Férfidolog - nem csak nőknek!

Azt hiszem mai bejegyzésem mindenképpen rendhagyó lesz a vidéki élettel foglalkozó blogbejegyzések között. Mondhatni kevésszer foglalkoznak e témával, a takarítással és a környezettudatos háztartásvezetéssel efféle blogokon, egy férfi szemszögéből nézve pedig talán egészen ritkán. Na, most ez következik.

Feleségemmel jóideje igyekszünk odafigyelni arra, hogy úgy szervezzük életünket, hogy a lehető legkevesebbet ártsunk önmagunknak, gyermekünknek, környezetünknek és a minket körülölelő természetnek. A magyar kultúrában (is), a háztartásvezetés a női feladatok közé tartozik. Ezzel általában mi férfiak fel is mentettük magunkat minden efféle tevékenység alól... sőt, egyesek jogos elvárásnak tartják feleségükkel/párjukkal szemben, hogy a ház legyen mindig rendben, az étel megfőzve, a gyerekek ellátva és milyen jó lenne, ha az udvaron lenne egy kiskert is, ahol magunknak lehetne termeszteni a növényeket. Feladatok arzenálja ez, nagyon nehéz feladatoké, amik egy idő után teherré is válhatnak... és a boldog családi élet rovására mennek, miközben éppen ezt lennének hivatottak szolgálni.

Balgaság nagyanyáinkra hivatkozni, akik mindent el tudtak látni és még "varrni, hímezni is volt idejük". Aki egy kicsit is foglalkozott kultúránkkal, az pontosan tudja, hogy a háziasszony nem egyedül látta el ezeket a feladatokat, hanem a család egésze tette ezt meg, a családtagok szerepei pedig kulturálisan szabályozva voltak. A család három-négy generáció együttélését jelentette, ahol a családfő az "öreg gazda" volt, utána a sorban pedig a felesége, a gazdasszony állt. Egy negyvenéves férfiember még egyáltalán nem biztos, hogy családfő, gazda lehetett. A gazda és felesége, ketten, vagy külön-külön döntöttek a gazdasági kérdéskben, kezelték és osztották be a pénzt és az élelmet.

A főzés általában a gazdasszony dolga volt, a gyermeknevelés pedig jószerével a legidősebbek feladata. Ez biztosította az ő tudásuknak és a kulturális értékeknek hagyományozódását, csodás örökségünk fennmaradását. A fiatalasszony erejére a földeken volt szükség, ahová nem egyszer babáját, apró gyermekét is magával vitte. Az asszonyi teendők tehát családonként 2-4 asszony között oszlottak meg, és ebbe nem számoltuk bele a háznál élő lánytestvéreket, fiútestvérek feleségeit és azt, hogy a lánygyermekek 7-8 éves koruktól komoly munkaerőnek számítottak. A szabadidő fogalma ismeretlen volt, de a legtöbb archaikus társadalomban a munka fogalmát sem ismerték. Utóbbi előbbivel együtt keletkezett, azidáig e kettő természetes egységet alkotott, a nap és az élet "normális" rendjét. Be kell látnunk, az életünk sokat változott azóta. 

Jogos követelés ma elvárnunk, hogy egyetlen ember, egy anya, feleség lássa el mindezen feladatokat? És akkor még nem szóltunk arról, hogy időközben ő is jogot formálna arra, mi a férfinak alapjoga, hogy építse "karrierjét", de legalábbis teljesíthesse ki magát, valóra válthassa álmait...

Úgy vélem a helyes útról valahol ott léptünk le, mikor a fent említett módon különvált egymástól a munka és a szabadidő. Amikor a család érdekei helyett az egyén érdekei kerültek előtérbe. Persze ezzel sincsen baj, de talán boldogabb lehet az életünk, ha megpróbáljuk újragondolni benne a mindennapok "rendjét". Mit jelent egy nő számára a munka és mit egy férfinak, mit a szabadidő egyiknek, s mit a másiknak? Nagyon nagy különbségeket fogtok találni. S tudjátok mi a legfurcsább az egészben? Hogy ezek a tevékenységek együtt, közösen végezve egyik kategóriába sem sorolhatók, nem terhet jelentenek, hanem az élet természetes folyását.

Minthogy mára a család általában a szülőket és gyermekeiket jelöli, a férfinak épp annyi szerepe van segíteni feleségét, mint amennyi jogos igénye a nőnek arra, hogy kiteljesíthesse önmagát. Mindannyiuk boldogsága ezt kívánja. Igenis van feladata a férfinek a háztartásban. Elsőként mindjárt a legfőbb: becsülje meg a másik munkáját és jutalmazza szeretetével, megbecsülésével.. támogassa, erősítse társa lelkét. Másodszor pedig, ne hagyja, hogy párja beleszakadjon a munkába, hanem segítségével tegye azt közös programmá, melybe szerencsés a gyermekeket is minél előbb bevonni. Úgy gondolom, hogy a boldog családi élet megér ennyi áldozatot.

A főzés, takarítás, kerti munkák nálunk mind családi programnak számítanak... még baba mellett is. Férfi létemre soha nem nézem azt, hogy "ciki" pl. elmosogatni, vagy fölporszívózni. Egy tönkrement családi élet ennél sokkal "cikibb" szerintem. Én imádok minden "együtt" végzett tevékenységet, de sokszor egyedül is elvégzem a "feleségem munkáját", ha ő éppen pl. a család vagy saját ügyeit intézi. Imádom látni ahogyan örül ennek, s ez megér annyit, hogy lemondjak férfiúi hiúságomról. Ettől még vannak olyan munkák nálunk is, melyek csak az én, vagy csak feleségem munkái, egyszerűen azért mert van amihez egyikünknek vagy másikunknak van igazán jó érzéke.

Na, ezután a rövid bevezető után megmutatok egy kisvideót a takarításról. :-) A stílustól fontosabb a mondanivaló, a film üzenete:

Nem mondtak sok újdonságot, igaz? Ezeket általában mi is tudjuk... Hoppá!? Honnan tudjuk? Ja, hogy szüleinktől, nagyszüleinktől? Akkor most legyünk őszinték magunkhoz és tegyünk egy próbát, nézzük meg, mennyi takarítószer van a lakásunkban! Akár még az árakat is kibogarászhatjuk, s megnézhetjük mennyit adtunk ki értük. De miért is? Ja, hogy mert jó az illatuk? Hányféle illóolajat, szárított virágokból, fűszernövényekből készített illatpárnát is ismerünk? Ha csak ez az oka, akkor ez elég kevés azzal szemben, hogy folyamatosan mérgezzük otthonunkat, élővilágunkat. Ki kell irtani gyökerestől a baktériumokat... meg kell állítani az élő folyamatokat ÉLŐhelyünkön... majd pedig elmenni családostól egy allergiavizsgálatra. 

Remélem elgondolkodtatóak voltak soraim, de még inkább, hogy sokaknak semmi újat nem mondtak, hiszen nincs ebben semmi különleges ismeret, hiszen így természetes...