2014. március 16., vasárnap

Örökségünk továbbadása - az élő hagyomány

Évek óta többen és többen ébrednek rá, hogy az épített világ rossz felé halad. Közülük is egyre többen veszik a bátorságot, és megpróbálnak kiszállni a süllyedő hajóból, és saját "bárkájukon" eveznek tovább. Az a világ, ahol a pénz istenné vált, az emberek és a teremtett világ kizsákmányolását hozta el. De szerencsére ma még választhatunk, és választhatjuk a teremtett világot életünk teréül, és élhetünk az élővilág adta lehetőségekkel. Visszatérhetünk azokhoz az értékekhez, amik a régi embernek életet adtak bármilyen mostoha körülmények közt. Ahogy szokták mondani, nem a régieket kell követnünk, hanem azt, amit ők követtek.

Saját nagyszüleink és dédszüleink még egy egészen más világban éltek. Nem a világ volt egészen más, hanem ahogyan ők megélték. Otthonunkat, ruháikat, táplálékukat maguk állították elő. Azért tudták megtenni, mert szüleiktől rájuk maradt az a tudás,melyet a közös világkép mentén maguk is tudtak működtetni és a tapasztalás által továbbfejleszteni. Ez a hagyományozódás hazánkban a II. világháború után végleg megszakadt. Nem vesztek el teljesen a "népi" praktikák, mert azokat még ma is ismerik falusi öregjeink, ám a világkép, melyben valós értelmet nyert egy-egy tudás, gyökeresen megváltozott. Ma már ismét vannak családok, akik a régi, természetközpontú világkép szerint élnek. Nagyon távolról indultak, de egyre közelednek és messzire juthatnak... mert hittel élnek a teremtett világban.  Még csak pár éves gazdálkodói tapasztalat áll mögöttük és legtöbbször maguk kárán tanulnak. Sajnos nagyon kevés hiteles forrás maradt, ahonnan valós és komplex ismeretekre tehetnének szert.

Ez igaz ma majd' minden gazdálkodóra. Többségük nem ismeri a régi magyar állatfajtákat és azt a világot, melyben azok valóban "haszonállatok" voltak. A szakkönyvek nagy része tele van hivatkozásokkal, s valós, gyakorlati tapasztalatok helyett egymástól idézett elméleteket tesznek elénk a szerzők. Mivel azok, akinek használható tudásra volna szükségük, nem találnak ebből a forrásból, kénytelenek az internetes tudástárakat használni. Ez csak az igazi csapda. Míg előbb a nevek és titulusok között veszik el a valós ismeret, addig itt a névtelenség biztonságába burkolózva kerül napvilágra végtelen mennyiségű téves vagy rosszul értelmezett információ.  

Száz szónak is egy a vége: látszik, hogy az emberek nagy része egy jelentős lépést tett a tudatos fejlődés felé. Sokuk megteremti az önellátás alapjait, de kis gazdaságának fenntartásához vagy nagyon sok tőkére van szüksége (amivel a hibás tudásokból adódó károkat kompenzálja) vagy használható, gyakorlati ismeretre. 

Mi ez utóbbiban tudunk segíteni. Magam csupán azt a világképet tudom közelebb hozni, amiben értelmezhetővé válik a "mit-miért" kérdéspár. A gazdálkodói ismereteket édesapám fogja átadni a hozzánk látogatóknak.

Minden ember okkal születik e világra. Van valami, amire csak ő képes. Ha időben rátalál az útjára, akkor már gyermekkorában észreveszi a jeleket, a "véletlen" élethelyzeteket, találkozásokat, melyek "szerencsésen" végigkísérik életét. Édesapám gyermekkorában olyan beszélgetéseknek volt szem- és fültanúja, melyek meghatározták életpályáját. Öreg istállókban esténként összeverődő pásztorok praktikái, falusi nénikék kedves tanító szavai indították útjára, s ezt a tudást több évtizedes gyakorlati tapasztalatok tették teljessé. Nem kívánom magasztalni, aki ismeri, tudja hogy miről beszélek.

Az állatainkról sem tudok mást írni, aki már látta őket, tudja miről írtam az imént. Ezek azok az állatok, amik a jövőt jelentik, ha megfelelő kezekbe kerülnek. Jelenünk minden pillanatban a múltba vész, de jövőnket a múltban írtuk. Ezek a fajták és ez a tudás a jövő. Én nem aranykort látok magam előtt és körül, hanem lassan teljesen kiszolgáltatottá váló embereket, félelmet és káoszt. Talán ez az utolsó áldozat, nem tudom. Azt viszont tudom, hogy van egy világkép hagyományainkban, mely eloszlatja minden aggodalmunkat és félelmünket, és van egy tudás a jelen gyakorlatban, mely megadja családjainknak azt a táplálékot és biztonságot, ami átsegíthet bármin. Közös érdekünk, hogy minél többen bírjunk ezzel az értékrenddel és ismeretekkel, mert ahogyan a múltat, úgy a jövőt is a közösség formálja.

Ezek után nem mondhatok mást, tegyetek belátásotok szerint, s ha úgy érzitek jelentkezzetek szakmai napjainkra: http://faluhelymajor.hu/content/gazdasag-tajekoztato


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése