miértjén, foglalkozni lelkünk működésével, tisztaságával, hisz azt ugyanúgy karban kell tartani, mint a testünket. Elfogadni azt, hogy minden fizikai formában megjelent betegség lelki eredetű és nincs szükségünk orvosságokra. Tisztában lenni azzal, hogy van kötött és szabad lelkünk(szellemünk). Használni azon képességünket, hogy a gondolatunkkal teremtünk, hogy pozitívan gondolkodva, nem érhet minket semmi rossz!
    A világ sokkal több, mint amit meg akarnak mutatni belőle!
    Járd a természetet, táplálkozz egészségesen, igyál tiszta vizet, szívj magadba tiszta levegőt és élvezd a napsütést!
    A végére hagytam a legfontosabbat:
    Adj hálát a JóIstennek, hogy ebben az időben, szeretteiddel együtt a Kárpát-medencében élhetsz!
    Áldás Rátok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Öröm volt olvasni e sorokat, sokkal gazdagították enyéimet! Áldás Rád is!

      Törlés
    2. Idézem:"A VILÁG SOKKAL TÖBB..."...ÁLDÁSSAL ÉLJÜNK!!!és Köszönöm soraitokat..!

      Törlés
  5. EGY-ÉRTELMŰ...ebből lesz az EGY-SÉG!!!

    VálaszTörlés
  6. "Véleményem szerint, Magyar ember éljen a hazájában, lehetőleg azon a helyen ahol-ahova megszületett, mert ott vannak a gyökerei. "

    A poszt és a hozzászólás szinte minden sorával egyetértek én is, de...A fenti idézet szerintem a mai Magyarországon nem állja meg a helyét. Csak gondoljunk arra, hogy miként lett Budapest kétmilliós nagyváros. Nem egy szerves fejlődés során, hanem politikai döntések nyomán duzzadt fel így a lakossága néhány évtized alatt. Én magam is budapesti vagyok, de a gyökereim messzire nyúlnak, az országhatáron is túl. Éppen hogy meg kellene keresni azokat a gyökereket, melyek lehet, hogy születési helyünktől távolra húznak, de érezzük vonzásukat. Régóta erősen vágyódom távolabb ettől a várostól, csak sok más mellett visszatart, hogy sehol sem szeretnék 'gyüttment' lenni...márpedig a mai magyar faluban - amelyek nagyrészére igazán ráférne egy kis vérfrissítés - az idegen betelepülő haláláig az maradhat.
    Barbara

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértek és szerintem Mihályfia is ezt teszi, mármint ő a folyamat azon felére gondolt, mely napjainkra igen jellemző: a fiatalok elhagyják a falut, mely lassan a pusztulás útjára lép. A "vérfrissítéssel" is egyet tudok érteni, s megértem a "gyüttment" érzés kellemetlenségét is. Az előítéletet csak az egyéni kapcsolatokban lehet lebontani, hosszú és kemény munkával. De szerénységgel és nyitottsággal minden út járható én csak biztatok mindenkit... innen a faluból.

      Törlés
  7. Kedves Csillagosi!
    Szívemből szóltál! Azt hiszem egyértelmű, hogy mi már elindultunk ezen az úton, és nagy boldogság rajta járni, így élni! Én is úgy hiszem, hogy bár még látszólag nagy a káosz a világban, egyre több olyan ember van, aki felébred, és változtat a saját életén. Ez az egyetlen lehetőség, hogy a világ is megváltozzon!
    És még egy személyes: Nagyon köszönöm az írást, amit a pályázatra írtál! A végére potyogott a könnyem, a gyerekeket is nagyon meghatotta a történet.
    Látogass Te is sokszor hozzám "BoldogSzer"-re!
    Andrea Réka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gyakran fölkeresem a "BoldogSzert", örömmel időzök ott, bár nyomot még nem hagytam. :-) Nagyon örülök annak, hogy megosztod az emberekkel életeteket... sokaknak erőt és bátorítást ad. Minden jót kívánok nektek és kitartást ehhez! Jelentkezem majd "nálatok" is. :-)

      Törlés
    2. Örülök, hogy átéreztétek az üzenetet... a ti otthonotok a legszebb a világon!

      Törlés