2012. április 6., péntek

Nagypénteken...

A hétvégén lezárul a böjti időszak. Sokak számára a mai, azaz a nagypénteki az egyetlen nap, mikor valóban betartják a böjt szabályait. De miről is szól ez a hosszú időszak? Milyen szabályai vannak? Hogyan éljük meg? Erről olvashattok egy remek összefoglalást Zsanka, a Csombor blog szerzőjének jóvoltából. Fogadjátok szeretettel:


Az, hogy mi kerüljön a család asztalára, régen nem csak attól függött, hogy az adott évszakban milyen alapanyagnak volt szezonja. Ahogy az év napjainak, úgy az étkezésnek is egyfajta keretet adtak ezen kívül az esztendő jeles eseményei is: egy-egy egyházi ünnep és az arra való készülődés, vagyis a böjt határozta meg, hogy éppen milyen típusú ételeket lehetett enni. 

Ha tudatosan éljük meg, ha tartalommal töltjük meg a böjtöt, az nem minket gátló, felesleges szabály lesz csupán, hanem életünk, testünk és lelkünk gyarapodását segíti. A keret nem elzár valamitől így, hanem a helyes irányba terel. Közelebb visz. Például az ünnep, a húsvét megéléséhez. 

A húsvétot megelőző katolikus nagyböjt hamvazószerdán kezdődik el. Ezen a napon az egyházi előírásoknak megfelelően csak háromszor szabad enni és egyszer jóllakni, húst pedig egyáltalán nem lehet fogyasztani. Ez a 18-60 év közöttiekre érvényes, de fel vannak mentve alóla a betegek, terhes vagy szoptató anyák és a megerőltető munkát végzők. Maga a nagyböjt negyven hétköznapon át tart – vasárnap, az Úr napján ugyanis nincs böjt – ezzel is emlékezve Jézus negyven napos pusztai böjtjére. A böjttel a hívők bűnbánatukat fejezik ki, testi és lelki megtisztulást szereznek, a test uralása pedig a lélek felemelésében segít: edzi az akaraterőt. Mindez a húsvéti ünneplést készíti elő, és testi-lelki lendületet, megújulást ad. 

A gyakorlati megvalósításnak ma már számtalan formája lehet. A két szigorú böjti nap (hamvazószerda és nagypéntek) megtartásán kívül pénteken kell tartózkodni a húsevéstől, de ezen kívül mindenki magához igazítva élheti meg ezt az időszakot. Mindenki saját magát eldöntheti, hogy ezen felül még miről mond le és milyen jó cselekedetet vállal. 

Régen persze a nagyböjtnek sokkal szigorúbb keretei voltak. A 17. századig nemcsak a húsféléket, szalonnát, zsírt tiltották böjt alatt, de még a tejtermékeket és a tojást is. Voltak olyanok is, akik még ezen is szigorítottak: az önmegtartóztatás legszigorúbb változata a negyvenelés, amikor a böjtölő csak negyvenszer evett ebben az időszakban – tehát naponta csak egyszer, naplemente után. A nagypénteknek megtartásának is akadt igencsak aszketikus módja, eszerint ezen a napon csak kenyeret vagy vizet, vagy csak búzaszemeket és vizet fogyasztottak. 

Aki az ilyen szélsőségekre nem volt fogékony, a régi szakácskönyvekben még külön fejezetet kapó böjtös ételeket készített ilyenkor. Ezekhez növényi olajat, vajat használtak. Népszerű volt ilyenkor a sóval konzervált juhtúró, az olajban főtt káposzta és persze asztalra kerültek ilyenkor a különféle tészták, főzelékfélék, a bab, a lencse, kásás ételek, a káposztás gomba és az aszalt gyümölcsök. Előtérbe kerültek húsmentes levesek: az erjesztett korpaléből készített cibereleves, a savóból készült csóréleves és az árvalevesek. Ezen kívül, mivel halat, csigát, rákot, békacombot a böjti időszak alatt is lehet fogyasztani, a környezeti adottságoknak megfelelően ezekből is készült ebéd ilyenkor. A parázson sült vagy vízben megfőzött csiga tejföllel leöntve, esetleg tormával nemcsak némely vidék paraszti táplálkozásában, de még a 19. századi szakácskönyvekben is felbukkan, a böjtös ételeket tárgyaló fejezetben. Ugyanígy a rák, ami a 16. századtól kezdve a 20. század elejéig még minden szakácskönyvünkben megtalálható. És persze a halból készült ételek, amik a 19. századtól kezdtek csak háttérbe szorulni – hogy aztán ma szinte csak a karácsonyi vacsora idejére száműzzék. S ha már karácsony, az általában akkor készített mákos guba szintén kedvelt fogás volt a nagyböjtben is. Tejjel vagy vízzel, cukorral vagy mézzel főzték, de mák helyett használtak túrót, diót is a gubához. Az olyan ételeknek, amelyek fogyasztása szorosan összeforrt egy-egy ünnepkörrel, rendszerint szimbolikus jelentése is van. Így van ez természetesen a mákos gubával is. Mivel a mák sok magvat rejt és gömbölyded alakú, a termékenységet jelképezi, ezért a mákkal végzett eljárások is azt voltak hivatottak előidézni. 

Nagypénteken Krisztus szenvedésére és kereszthalálára emlékezünk. Ennek a napnak böjti hagyományai érdekes kettősséget mutatnak. Néhol még szigorúbb volt, és nem is főztek, pattogatott kukoricát, lepénykenyeret ettek, a még keményebb önmegtagadást végzők pedig csupán búzaszemeket. Sőt, akadt olyan vidék, ahol még a protestánsok is böjtöltek ezen a napon. Máshol viszont kétfogásos ebéd volt és kenyeret sütöttek nagypénteken. A kenyér illatának fontos szerepet tulajdonítottak: a népi magyarázat szerint a sülő kenyér illatától a szenvedő Krisztus jobban érzi magát. A nagypénteki kenyérhez más babonák is kapcsolódnak: aki ebből eszik, háborúban nem éri fegyver; áldást hoz a házra, ezért előfordult, hogy egészen következő év nagypéntekéig őrizték; máshol a kenyeret húsvét napján egy koldusnak adták. Szegeden nem sütöttek, de dagasztottak kenyeret ezen a napon. Ezt megszárították, eltették, és csak akkor vették elő, ha valaki vízbe fulladt. A tészta közepére égő gyertyát tettek, vízre bocsátották, mert a hiedelem szerint ez megmutatja, hogy hol van a holttest. 

A böjt nagyszombaton, a feltámadási körmenettel ér véget, húsvétvasárnap és hétfőn már gazdagon megrakott asztal várja az ünneplőket: kalácsok, sonka, bárány, bor, tojás, tavaszi zöldségek feledtetik az elmúlt negyven nap visszafogottságát. 

Ma már nem kell csupán a téli éléskamra tartalmára szorítkoznunk, sokkal több zöldségféléhez, halhoz hozzájuthatunk ilyenkor, mint régen. A böjtölés szokása mégis eltűnőben van. Noha korábban nehezebben volt kivitelezhető és az előírások is szigorúbbak voltak, mégsem merült fel a kérdés, hogy megtartsák-e. Napjainkra elkényelmesedtünk. A nagyböjtnek pedig pont az a célja, hogy ebből az állapotból kimozdítson minket. Hogy az önmegtagadás és az ezzel járó szenvedés által megtisztuljunk. Ellustult, eltompult érzékszerveink pedig nyitottabbá váljanak a spiritualitásra. Nyitottabbá arra, Aki sokszor láthatatlanul van jelen életünkben…

Amennyiben szeretnétek e napon böjti receptek között böngészni, olvashattok itt jónéhányat: 

Böjtös főzelékekről, egytálételekről:

Böjtös levesekről:

Böjti halételekről:


2 megjegyzés:

  1. Igazán köszönjük ezt a remek összefoglalót, magamtól nem néztem volna utána, de így nagyon érdekes volt végig olvasni. Sok gyerekkori élmény is eszembe jutott, amit azóta nem kötöttem a húsvéthoz, de most jó volt rágondolni, hogy én ennek egy részét többször átéltem (milyen jó, hogy ilyen régóta élek már!:)), sajnos való igaz, hogy a régi szokásokat nem ápoljuk úgy ahogyan kellene!..igaz elkényelmesedtünk! Jó volt itt időzni megint!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, remélem Zsanka is olvassa a hozzászólásodat, én is köszönöm neki!

      Törlés