2014. március 5., szerda

A jövőért

Azoknak, kik a jövőért aggódnak, s nem tudják, mit tehetnek.

Régóta itt mocorog bennem egy gondolat, de nehezen tudom megfogalmazni, s kibontani. Egyre többen és többen ébrednek fel az épített világban. Szemük felnyílik, s talán új útra is lépnek, pl. az önellátás, önfenntartás felé, de sokszor közben újraépítik a maguk (mostmár vidéki) épített világát... és nem válnak a teremtett világ éltető részévé. Ők, a jó szándékú ébredezők, és még nagyon sokan rajtuk kívül aggódnak a jövőjükért, jövőnkért. Mit kellene tennünk, hogy jobb legyen a holnap, jobb legyen gyermekeinknek? Az épített világot az összeomlás fenyegeti és ez mindig a teremtett világ pusztulásával jár együtt. Aztán mindkettő megújul, a teremtett előbb, az épített előbb-utóbb. Így vagy úgy, mi is "belepusztlunk." Íme egy cikk, mely egy efféle jövőről beszél: http://www.jovonk.com/osszeomlas

Úgy vélem, nem elég hittel építgetnünk magunk önellátó álmait. Vályogházat, házi készítésű napkollektort, stirling-motort és így tovább. Ez az alap, mely ha jó és igaz, akkor ragadós lesz példánk és az emberek egy fontos, ám számosítva jelentéktelen méretű csoportja követni fogja ezt. De ettől még az épített világ nem változik és ha a világpolitika úgy kívánja jön egy katonai hatalom, talán nem is emberi formában és a halál martalékává válik minden. Talán holnap, talán jövőre, talán 5, de lehet 25 év múlva. Nem ugyanaz? Jobban fel leszünk készülve 25 év múlva rá, mint holnap, vagy épp most mindjárt? 

Én hittel vallom, hogy nem elég az anyagelvű társadalmi feladatokat önellátóan megoldani. Nem elég a holnapra gondolni. Minden pillanatban magunkat kell fejlesztenünk és ebben csak a teremtett világhoz fordulhatunk. Ez az egyetlen módja a túlélésnek. Félre ne értsetek, nem a fizikai test túlélésének, hanem az eljövő új életnek - merthogy lesz ilyen -, kell, hogy minél könnyebb legyen újra felismernie önnön képességeit és szellemi minőségét. 

Mikor Edmund Bordeux Székely a múlt század elején lefordította az Esszénus Béke Evangéliumot, Dél-Franciaországban létrejött egy nagyszámú esszénus közösség, akik a szeretetre és a teremtett világgal való kapcsolatra építették életüket. Aztán jött a 2. Világháború és a háborúban halomra lőtték a szeretettől csillogó szemű ártatlan családokat. Hiába való volt minden gondolnánk... 

Gondolnánk, ha nem tanultuk volna már meg, hogy az élet örök. És aki a jövért akar tenni, annak az időt nem magához kell mérnie. (Ha magáért akar tenni valaki, az tegyen a jelenben, mert holnap már késő lesz boldognak és elégedettnek lenni.) Aki a jövőért akar tenni, annak magát kell minél magasabb emberi minőségbe teremteni. Ugyanis azok az emberek nem éltek hiába. Talán én is ott voltam köztük, talán te is, és egyikünk se foglalkozna most ezzel a kérdéssel, ha az ő testükben egyszer már át nem éltük volna mindezt. De nem az a lényeg, hogy valóban ott voltunk vagy sem, hanem az, hogy a Földre születtünk, azaz ismét van valaki, vannak valakik, akik a teremtett világra próbálnak hangolódni. A magot őrizzük és indítjuk csírázásnak. Ha a mi sorsunk az, hogy magunk beérjen, akkor jöhet bármilyen atomháború, az be fog érni. Ha nem, akkor elhagyjuk megint e testi formát, de ameddig előzőleg eljutottunk, azt már nem veheti el senki tőlünk. Ezért kell megtanulni önmagunkat figyelni, s folyamatosan képezni a teremtett világgal való párbeszéd által. 

Minden pillanatnak jelentősége van, minden másodperc egy lehetőség. Nincs egy fűszál, mellyel véletlenül találkoznál életedben, vagy egy madárcsicsergés, melyet véletlenül hallanál. Rá vagy hangolódva a valóságra? Érted, érzed jeleiket. Minden élővel való találkozás üzenetet hoz számodra és a másik fél számára is. Nincs fölöslegesen eltöltött idő, ha mindig az élőt figyeled. Ébernek és tudatosnak kell lenned. Éberen figyelj, és tudatosan cselekedj. Minden gondolatoddal,érzelmi állapotoddal hatással vagy az Egészre... hiszen a Teremtő a saját képére alkotott, s magad is teremtő vagy. Ha pozitív jelenvalót teremtesz, pozitív felismerésekben részesülsz, máskülönben csalatkozni fogsz. Ez a világ pedig nem lesz jobb, ha te nem vagy pozitív teremtő az örök most-ban. Nem napi öt percben, mert akkor 1435-ben mást teremtesz, mint amiben élni szeretnél. És ne mutogass másokra, mert ha megnézed a mutató ujjad, alatta három másik mutat vissza rád! Kezd el fejleszteni önmagad, de ne tanfolyamok által, ne pénzen vett beavatások által, mert ezzel csak összezavarod azt, amit előző életeidben megtanultál. Önnön erődből fejlődj. Ehhez a testnek, léleknek és a szellemnek is együtt kell működnie a teremtett világgal. Ebben szeretnék segíteni másik blogomon, hogy tudd, mikor mire kell figyelned: atvaltozasfaluhelyen.blogspot.com

Mit tehetsz még az önnevelésen túl? Felkeresed a Földanya szent helyeit és ott megkapod a választ. Imával fordulsz a teremtő felé (ennek módját is megtalálod a másik blogon), szeretettel és hálával mindenki felé. Kapocs maradsz ég és föld között. 

Föl kell ismerned, hogy a múlt emberi is mi voltunk és jövőé is mi leszünk. A Földön a víz mennyisége mindig ugyanannyi, csak mindig más halmazállapotban. Mi sem vagyunk kivétel. Azért kell fejlődünk, hogy visszatérhessenek gyermekeinkként azok a lelkek, akik tetteikkel megváltják e világot.  

(Fotó: Vlad Dumitrescu)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése