2012. február 11., szombat

Apáról fiúra

Manapság a gyermekek intézményes oktatása már az óvodában elkezdődik. Nyelveket tanulnak és egyéb ismereteket, melyek egyre csak bővülnek, majd egy idő után szűkülnek ám egyre mélyebbek lesznek... és ez a folyamat eltarthat akár 25-30 évig, majd jópár évente továbbképzések folytán tulajdonképpen egy életen át. Egy életen át tanuljuk a szakmát, hogy megkeressük a megélhetésünkhöz "szükséges" pénzt. Észrevettétek, hogy nem azt írtam, hogy egy életen át tanuljuk hogyan éljünk boldogan, hogyan teremtsünk meg mindent, amire szükségünk van? Nem, hogyan keressük meg azt a pénzt, amin megvehetjük az életünket. És ezt szó szerint kell érteni. Aki megveszi ételét, italát, megveszi az egészségügyi termékeket, szabadidejét, (sokan szerelmet(!), mert az anyagi érdekek mentén alakuló kapcsolatok mind ilyenek) az mit nem vesz pénzért? De még csak ez sem igaz maradéktalanul, mert nem azt tanítják meg, hogy hogyan keressünk pénzt, hanem azt, hogy hogyan legyünk a piac által kényszerhelyzetben tartott "humán erőforrások". Nem szörnyű ez? 

Annak idején szintén egy életen át tanult az ember... de hogyan? Valahogy így...


Apáról fiúra, nagyapáról unokára, anyáról lányára és sorolhatnám. Mit ad az ember gyermekének? A legjobb tudását... mindenét. Mindent, mit átélt, mit megtapasztalt, megtanult az élettől, hogy gyermekének ne kelljen olyan dolgokba belemenni, melyeket el is kerülhetne, hogy gyermeke boldog ember legyen. Nem a pénzkeresés tudományát, hanem az élet tudományát! Micsoda különbség. A paraszti kultúrában is több évtized volt ez a folyamat, de közben egyre nagyobb felelősség volt a növekvő gyermek, legény vagy leány, majd házas ember kezében. A saját sorsa volt kezében, a lehetőségekkel és a kiaknázásukhoz szükséges tudással. Ezért is nevezem az élet tudóinak ezeket az embereket, akik nagyon kevesen maradtak a mai világban, pedig egyre többen keresik őket. Keresik, mert szeretnék újra megtalálni ezt a tudást, az élet tudását... lemondva a pénzkeresés illúzióját felvillantó intézményesített szaktudásról. A boldog életet nem lehet intézményekben megtanulni, azt csak az tudja megtanítani, megtanulni, aki szeret és akit szeretnek. Isten embernek, ember kedvesének, szülő gyermekének... s ez így lesz míg világ a világ. 

17 megjegyzés:

  1. Csillagosi! Szívemből szóltál,hiszen ezek a gondolatok kavarognak bennem, csak nem tudom ilyen szépen megfogalmazni.
    Ezért érdemes élni!

    VálaszTörlés
  2. Egészen elképesztőnek találom azt a törvényt, hogy három éves korában a gyereknek kötelező óvodába járnia. És eddig nem hallottam tiltakozást ellene. Eszem ágában nem volt - szerencsére a most legkisebb is megúszta, még nem ovis - öt gyerekemet ilyen kicsiként itthonról elküldeni. Tetszik sok otthonoktató szülő tevékenysége is, aki ezt át tudja gondolni, az fog gondoskodni a szükséges ismeretek megszerezése mellett megfelelő társaságról is gyerekének.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Magam is így látom, s eképpen fogunk cselekedni is, ha eljön az ideje. Ugye öt gyermekkel is lehet "boldogulni" anélkül, hogy mielőbb eltávolítanánk őket hazulról...

      Törlés
  3. Abban, hogy ami a régebbi korokban érték volt az most nem számít értéknek, nem számít követendő példának a fiatalok a gyerekek számára, természetesen a szülők és a nagyszülők generációja a hibás. Az ő felelősségük lenne, hogy az értékeket közvetítsék és ezt a feladatot ne engedjék át a médiának, a politikusoknak. Amikor az anya először elküldi maga mellöl a még kicsi óvodás korú gyermekét aki akkor még segíteni akar, vagy az apa rászól a fiára, hogy ez veszélyes és veled csak lassabban tudom csinálni, inkább hagyj békén...na ezek azok a pillanatok amikor elkezd megszakadni a hagyomány. Egyébként a régi korokba nem csak a paraszti életben, az iparosság körében is jellemző volt a tudás generációkon keresztüli átadása...
    Csak egyet tehetünk, a saját környezetünkben próbáljuk átadni az értékeket és bízzunk abban, hogy megfordul a világ és mások is ezt fogják tenni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindenben egyetértek. Valóban, az iparosok körében is éppen így zajlott az ismeretek hagyományozódása.

      Törlés
  4. Erre a hagyomány átadásra vágyom én is, már gyermekeimnek is igyekeztem átadni- természetesen a szüleink segítségével- sajnos igen korán kellett közösségbe menniük, ahogy unokámnak is.De eltökélt szándékunk és következetesen végrehajtott, egyelőre még csak csírában megvalósuló program(szűk 2 éves fiúcska)unokánknak átadni tudásunkat.Azt sajnálom csak, hogy mostani fejemmel nem tudtam 30 évesen gondolkodni és most úgy érzem, hogy a szüleim tudásának csak töredékét őriztem meg, de legalább én tudom, hogy semmit sem tudok(Szokratesz). Mariska

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-) Nem hiszem én ezt. Nagymamámat közel tíz éve faggatom a régi életről. Az első években alig emlékezett valamire gyerekkoráról, nem tudta mit kellene neki elmondani. Most, közel a 80. életévéhez, emlékei kitisztultak és csak mesél - mesél. Nem véletlen ez...

      Törlés
  5. Amikor én kérdeztem a Nagymamámat, aki szintén megállíthatatlanul beszél, hogy miért nem mondtad eddig ezeket? Akkor azt válaszolta: mert nem érdekelt, nem kérdezted...! Igaza van. Mindennél nagyobb szükségünk van most a tudásra! A vidéki embernek megvan az a lehetősége, hogy úgy éljen, hogy előállítson magának mindent amire szüksége van! Hangsúlyozom MINDENT!!!! Világszintű ármánykodás részesei vagyunk, legalább 1000-1200 éve...de ennyi volt! Eddig és ne tovább! Figyeljünk egymásra, figyeljük a természetet, mert mi is ugyanolyan részei vagyunk, mint a moha a fán...Éljünk TERMÉSZETESEN!
    Áldás Néktek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök soraidnak, különösen mert tudom (kezdem megismerni) mi van mögöttük. Így van, a lehetőség adva van. Hogy ki-milyen mértékben azonosul vele az számtalan tényező függvénye, de a lehetőség elvitathatatlan. S ami a legfontosabb, egyre többen élnek vele, nem csak elmélkednek róla, hanem - ahogyan te is - felforgatva mindent mi megszokott volt, cselekednek és megmutatják. Kellenek ilyen emberek!

      Törlés
  6. Utópia! Nagyon fiatal vagy még?
    Az igazság valahol félúton van, mint mindig. Nem szabad a régi dolgokat elutasitani, csak azért mert régi. De nem is szabad annyira ragaszkodni sem hozzá. Laci

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Laci melyikünknek írtál? A magam részéről nem ragaszkodás ez. Azt vallom, hogy kapcsoljuk ki a tévét, internetet és próbáljuk csak egyszerűen józan paraszti szemmel nézni a világot. Amit látunk az egy "normális" világ? Ha véletlenül úgy találnánk, hogy nem az, akkor kezdünk el gondolkodni, hogy milyen akkor az, amit annak tekintenénk. E szerint formáljuk át életünket (legalábbis a magam részéről így történt) és akkor rádöbbenünk, hogy ugyan azok a gondolatok vezetnek, mint felmenőinket jópár évtizeddel korábban. Ettől még a mában élek, a ma lehetőségeivel... az én félutam itt van valahol.

      Törlés
    2. Most egy nagyon picit ellentmondok!Ha kikapcspltam volna az internetet,akkor nem lennénk itt,mindannyian!...Ez ..nagyon fontos..de csak addig menjen az internet..amig megvan az a PÓkhálónyi szál..ami összeköt mindannyiunkat!A természetszeretet,a normális,"humánus"emberi élethez való méltóságot,...a szépség,a falusi élet utáni vágy...és minden ami emberi..addig mind itt vagyunk...egy csapatban..és ha nem lenne internet..honnan TUDNÁNK mindezt?...Itt kivilágosodott minden gondolatunk.. az agyunk,ki-kristályosodott az ÉRTÉKRENDÜNK fontossá vált!nembaj ha van tévé..de a tanulságos.egészséges műsorokat nézzük,ne a veszélyes dolgokat..csak azt nézzük ami szép és jó a szemnek és léleknek!ne engedjük gyerekeinket sem ezeket nézni!!Szelektáljunk!gyermekeinket szabadtéri programokra vigyük,..unokáinkat játsszva tanitsuk meg tüzet rakni,sátrat verni,növényeket termeszteni,gyógynövényeket szedni,környezetet védni..és még sorolhatnám!Mi vagyunk a szülők..TEGYÜK MEG!Visszatérl majd egyszer unokáink cselekedeteiben...Tőlünk függ!!Régi közmondás azt mondja valahogy"..ezt láttam az öregeimnél is,tőlük tanultam EMBERSÉGET"...Inkább éljünk egy álomvilágban..amit magunknak gyártunk...és ne azt csináljuk ..(a rosszat)..mint a TÖBBIEK!!

      Törlés
    3. Nem mond ez ellent annak, amit írtam, szépen összeszegted az internetben rejlő lehetőségeket. Még tovább is lehet menni, hiszen ez közel sem álomvilág, nagyon is valós, hiszen te is hús-vér ember vagy, s mi itt mindannyian. Ha körbeállnánk s megfognánk egymás kezét hegyeket érnénk körbe, s ha akarnánk hegyeket mozgatnánk meg... nagyon is valós ez a Faluhely... visszavonhatatlanul valós. Magam csak annyit mondtam, hogy kapcsoljuk ki egy kevés időre, míg körbenézünk és végiggondoljuk a világról alkotott képünket. Ha nem így gondolnám, nem kezdek e blog írásába.

      Törlés
  7. Kedves Mindenki!
    Csillagosi Testvérünk nagyon jó témába fogott(ismént!) ez a Ti reakcióitokból is tisztán látszik! Szerintem senki nem akarja ezt a világot erősíteni, de nem is vágyódik a régiségbe, mert rengeteg fájdalommal is járt az! Azt kell megértenünk, hogy minden lehetőségünk adott ahhoz, hogy egy gyönyörű, egészséges, jól működő világot hozzunk létre! Mindössze ötvözni kell a régmúlt tudását, tapasztalatát a jelenkor lehetőségeivel! Nem lesz világvége, nem lesz katasztrófa! Olyan helyzetben vagyunk, mint a diák a vizsgán, akit kedvel a tanár....felelni kell, de minden segítséget megkapunk! Megkapjuk a tiszta gondolatot, mert miről is beszélgetünk?? Nem a huzogatós telefonról és divat trendekről, hanem építő gondolatokról "vitázunk"! Összerakjuk közösen a megoldást!!! Mert minek küzdenénk annyit mint eleink, ha a mai lehetőségeket kihasználva érvényesítjük a tőlük kapott tudást! Nem kell dideregve összebújni a kemence mellett, mert szegénység van, de el kell felejteni a vezetékes gázfűtést is a téglaházban...stb. Szerintem tudjuk mind, hogy mire gondolok! Nézzetek körül! Rengeteg vonalon indul meg feltartóztathatatlanul az "Új Világ" kialakítása!
    Hinni, tudni kell, hogy nem történik semmi baj!!!!
    Ég Áldjon Benneteket!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Öröm olvasni ezeket a sorokat (ismét). Hisszük és tudjuk...

      Törlés
  8. Kedves Csillagosi!
    Ismét egy olyan téma, ami mintha rólunk szólna. Minket nem érdekel, hogy mi a kötelező, a gyermekeink egyszerűen nem járnak óvodába, be sincsenek íratva. A nagyobbak még egyelőre hivatalosan tagjai egy iskolának, mint "bejárás alól felmentettek", de a gyakorlatban mi foglalkozunk velük, meg a közösség egy gyermekcsapatával. Mi, azaz a saját szüleik, és a falubéliek is. Nagyon érdekes ez így, szabad és természetes tanulási forma. Gyakorlati tudás, képességek egyéni kibontakoztatása. A baj az, hogy mi nem ebbe születtünk bele (budapesti panelből indultam jómagam), úgyhogy mi is folyamatosan tanulunk "tanítás" közben. bár lehet, hogy épp ez a jó az egészben. Írok erről is a képújságomon.
    Andrea Réka (BoldogSzer)

    VálaszTörlés