2012. március 1., csütörtök

Napfényben fürdőzik a világ

Érzitek már a tavasz közeledtét? Mikor ki-kisüt a nap, sugarai élettel töltik meg a természetet, ember, növény, állat, a föld s a kövek, mind szívja magába a napfényt. Most olyan energiát kapunk Fentről, melyek az újjászületést hivatottak elősegíteni. Megújul a természet, megújul a böjtölő szervezet, hogy készülhessen a tavaszra, s a nyárra. Vágytok már rá, igaz? Várjátok a nyarat? Jó nekünk ez a lassú átmenet is. Minden pillanatra szükség van és minden pillanatban benne rejlik szépség. Mégis mutatok most egy napfényben fürdőző nyári házat, hogy segíthessem a lélek feltöltődését, színeket, hangulatokat mutatok, melyek talán közelebb hozzák ezt... a pillanat szépségét. 









Képek forrása
Az épület Franciaországban, Mont Ventoux tartományban található. A 17. századi gazdasági porta ma gondosan felújított és mai igények szerint átalakított vendégházként üzemel. Már sokszor írtam, ejj... ha idehaza is eképpen állnának az emberek a régi porták felé! Erre pedig már sokszor írtátok, hogy itthon nincs pénzük az embereknek. Én pedig kimegyek ilyenkor az utcára, megnézem a közeli lakóparkot... hmm, itthon nincs  az embereknek pénzük... megértettem. 

2 megjegyzés:

  1. Nálunk azt verték bele az emberekbe,hogy mindent ami régi el kell pusztítani, a "múltat végképp eltörölni"
    Évek óta kérdezik a vendégeim, hogy a ház berendezése biztos a nagyamamától van? Sajnos nem mert ami tőle lenne azt egy bomba a háború végén mind elvitte. Nyitott szemmel jártam hosszú évek óta, szorgalmasan gyűjtöttem a kisebb nagyobb tárgyakat,bolhapiacokon kötöttem barátságokat,ismeretségeket és amikor a házat 99-2000 ben felújítottuk akkor a tárgyaknak is lett helyük, a bútorokért 70-90 km-t is elmentem a barátomhoz aki szintén gyűjti és felújítja.
    Minden gondolatomban az vezet(ett) milyen lehetett az előző lakó életében, mit és milyen dolgokat használhatott egy magyar alföldi ember.
    Idén szeretném a vendégeimnek programként felajánlani, hogy elviszem őket látogatóba a barátaimhoz akiknél korábban jómagam is vásároltam.
    Sajnos a településen már nem sok embernek maradt meg régi használati tárgya,de azért tudják rólam, hogy szeretem őket és ha valahol egy öreg ház magára marad néha szólnak, hogy menjek kutatni.Egy-egy értéktelen tárgyat mindig elhozok,mert így él tovább a tulajdonosa nálam legalább. Mariska

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csodálatos báj árad aház minden szegletéből,illatok,hangulatok jönnek elő,árnyak és fények,szinek,elegáns részletek!Szeretem!

      Törlés