Vidéken pihenni, jókat enni, sokat nevetni...

Idehaza a falusi turizmus még gyerekcipőben jár. Igen, így ahogy mondom. Tudom, hogy már több tíz éves hagyománya van, de valami mégsem működik tökéletesen. Ezúttal csak érintem a problémakört, azért, hogy bemutathassak nektek egy csodás képsort a francia vidéki életről. Mit kellene, hogy jelentsen "vidékre menni"?

Vissza a természetbe, vissza a szabad(ság)ba. Oda, hol természetes anyagokból épült otthonok várják a visszatérőt, melyeken ott a nyoma a sok évszázados kultúránknak, szellemi örökségünknek. Valahol ez volna a minimum... melynek észrevétlenül a hátteret kellene szolgálni a "hazataláláshoz". Egy olyan környezet, ahol az ember levegőhöz jut, ahol szeme megpihen, tüdeje felszabadul és azt érzi, otthon van. Csend és nyugalom öleli körül... nem jó innen elmenni. 

Érződni kell e helyen a múltnak, jelennek s a jövőnek... hiszen az élet természetes folyása ez. Nem a mai, de nem is a tegnap leselejtezett bútorok helye ez, hanem egy több évtizedes patinával bíró öröklött tárgyi világ hazája. Nincsenek benne "ragasztott" bútorok, minden csak a természetes formájában él, a fa bútor fából, a kőfal kőből, a textil vászonból, pamutból, gyapjúból és így tovább. Na és a konyha, a legfőbb!

De miért is? Mert az éltünk minőségét befolyásoló egyik legfontosabb tényező az étkezés. Ma egyre többet hallani felőle... nem mindegy, hogy mit és hogyan fogyaszt az ember. Nem akarok erről a kérdésről sem részletesebben írni most, csapán egy kérdést teszek fel. Ha szinte minden, mit általában elérhetünk, ártalmas lehet egészségünkre, minősége pedig messze elmarad attól, amilyen "régen volt", akkor mit tegyünk? Mit együnk? Hol kaphatjuk meg a "régi minőséget"? Talán sejtitek, hogy mi lehet(ne) a válasz... bizony, csak ott, faluhelyen.

Azzal az élelmiszerkészlettel, mely néhol még létező kincs a falvak egyes házainál, olyan kulináris különlegességeket lehet készíteni, melyek méltán vetekedhetnek az éttermek nyújtotta színvonallal. Arról már nem is beszélve, hogy nem mélyhűtött, hanem frissen szedett alapanyagokkal dolgozhatunk... 

A konyhaművészetben, csakúgy mint az építészetben visszanyúlhatunk a hagyományokhoz, a százéves receptek megannyi csodát rejtenek. Itt is csak azt mondom, legyünk bátrak, merjünk változtatni, de az értéket és a minőséget őrizzük meg, hiszen ez adja életünk minőségét is. 

Természetközeliség, egyszerűség, harmónia...

Milyen a hely, ahol étkeinket fogyasztjuk? Bizony ez sem mellékes szempont. Én szeretem ha már a környezettel "jóllalkathatom" szemeimet. Legyen tér, amely összehoz barátokat, családokat és ismeretlen ismerősöket. 

Képek forrása

Ahol megvan e három, mármint a természetbe illő, vonzó épített környezet, kiváló minőségű ételek, italok és tér az együttléthez, ott nem marad el a felszabadultság és a jókedv sem. Így lehet pihenni, idehaza és bárhol a világban.