2014. március 20., csütörtök

Teremtő tanítások I. - Három aranyalma

A következő 3 bejegyzés utólag kapta a Teremtő tanítások címet. Ezeket a tanításokat nem én adom, hanem én "kaptam" föntről, csak megosztom. Nem kinyilatkoztatások. Ha az első rezdülő fűszál arra késztet vizsgáljam fölül, én megteszem azonnal, s tudom így lesz számtalanszor. Kezeljétek ti is efféle rugalmassággal, hiszen minden törvény csak a jelenvaló most-ban igaz vagy hamis. 


„Kerek Isten fája, szép tizenkét ága,
 Szép tizenkét ágán 52 virága,
 52 virágán három aranyalma,
 aki kitalálja, hull az áldás arra.”

Kerek ám a Teremtett világ, de nem is akárhogyan kerek! Isten saját képére teremté az embert. Minden, ami élő anyag, bír egy DNS lánccal, mely az a fizikai lét minden kódját rejti. Íme:


De mutathatnám így is:


És így is:


A teremtett világ embere az időt és a teret egészen másként értelmezte, mint az épített világ embere. Itt a Földön, az anyagi világban az idő e DNS egyik szára, s a tér a másik, s a kettő megannyi szállal kapcsolódik egymáshoz. Ezen egész világkép 3 dimenzióban él, ám a ma embere csupán két dimenzióban használja, ott is rosszul. Mert nem egy 12 cikkelyre osztott körről  van szó, mely tovább osztható, 52 és kb. 365 részekre. (Ez a logika a kör kerületének kiszámíthatatlansága végett nem is vezetett pontos felosztáshoz, ezért vannak ma  a szökőévek.) Ha 2 dimenzióban akarnánk látni fizikai valóságunk kereteit, akkor a 2. kép félbevágott káposztája a legtökéletesebb modell... noha ez nem adja vissza az élő egészet, mint a lepréselt levél sem olyan mint az élő levél, csupán hasonló. 

A teremtett világban élő ember képének megértéséhez az első képhez kell visszamenjünk. Egyik szálon fut az idő, másik szálon a tér.  Minden évben csavarodik egyet az idő fonala, s  vele a tér is. Minden fordulat új életet hoz, mindig ugyanaz történik, mégis mindig másképpen. Nincs soha két egyforma tavasz, még csak pillanat sem. Az idő és a tér nem független egymástól, hanem megannyi szállal kapcsolódik. A néphagyomány úgy hívja ezeket a kapcsolatokat: ünnepek és jeles napok. Amit az ember a térben a megfelelő időpillanatban tesz, az hat a jövő téridejére is.  Így lesz kerek "Isten fája". Ezen a fán ott az a három aranyalma, amely segítségével valódi, azaz a térben a jelen időben megvalósuló áldásban részesül, aki megtalálja. 

Mai szóhasználatunkban általános az "évzáró" kifejezés, noha még soha, senki nem tudott lezárni egyetlen évet sem, különösen szilveszterkor nem. Az aranyalmák elsőjét akkor vehetjük magunkhoz, mikor a térben már elfogyott a fény, a legnagyobb a sötétség, vagyis karácsonykor. Aki megélte a karácsonyt, a maga valóságában, annak lelkében a téli napfordulón született újjá a fény. Ám a fénymagnak a térben nincs könnyű dolga. Előbb meg kell törnie a fagyot, mely megmerevítette az életet-halált, majd élővé kell formálni az elbomló növényi, állati, emberi áldozatokat. Majd lassan előbújnak az új élet jelei, a zöld hajtások, s lassan rügyekké,bimbókká válnak, majd virágba borul a világ. Ennél szebb, ragyogóbb, illatosabb soha nem lesz a természet ám mégsem marad így örökké, a csúcsponton a szirmok elhullanak (húsvét), az épp csak megszületett és kiteljesedett test elvész... átminősül egy másik létezési formába (pünkösd), s lassan terméssé válik. 

A három aranyalma ezt a folyamatot szakaszolja az idő fonalán. Amit most leírtam, azt elmondhattam volna másként is: "karácsony titokzatos éjszakáján" megszületik a messiás, aki elhozza a világosságot közénk. Minden sötétség ellenére kinyitja élete virágát, s illatos ragyogással tölti be a világot. Ám mikor szebb már nem lehetne, teste áldozattá lesz nagypénteken,  majd húsvéthétfőn már egy új minőségben támad fel, s aztán pünkösdkor az általa közvetített szeretet "árad ki", s válik visszafordíthatatlanul termékennyé az új világ. 

Aki a térben az idő rendje szerint teszi dolgát, az valóban Isten áldásában részesül, hiszen ahogyan a DNS csavarodó fonalai mindig ugyanakkora körben fordulnak, úgy a teremtett világban is mindig ugyanazok a folyamatok játszódnak le, s az ember minden évben képes lenne megváltani önmagát... ha hinne magában. 

"Hull az áldás arra..."  Kívánom, hogy így legyen! 




  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése