Együtt a természettel

Az ember a természet része. Sokszor írtam már. Nem több, s nem kevesebb annak összes eleménél, élő anyagánál. Talán megpróbál másképp viselkedni, de előbb-utóbb ráérez útjának hibás voltára, ha nem önszántából, akkor egészségének romlása révén. Felismerni és változtatni sosem késő, de legalábbis sokáig nem késő. Hogyan éljünk együtt a természettel? Írhatnám ezúton is, hogy figyeljük mi történik "odakinn" s kövessük ezt "idebenn". De ennél sokkal könnyebb dolgunk van, elég követnünk évszázados (alábecsülve e kort) hagyományainkat, s akkor mind életünk, mind egészségünk összhangban lesz a világgal. 

Kevés időm volt a napokban, így a farsangi időszak jelentőségéről nem írhattam. A farsang két nagyon fontos és hosszú ünnep közé illeszkedik. Mindkettő (advent és húsvét) a testi - lelki megtisztulásnak az időszaka, e kettő között azonban a tél leghidegebb napjainak átvészelésére törekszünk... éppen úgy, ahogyan az állatok is. Felszaporodnak testünkben a zsírszövetek, s szerveztünk igényli is ennek pótlását. A tél a disznóvágások időszaka. Régen a színhúst ilyenkor lesütötték és zsírjában elrakták a kamrában, s inkább a zsírt, szalonnát, hurkát, kolbászt fogyasztották ez időben. Egy fontos kitétel: nem a mai bolti minőségű, paprikás zsiradékban tocsogó kolbásznak csúfolt bélbe töltött hulladékanyagot fogyasztották, s míg az anyagi (pénzbeli) haszon nem számított, addig nem is az angol sertések szalonnáját ették... nem véletlenül. A mértékletesség, egy-két előre meghatározott nap kivételével ez időszak alatt is jelen volt. Nem csak kevesebbet ettek ilyenkor, mikor kevesebb fizikai munkára volt szükség, de jó minőségű ételeket fogyasztottak. A mangalica szalonnáját kenyér nélkül(!) meg lehet enni anélkül, hogy megterhelnénk a gyomrunkat. Na de vissza a tárgyhoz, a farsang farka, azaz az utolsó három nap volt ezen időszak lezárása. Ezeken a napokon megengedett volt minden, mi máskor szigorúan tilos lett volna. Ilyen a mértéktelennek tetsző étel- és italfogyasztás, trágár szerepjátékok, csúfolók, melyek azért sosem cél nélkül használtattak... ilyenkor éppen hogy célzottan üzenhetett a közösség azok számára, akik a közösség érdekeit tekintve még adósok valamivel (pl. házasság, gyermek stb.). Amiből máskor akár verekedés lehetett volna, ilyenkor el kellett hallgatni, s "rátudni". A mai kultúránkban is elférne egy-két ilyen nap...  

Ma, hamvazószerdán azonban új rend kezdődik, mely egészen húsvétig tart. Mostanra testileg és lelkileg is le vagyunk terhelve. Egyfelől átvészeltük a leghidegebb napokat, s már nincs szükségünk annyi elraktározott zsírra, amennyit felhalmoztunk ezidáig. Másfelől lelkileg terheltek vagyunk, illetve voltak egykor az imént írt farsangkor elkövetett "igazságtételekkel". Akár kaptunk, akár adtunk, az ugyanúgy teher, hiszen a hétköznapokon ez nem az ember dolga. S nem ez az egyetlen Istenre tartozó szerep, melyet az embernek át kell vennie és terhét cipelnie. A téli hónapok alatt számos állat életét el kellett vennie (a növényi életeket már ősszel elvette, s ezért adventkor el is számolt) és e teher alól feloldozást kell kérnie. 

Ma negyven napos böjt kezdődik. Mindannyiunknak van mitől megszabadulnia, testileg és szellemileg egyaránt. Most ehhez Égi segítséget is kapunk, úgy tehetjük mindezt, hogy nem kell szembe mennünk a természet akaratával. Az elkövetkező időszakban többször is foglalkozunk a testi-lelki megtisztulás lehetséges útjaival, remélem akkor is velem tartotok majd.