Élet a Kárpát-medencében

A héten úgy adta az ég, hogy különleges forrásokra találtam, melyek mindegyike ugyanazt az üzenetet hordozta, szinte kényszerítve, hogy miről essen szó a hétvégén. Korábban írtam már arról, hogy a magyar falu a jövő. Most is erről írok, de másképpen. 

Ezek a források többnyire külföldön fakadtak, olyan emberek, közösségek, vallási csoportok hitében és világlátásában, akik már felismerték a változtatás szükségességét az általuk észlelt világban, akik már nem hisznek abban, hogy jobb lehet a világ akkor is, ha nem teszünk érte semmit. Ők kezükbe vették sorsukat és változtattak, változtatni próbáltak. Azonban nagyon nehéz dolguk van, mivel az a megőrzött kultúra, mely segíthetné őket, már régen elveszett,  maguknak kell szellemi utat keresniük, sokszor kreálniuk, mely bizony sokszor vezet vakvágányra. Ráadásul elvesztek azok az anyagi lehetőségek is (vagy nehezen elérhetőek), melyek az egészséges élet alapjait jelenthetnék. Mik ezek? Ivóvíz és gyógyvízkészlet, gyógyító ásványok, természetesen szaporodó gyógynövények, magas ásványianyag tartalmú és sokat tűrő haszonnövények, napjaink betegségeire immunis állatfajták, hogy csak  a főbbeket említsem. De  van egy jó hírem! Tudok egy helyet, ahol mindezek megtalálhatók... bár szerintem már ti is tudjátok, igen, ez a hely a Kárpát-medence.

Nem csak adottság ez, hanem egy lehetőség arra, hogy megmutassuk önmagunknak és társadalmunknak, hogy a valóság a tükör mögött van. Mert bizony manapság egy pár évszázad alatt gondosan felépített tükör előtt állunk, és az utóbbi évtizedekben úgy tűnik annyira belemerültünk a benne lévő képbe, hogy közben majdnem elveszítettük a valóságot, ami ezen túl létezik. Milyen ez a valóság?

Végtelenül egyszerű. Ebben a valóságban az ember egyszerűen csak a természet részeként éli meg mindennapjait és elfogadja annak adományait, teljesíti kéréseit, mindehhez pedig kéri a Fentiek segítségét. El tudja látni magát és családját egészséges élelemmel, ismeri a természet által felkínált gyógyászati lehetőségeket, figyel önmagára és társaira, ápolja kapcsolatait mert az erőt, biztonságot és egészséget ad számára. Micsoda utópia, igaz? De mégis mi a fene ebben az utópia??? Nézzük már meg, mi vesz bennünket körül? Milliószor szövevényesebb őrült kavalkád, mely megfojt mindent, ami nem váltható készpénzzé.

Én csupán arról a világról írhatok, ami mindenki számára valós és elérhető, de nem írhatom le, hogy miként kell a jelenen változtatni. Nem csak a módszer hozza el a változást, hanem a hit és az akarat, a vágy a másik élet után... e nélkül nincs módszer, mely elég lenne. De hogyan vezethetne ma a természet bennünket? Nem kell mást tenni, csak figyelni és hagyni ahogyan hat ránk.

Az ember mindig is követte az évszakok, a hetek, hónapok változását. Tudta, hogy mikor mit kell tennie. Ez a tudás ma is elérhető, elég elővenni pár régi kalendáriumot, néprajzi feljegyzést... vagy velem tartani a jövőben is. A népi ünnepeink mindegyike fontos állomása az évkörnek, mely a természetben zajló változásokhoz igazítja a mindennapi életet is.

A mindennapi élet célja pedig nem a pénzkereset, hanem egyszerűen csak a boldogságban megélt pillanatok sokasága. Nem anyagi javak ezek, nem a tárgyi világban keresendő boldogság, hanem lelki, érzelmi vagyon. Ha ez a cél, akkor éppen annyi a dolga az embernek, hogy családja szükségleteit kielégíthesse. Ehhez egészséges élőhelyre és egészséges táplálékra van szüksége, semmi egyébre. Egészséges élőhely, otthon az, amelyik természetes anyagokból készült, a természet adta lehetőségeket kiaknázva, amelyben nincs felesleg (sem térből, sem eszközökből, tárgyakból), amelynek szépsége boldogságot okoz a léleknek és a legfontosabb, amelyik bármikor újraépíthető. Ezen utolsó pontról később írok még. Az egészséges táplálék nem más, mint saját termelésű növényi és állati alapanyagból házilag készített étkek. Olyan kivételes helyzetben vagyunk a Kárpát-medencében, hogy szinte minden egykori növény- és állatfajtánk fennmaradt, melyek (megfelelő tartásmód mellett) immunisak a legtöbb mai betegségre. De ez még nem minden. Ezen fajták oly "igénytelenek" - mennyire félrevezető mai kifejezés! -, hogy az átlagos mezőgazdasági termeléstől sokkal-sokkal kevesebb energiaráfordítással sokkal jobb minőségű végterméket adnak. Egy dolgot azonban nem szabad elfelejteni: csak akkor adnak, ha kapnak is. Mit? Szeretetet, gondoskodást, odafigyelést. Nem túl nagy ár. Ezen felül minden táplálék egészséges, ha akkor van elfogyasztva, mikor a szervezetünknek szüksége van rá... s a kalendárium illetve a "befelé való figyelés" ebben is segít. Sokat lehetne beszélni az egészséges táplálkozásról, fogunk is még jócskán. Most azonban más célom van.

Szeretném ha látnátok, hogy sokkal egyszerűbben is lehet boldogan élni, mint ahogyan ma próbálkozunk. Nem, nem elég hozzá falun élni, sokkal több kell... de ez a több egyre kevesebb faladat lesz, és valóban több öröm és biztonság. Ha velem maradtok, akkor mutatok lehetőségeket, hogyan érdemes elkezdeni az "önellátást" és nagyon sokat foglalkozunk azzal a szellemi örökséggel, mely valóban használható tudást biztosít a mindennapokra.