2014. március 18., kedd

Az Ember, aki összetörte a tükröt

Törd össze tükrödet és meglátod önmagad, csak így léphetsz be a teremtett világ élőlényei közé. Márpedig  a teremtett világban él minden, még a kövek és a talaj is. Az épített világban pedig pusztul... még az ember is. 

Mit látsz, ha tükörbe nézel? Önmagad fordítottját. Nem magad látod, hanem önmagad ellentétét. De nézz csak gyermeked szemébe, nézz egy kutya, vagy bármilyen állat szemébe. Ahogyan ő rád néz, ahogyan ő viselkedik veled, igen, az vagy te. Nézz a hullámzó víztükörbe, te nem annak képe, hanem a hullám vagy. 

Hunyd le szemed és meglátod önmagad. Tedd egy növény fölé kezed, ölelj meg egy fát és meglátod önmagad. Nem a fában, hanem abban amit érzel. Ott leszel a szélfúvásban, a madárdalban, a mennydörgésben. 

Más világban élünk, mint ahová születtünk. Nem látunk semmit környezetünkből, csupán az anyagot, a formát, és azt is mindig magunkhoz mérjük. Még csak addig sem jutunk el, hogy felismerjük, magunkat kell mérjük a mindenekhez. 

Kihasználjuk a földet, életeket veszünk el, hogy a védjük azt az életet, ami a miénket táplálja majd. Ezt látjuk a természetben is: az erősebb fennmarad, a gyengébb elveszik. Csakhogy amit látunk, azt nem értjük, mert magunkhoz mérjük. De ha fordítva tennénk, mit tanulnánk?

Minden állat egy-egy emberi állapot, egy tükörkép. Az állatokban is megvan minden, ami a teremtés forrása felé tart és ami távolodik, mint az emberben. Te - a természetben - minden pillanatban azt láthatod, amire neked épp szükséged van. Minden, amit látsz, egy neked szóló üzenet, semmi más. Minden állati viselkedés neked szól. Ott, abban a pillanatban (is) te magad vagy a teremtő ember. A te jelenléted váltja ki az állat ilyen-vagy olyan viselkedését. Ha felismered és megérted az üzenetet, változtathatsz jelen "állapotodon". A sebzett kan attól még "életveszélyes" marad, hogy te előtte állsz, de te nem "véletlenül" kerültél elébe. 

Minden növény, a teremtés forrása felé tart. Minden növény, amivel életedben találkozol, üzen számodra. Nem véletlenül jelenik meg udvarodon, nem véletlenül akad meg tekinteted bárhol rajta. Üzen, ha van füled hallásra. De ha kezedbe veszed, akár egy tükröt, és megtalálod a hetedik irányt, akkor meglátod benne önmagad gyengéjét vagy erősségét. 

Él a talaj,  élnek a kövek, él a víz... hiszen mindig változik, illata van, s legvégső formájában semmi, ami él, nem más mint kristályok végtelen összessége. Mik alkotják a kristályokat? Teremtő rezgések, hullámok, semmi egyéb. A kristályok a legtökéletesebb információszállító anyagok. Vedd kezedbe és meglátod önmagad. 

A teremtett világban hét irány van.  Négy, ahol a Nap kél, delel, nyugszik, és rejtezik. Ezen irányokban mozog minden állat, ezen a síkon mozgunk, ha az anyagot mozgatjuk. Itt futnak szét jószerével testi energiáink. Az ötödik- hatodik irányban mozognak főként a növények, ez a fent és lent. A legfőbb irány pedig, a bent. Itt van otthon a teremtett világban mindenki. A teremtett világ minden élőlénye az emberen kívül, a bent-ben él.  "A hetedik te magad légy!" A te magod a te valós tükröd, s a bent-ben vagy képes jelen lenni a teremtett világban. Ha benn vagy, a belső csendben, akkor fogsz tudni csak "beszélgetni", "párbeszédet" folytatni a teremtett világgal.

Ha így nézed, méred önmagad, amit a tükör neked eddig nem mutatott meg, az most előjön. Mert az nem mutatta meg tested belső bajait, egészséged megbomlását (az jóesetben is csak tünetmentességet mutatott), nem mutatja lelked terhét, nem mutatja érzelmeid, gondolataid terhét, nem mutatja előző létezésidből hozott terheteket, és nem mutatja meg a benned élő Krisztusi szeretetet vagy annak hiányát sem. De most nézz végre tükörbe!   

"Azzá leszel, amit eszel."

Nem létezik haszonállat és haszonnövény, vagyis csak ilyen létezik. Nincs haszontalan, de a hasznot nem az ember szemszögéből kell nézni, hanem az élet egésze felől. Az állat a belső bentje, ösztönei és értelme szerint pusztítja el a növényt, fosztja ki társát, öli meg a gyengébbet. Az ember, bizonyos állapotában ugyanezt teszi. De ha csak egyszer is meglátta önnön valóságát a teremtett világ tükrében, ráébred, nem élhet tovább efféle állapotokban. 

Az embert elsősorban nem étkei táplálják, hanem EGÉSZSÉGE, így, csupa nagybetűvel. Ha széppé válsz a teremtett világ tükrében, akkor számodra energia lesz maga az élet. Nem fogsz többé ölni anélkül, hogy ne ültetnél előbb. Böjtölve veted el a magot, s a születő élet ereje fog táplálni. Nincs szükséged állati húsra, mert nagyobb örömet lelsz az állati életben. Nincs itt semmiféle tiltás, hiszen állatot áldozhatsz éppúgy, mint növényt, nem jobb vagy rosszabb egyik a másiknál. Csupán szíved nem lesz egyikhez sem, ha már új tükrödben látod önmagad ragyogni. Anyagi táplálékul a fényőrző életmagok szolgálnak, mindaz, ami nem jár halállal, amiben benne az új élet lehetősége: gabonák, olajos magvak, tojás, magvas (nem hibrid) zöldségek, gyümölcsök, az életet indító tej, víz. És ezek milliónyi változata. Ám mindezek energiabevitelednek csupán elenyésző részét teszik ki. A többit megadja neked a jelenvaló most-ban létezés, s a világ, amit ebben látsz.

E sorok írója lassan leteszi a "tollat", mert még sok dolga van. Csak nemrégen törte össze tükrét, és megijedt attól, amit az új tükörben látott. Azóta minden nappal újjászületik ő is. Hol szebb, hol csúnyább, sokszor nem sikerül kisimítania hullámait. De már látja őket, és tudja mit kell tennie. Türelem, igen az kell főként az önneveléshez, de bizonyára megéri. 

Ha úgy érzitek ideje "összetörnötök" az épített világ tükrét, akkor azt valóban tegyétek meg. Ne embertársaitok, még csak ne is szűk családotok szemével lássátok önmagatok változását. Ők még nem törték össze tükrüket. Ha a tisztulás útjára léptek (ebben segítek másik blogomon: http://atvaltozasfaluhelyen.blogspot.hu) nem változik hirtelen "jóra" életetek, sőt talán pont a családotok lesz, ki leginkább visszahúz benneteket. Ők a mi legfőbb tanítóink. Életünkben az egyik legnagyobb lecke, hogy képesek vagyunk-e úgy áldozatot hozni valakikért, hogy szemükben cselekedeteink és viselkedésünk által sosem leszünk olyan jók, mintha úgy élnénk, ahogyan ők. De eljön majd a perc számukra is, mikor kitisztul látásuk...

"Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre."







 


  



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése