2012. március 11., vasárnap

Férfidolog - nem csak nőknek!

Azt hiszem mai bejegyzésem mindenképpen rendhagyó lesz a vidéki élettel foglalkozó blogbejegyzések között. Mondhatni kevésszer foglalkoznak e témával, a takarítással és a környezettudatos háztartásvezetéssel efféle blogokon, egy férfi szemszögéből nézve pedig talán egészen ritkán. Na, most ez következik.


Feleségemmel jóideje igyekszünk odafigyelni arra, hogy úgy szervezzük életünket, hogy a lehető legkevesebbet ártsunk önmagunknak, gyermekünknek, környezetünknek és a minket körülölelő természetnek. A magyar kultúrában (is), a háztartásvezetés a női feladatok közé tartozik. Ezzel általában mi férfiak fel is mentettük magunkat minden efféle tevékenység alól... sőt, egyesek jogos elvárásnak tartják feleségükkel/párjukkal szemben, hogy a ház legyen mindig rendben, az étel megfőzve, a gyerekek ellátva és milyen jó lenne, ha az udvaron lenne egy kiskert is, ahol magunknak lehetne termeszteni a növényeket. Feladatok arzenálja ez, nagyon nehéz feladatoké, amik egy idő után teherré is válhatnak... és a boldog családi élet rovására mennek, miközben éppen ezt lennének hivatottak szolgálni.

Balgaság nagyanyáinkra hivatkozni, akik mindent el tudtak látni és még "varrni, hímezni is volt idejük". Aki egy kicsit is foglalkozott kultúránkkal, az pontosan tudja, hogy a háziasszony nem egyedül látta el ezeket a feladatokat, hanem a család egésze tette ezt meg, a családtagok szerepei pedig kulturálisan szabályozva voltak. A család három-négy generáció együttélését jelentette, ahol a családfő az "öreg gazda" volt, utána a sorban pedig a felesége, a gazdasszony állt. Egy negyvenéves férfiember még egyáltalán nem biztos, hogy családfő, gazda lehetett. A gazda és felesége, ketten, vagy külön-külön döntöttek a gazdasági kérdéskben, kezelték és osztották be a pénzt és az élelmet.

A főzés általában a gazdasszony dolga volt, a gyermeknevelés pedig jószerével a legidősebbek feladata. Ez biztosította az ő tudásuknak és a kulturális értékeknek hagyományozódását, csodás örökségünk fennmaradását. A fiatalasszony erejére a földeken volt szükség, ahová nem egyszer babáját, apró gyermekét is magával vitte. Az asszonyi teendők tehát családonként 2-4 asszony között oszlottak meg, és ebbe nem számoltuk bele a háznál élő lánytestvéreket, fiútestvérek feleségeit és azt, hogy a lánygyermekek 7-8 éves koruktól komoly munkaerőnek számítottak. A szabadidő fogalma ismeretlen volt, de a legtöbb archaikus társadalomban a munka fogalmát sem ismerték. Utóbbi előbbivel együtt keletkezett, azidáig e kettő természetes egységet alkotott, a nap és az élet "normális" rendjét. Be kell látnunk, az életünk sokat változott azóta. 

Jogos követelés ma elvárnunk, hogy egyetlen ember, egy anya, feleség lássa el mindezen feladatokat? És akkor még nem szóltunk arról, hogy időközben ő is jogot formálna arra, mi a férfinak alapjoga, hogy építse "karrierjét", de legalábbis teljesíthesse ki magát, valóra válthassa álmait...

Úgy vélem a helyes útról valahol ott léptünk le, mikor a fent említett módon különvált egymástól a munka és a szabadidő. Amikor a család érdekei helyett az egyén érdekei kerültek előtérbe. Persze ezzel sincsen baj, de talán boldogabb lehet az életünk, ha megpróbáljuk újragondolni benne a mindennapok "rendjét". Mit jelent egy nő számára a munka és mit egy férfinak, mit a szabadidő egyiknek, s mit a másiknak? Nagyon nagy különbségeket fogtok találni. S tudjátok mi a legfurcsább az egészben? Hogy ezek a tevékenységek együtt, közösen végezve egyik kategóriába sem sorolhatók, nem terhet jelentenek, hanem az élet természetes folyását.

Minthogy mára a család általában a szülőket és gyermekeiket jelöli, a férfinak épp annyi szerepe van segíteni feleségét, mint amennyi jogos igénye a nőnek arra, hogy kiteljesíthesse önmagát. Mindannyiuk boldogsága ezt kívánja. Igenis van feladata a férfinek a háztartásban. Elsőként mindjárt a legfőbb: becsülje meg a másik munkáját és jutalmazza szeretetével, megbecsülésével.. támogassa, erősítse társa lelkét. Másodszor pedig, ne hagyja, hogy párja beleszakadjon a munkába, hanem segítségével tegye azt közös programmá, melybe szerencsés a gyermekeket is minél előbb bevonni. Úgy gondolom, hogy a boldog családi élet megér ennyi áldozatot.

A főzés, takarítás, kerti munkák nálunk mind családi programnak számítanak... még baba mellett is. Férfi létemre soha nem nézem azt, hogy "ciki" pl. elmosogatni, vagy fölporszívózni. Egy tönkrement családi élet ennél sokkal "cikibb" szerintem. Én imádok minden "együtt" végzett tevékenységet, de sokszor egyedül is elvégzem a "feleségem munkáját", ha ő éppen pl. a család vagy saját ügyeit intézi. Imádom látni ahogyan örül ennek, s ez megér annyit, hogy lemondjak férfiúi hiúságomról. Ettől még vannak olyan munkák nálunk is, melyek csak az én, vagy csak feleségem munkái, egyszerűen azért mert van amihez egyikünknek vagy másikunknak van igazán jó érzéke.

Na, ezután a rövid bevezető után megmutatok egy kisvideót a takarításról. :-) A stílustól fontosabb a mondanivaló, a film üzenete:


Nem mondtak sok újdonságot, igaz? Ezeket általában mi is tudjuk... Hoppá!? Honnan tudjuk? Ja, hogy szüleinktől, nagyszüleinktől? Akkor most legyünk őszinték magunkhoz és tegyünk egy próbát, nézzük meg, mennyi takarítószer van a lakásunkban! Akár még az árakat is kibogarászhatjuk, s megnézhetjük mennyit adtunk ki értük. De miért is? Ja, hogy mert jó az illatuk? Hányféle illóolajat, szárított virágokból, fűszernövényekből készített illatpárnát is ismerünk? Ha csak ez az oka, akkor ez elég kevés azzal szemben, hogy folyamatosan mérgezzük otthonunkat, élővilágunkat. Ki kell irtani gyökerestől a baktériumokat... meg kell állítani az élő folyamatokat ÉLŐhelyünkön... majd pedig elmenni családostól egy allergiavizsgálatra. 

Remélem elgondolkodtatóak voltak soraim, de még inkább, hogy sokaknak semmi újat nem mondtak, hiszen nincs ebben semmi különleges ismeret, hiszen így természetes...



9 megjegyzés:

  1. NAGYON SZÉPEKET ÍRTÁL CSILLAGOSI! Olyan kedvemre valót ezen a borús, hideg vasárnapon.Bizony így volt a régi időkben,és ez normális dolog volt. Egyébként mi is együtt csinálunk mindent, kinti és benti munkát egyaránt.
    A filmet nem tudtam megnézni, mert olyan lassú a net, hogy a képeket is nehezen tölti be, de sejtem mi lehet benne. Képzeld el, 12 évesen nagymamámnál voltam, mert nagyon beteg volt.Anyám az aratás miatt nem mehetett.Úgy ahogy főzni már tudtam, de ott másképp kellett.Nagymama elmondta az ágyból a teendőket, én csináltam.Élveztem.Egyik nap, mikor a 7éves unokatesóm is ott volt, nagymosásra került sor,melyben ágynemű is található volt.Hát mosott a két gyerek egész nap.Tatám melegítette a vizet, és ő hordta ki, mert mi azt már nem bírtuk megcsinálni.Minek is írtam ezt le?
    Nehéz életet éltek az emberek, de tudtak örülni, bár én még most is örülök még a más ember sikerének is.
    Most van szabadidő, de nem tudják értelmesen kihasználni. Hiányoznak a vasárnap délutáni összejövetelek, beszélgetések- 15-20 éve még létezett, legalábbis itt,ahol élek.
    A gyerekek mennek haza apukáhz, anyukához, utána jól felpakolva haza a városba.
    Bolond világ ez ! Remélem lesz ez másképp is.

    VálaszTörlés
  2. Tetszenek az írásaid, kár,hogy arcot nem tudok társítani hozzá :)

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm szépen az írásodat, kedves Csillagosi!
    A szívemből szóltál..
    Emlékeimből felidéződnek a Nagyszüleimnél töltött gyermekkori nyarak.
    Náluk is egy nagy családban éltek egy fedél alatt a Nagyszüleim, Dédszüleim és Édesanyám fiútestvérei.Mindenkinek megvolt a maga feladata, senkit sem kellett nógatni..Különös varázsa volt annak , amikor a vacsoraasztalnál ki-ki elmesélte, mit végzett aznap, merre járt, megbeszélték a másnapi teendőket..
    .. és milyen igaz, most eszembe jut az is, hogy a Gazda, a Dédpapám mondta ki a döntő szót, mielőtt valami új dologba kezdett a család. Mindenki természetesnek tartotta, hogy kikérjék a véleményét, hogy Dédapám rábólintson. Akkor még az idős emberek tapasztalatának, szavának súlya, tekintélye volt.
    Dédmamám pedig maga köré gyűjtött mindnyájunkat, mint tyúkanyó a csirkéit. Mindig volt egy kedves szava,mosolya, ölelése...
    Sok éve már, hogy az egész nagy család elköltözött a Mennyei Hazába. Csak könnyeimmel küszködve tudok Rájuk gondolni.
    Adjon az Úr örök békességet elköltözött Szeretteimnek...

    VálaszTörlés
  4. A mai rohanó világban olyan információ áradat vesz körül bennünket, mely szinte percenként megújul. Aki lépést szeretne tartani, annak folyamatosan tanulni, fejlődni kell. Ez az oka annak, hogy ma a fiatalok csak legyintenek az idősebb családtagok tapasztalataira. Nincs értéke a megszerzett tudásnak. Szegény nagyszülők (főleg dédszülők) inkább háttérbe vonulnak és igyekeznek nem beleszólni a fiatalok dolgába, nem adhatnak még tanácsot se, nemhogy tőlük várnának döntést.Egyébként meg úgy is érzik, hogy nem értenek ezekhez a dolgokhoz.Nagy -nagy tisztelet a kivételnek. Amúgy én kb fél éve tértem át környezetkímélő tisztítószerek alkalmazására. Mosószódát, szódabikarbónát használok, mosószappanból folyékony mosószert főztem, öblítéshez és mindenféle vízkőoldáshoz és tisztításhoz ecetet használok. A filmben látott bóraxot még nem próbáltam, de olvastam róla.

    VálaszTörlés
  5. A családi összetartozás nálunk manapság: mindkét lányom külföldön él a családjával, de szerencsére a mai technika lehetővé teszi a képes-hangos kapcsolattartást velük.Ez napi szinten megvalósul és nagy boldogságomra két hetente azért látjuk is őket.(Ilyenkor érezzük mindhárman nők a fészek érzést).Nálunk még így fizikai távolság ellenére is megbeszéljük a családo(ka)t érintő dolgokat a legkisebb dolgoktól a nagy horderejűekig.Itthon pedig kettesben mind a hivatásunk mind a háztartásunk mind a szabadidőnk együtt töltjük a férjemmel.Mariska

    VálaszTörlés
  6. A régi világban, amikor még együtt éltek a nagy családok biztos, hogy sok minden jól működött, de legyetek őszinték! Közületek ki az aki szeretné ha a döntéseket az apja vagy az apósa hozná, bevallom én nem.
    Szép napot!
    S.J.P.

    VálaszTörlés
  7. Egyet kell értsek Alkotásszal,mert ahogy jó példák is vannak ,voltak generációk együttélésére,úgy sokan tudnának ellenpéldákat is sorolni.Ahol jók a családi kapcsolatok ott akkor is működik ha nem egy fedél alatt élnek a szülők és a fiatalok.Szerintem ez egy kicsit idealisztikus hiszen a rossz összhang megmérgezheti egy család életét,s a gyerekek ezt az örökséget vihetik tovább.
    Viszont nagyon fontosnak tartom hogy bármilyen is volt a kapcsolatunk a szülővel,ha ránk van utalva akkor gondoskodjunk róla,ha lehet vegyük magunkhoz.Az én apósom 10 évig lakott nálunk és biztos vagyok benne hogy nem élt volna 89 évet ha nem nálunk van.Anyósom is nálunk van télen,de amikor fiatalabbak voltak egyikkel se költöztem volna össze mert olyan erőszakosak voltak és beleszóltak mindenbe.
    Természetesen ahol rákényszerülnek ott együtt kell lakni,de nagy intelligencia kell ahhoz hogy hosszú távon ez működjön.Régen nem ezáltal hanem szokásrend szerint éltek a generációk.Nem kérdőjelezhették meg az idősebb szavát.
    A mai világban abban sem vagyok biztos hogy a szülők amíg még aktívak szeretnének-e összeköltözni a fiatalokkal.Annyi konfliktus forrása lenne.Egyszóval én annak a híve vagyok hogy ha lehet lakjunk külön de tartsunk össze.Nálunk legalábbis így van.

    VálaszTörlés
  8. Érdekes gondolatokat, megjegyzéseket hozott felszínre e bejegyzés. Csak arra tudok gondolni, hogy mindenki a saját életében legnagyobb súlyú gondolathoz kapcsolódott... hiszen én éppen semmi olyanról nem írtam, melyre sorjában reagáltatok. Pusztán arról írtam, hogy a mai, nőkkel szembeni elvárásainkat nem lehet a "hagyományainkra" visszavezeti.

    Nem írtam, hogy jobb-vagy rosszabb volt a nagycsalád... hiszen nincs összehasonlítási alapunk. A mai világot nem lehet szembeállítani a régivel. De még csak párhuzamot sem lehet vonni. Akkor is a kultúra szabályozta az életet és most is... csak egy másik kultúra. Akkor is volt, akinek nehéz volt és ma is van.

    Én már többször írtam, hogy nem szeretnék más korban élni... talán csak 1 napra mennék vissza. Szeretem önállóságomat, szabadságomat... még a kultúrát is én választom meg, melyben élek. Az én kultúrámban a múltnak bizonyos értékei helyet kapnak, melyek úgy érzem utat mutathatnak a jelen útveszői között.

    VálaszTörlés
  9. Kedves Csillagosi!
    Jó volt ez is olvasni! Ajánlom a témában a BoldogSzer néhány írását (Háztartás, Környezettudatosság, és a nemrég felrakott Önállóság). Hát, így csináljuk mi...
    Egyébként én is örülök, hogy ITT és MOST élünk!
    Andrea Réka

    VálaszTörlés