2012. február 6., hétfő

Disznóvágás

Mai bejegyzésemért a szomszédba kell mennünk, kedves emberek közé. Nagy szeretettel fogadnak ott bennünket, hiszen maguk is hasonlóképp látják a világot, s élik meg a mindennapokat. Nem kisebb dologra hívlak oda benneteket, mint egy igazi falusi disznótorra. Nem, ne gondoljatok napjaink falusi disznótoraira, ahol a falusi ember jó pénzért úgy csinál, mint belevaló parasztgyerek, s egy állat halálát pálinkagőzös ihaj-csuhajjal szentségteleníti meg... - bocsássatok meg, de ettől felfordul gyomrom. Nem, ez a mai disznóvágás egészen másról szól, az ünnep nagyságáról, a pillanat szépségéről... gyermeki őszinteségről.  

Fogadjátok hát sok szeretettel gyermekkori visszaemlékezésemet, ezúttal itt: http://csombor.blog.hu/2012/02/06/disznovagas_2024 -n


4 megjegyzés:

  1. Köszönöm az írást!

    Pontosan így érzek én is. Az ajánlott blogban le is írtam a saját élményeimet. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olvastam, nagyon jó, hogy többen még ma is így éljük meg. Jó volt olvasni soraidat! Maradjon is így mindig!

      Törlés
  2. Hmmm...a kedvenc témámat feszegeted...mármint, szokások, hagyományok, szer-tartások. Én az időben szeretek nagyon, de nagyon visszamenni és rájönni, hogy miből alakult ki a mai "maradvány"...Általában nagyon messze vagyunk a lényegtől, attól, hogy azt a szert, tort, miért is tették.
    Messze vagyunk, mert nem működünk egészként, nem érezzük a fenti és lenti dolgokat! Mert itt a középső világban, annak is ebben a szegletében teszünk dolgokat, melyek a régiségben céllal történtek úgy, hogy kapcsolatban álltak a felső és alsó világgal is! Nem öltek állatot indokolatlanul, nem irtották a növényzetet feleslegesen és még sorolhatnám. Nosztalgiával tekintünk a 100-200 évvel ezelőtti hagyományokra, joggal, mert rohamosan szaladunk a silányság felé, az értéktelenbe. Pedig az akkori dolgok is már elég messze álltak az igazságtól! Fertőzte az emberi kapzsiság, a római kereszténység a habsburg az orosz és még ki tudja mi!
    Nehezen és talán hosszan jutottam el a pálinkázásig, de talán így tudom szemléltetni, hogy miért sóhajtanak fel sokan attól, ha látnak egy "hagyományos" disznóvágást...pálinkázással, degeszreza.....sal, stb. Miközben valószínű, hogy a Nagyapám Nagyapja is összevonta a szemöldökét, amikor látta a hajnali katlangyújtás utáni pálinkázást és az esti italozással egybekötött "tort". Sok a dolgunk. Újra tisztában kell lennünk azzal, hogy mi is a SZER a TOR a SZALA és a többi igaz ősi dolog.
    Ezt persze lehet másképp gondolni, de én ezeket így kaptam odafenn'ről és odalenn'ről...
    Áldás!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy "megpengetted lantod", járatosabb vagy e téren nálamnál. Lesz még alkalmunk tanulni egymástól!

      Törlés