Húsvétra - szavakkal

Szavakkal...

A világon minden, minden ami van, az valahol nincs. Ahol anyag van, ott antianyag is van. Ahol születés van, ott halál is van. E kettő között van a világ legnagyobb csodája, amit úgy nevezünk: élet. Ám e kettősség az életünkre és önmagunkra is éppen úgy igaz, mint a világ minden teremtményére. Létezik bennünk egy pozitív és egy negatív én.  .S.T.N.  Ki ő, ki bennünk van? Isten? Igen, Isten. Vagy talán a Sátán? Igen, a sátán. Minden emberben benne van ez a három mássalhangzós én... ezért minden ember képes teremteni, de pusztítani is. Néha "a föld felett járunk", néha "magunk alatt vagyunk" - de hol és milyen minőségben járunk ekkor? 

Mit láttok e képen? Én az életet látom. Talán fa, de talán ember...  talán éppen te, vagy éppen én vagyok. Minden, mi anyag, egyik felével a föld felé, másikkal az ég felé néz. Nem számít mekkora, nem számít semmi csak a léte... hiszen létében egy kapocs ő a világ két pólusa között. Mindannyian egy élő egész részei vagyunk. Minden, mi körülvesz bennünket, hatással van ránk, s minden, mit teszünk, hatással van önmagunkra és az egészre is. 

Az ember elfelejtheti, hogy a föntre és a lentre is szüksége van, de a világ nem felejti el. Teremthetünk magunknak saját világot, ahol mi vagyunk fönt és minden más lent... de attól még a világ nem változik meg. Az ember nem lehet több attól, aminek teremtetett. Hiheti hogy több, de annál kevesebb lesz... míg végül egészen elvész. Elvész, de "harmadnapon föltámad a halottak közül"... mert az egésznek szüksége van ránk. 

Mi ez a szükség? Kik vagyunk e világban és mi dolgunk van benne? Mennyi - mennyi fiatalt kínoz e kérdés és  a mai világ nem ad választ. Bármerre fordulunk nincs válasz. Pedig elég megnézni újra az első képet.

Isten és Sátán közt az Élet, ez vagyunk. Nem fehér és fekete, de nem is szürke... fekete a fehérben, fehér a feketében, örök körforgásban. Valahogy így:

Létünk célja az egyensúly, hiszen e világon minden erre törekszik. Megtalálni a helyes utat jó és rossz között. Célunk nem az út vége, hanem maga az út. Tenni dolgunkat ég és föld között, adni és kapni minden teremtmények között. 

Szaru sótartó karcolata, Sárrétudvari, Bihar

Valaha tudtuk, hogy mikor mit kaphatunk fentről és lentről, de azt is, hogy mikor mit kell adnunk, hogy segítsük Isten harcát a Sátán ellen... hiszen addig lehet élet, míg a Teremtő áll fönt, s a pusztító mélység lenn. Addig a halált mindig újjászületés követi...  

Erről szól a húsvét, erről szól a következő, pünkösdig tartó időszak, de nagyszüleink ennek áldoztak minden vasárnapot is... hiszen tudták, hogy itt e világon "egymás szolgái vagyunk mind". Egyszerű szavak ezek, melyek belülről jöttek, s melyek valahol belül újra otthonra lelnek...