Teremtő tanítások II. - Az aranyszál ha körbeér

Előző bejegyzésemben szó volt a földi élet alapvető mintázatáról, azaz a DNS-csavar szerű téridő rendszerről. Ugyanebben a témában maradunk most is, de egy konkrét példával - egy nagyon is időszerű példával - tesszük ezt szemléletessé. Induljunk ismét a "spiráltól". Ne feledjük, hogy amikor a DNS csavart spirálnak látjuk, akkor a 2 dimenziós ábrázolás miatti torzulást látjuk. A csavar minden fordulata ugyanakkora, s a térben sem tágul, mint a spirál. 

A világ keletkezésére vonatkozó elméletek egyike szerint, a teremtés első napján egy (2 dimenzióban nézve) spirál forma lépett mozgásba. Fordulni kezdett, s megtette első körét. 

Bővebben itt olvashattok erről

A képen a belső fénymagból induló csavart látjátok, körülötte az általa kirajzolt kék körrel, illetve a kör kezdő/végpontjánál a középpontba visszaható "szikrát". Azaz a mélység nélküli végtelen formát.  A magyar rovásírásban a spirál az "ó" szónak (mert nem csak betűről van szó) felel meg. Ó, vagyis valami előtti. A kör, benne a fénymaggal az "ly" betű, vagyis mindaz, ami a képen van, összeolvasva "jó". 

„És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.”

Miért fontos ez? Mert ez az élet maga. Magja. A három aranyalma közül - miről előző bejegyzésemben írtam - most érünk a középsőhöz, húsvét közeleg. Előtte azonban, pár nap múlva, március 25-én lesz egyik legfontosabb ünnepünk: Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe. E két ünnep úgy tartozik egymáshoz, mint a képen látható "szikra". Egymástól el nem választható, mégsem így kezeljük, éljük meg őket. Nem akármiről van itt szó! Ez nem vallási kérdés, hanem az élet alapvető értelmezése!

Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe a szeplőtlen fogantatás ünnepe. Gábriel arkangyal - kinek névünnepe egy nappal hamarébb, március 24-én van - elhozza az "evangéliumot" a "jó hírt" Máriának. 

"Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled.

 Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus."

És a fogantatás megtörtént. A tavaszi napéjegyenlőség idején, mikor a fény a sötétség felé emelkedik, megfogan a Megváltó. Gábriel az erőbe emelkedő Nap fényének hírét hozza és a fogantatás maga ez a "hír". Kell e ettől magasztosabb kezdet? Gyümölcsoltó Boldogasszonykor a fénycsavar elindul, s időtől függetlenül mozgásba lendül. Ettől fogva e mozgás örök és végtelen, ahogy a Krisztusi szeretet is. 

A fény-"spirál" első köre nem más, mint Jézus életútja. Az első kör Krisztus nagypénteki halálával zárult be ám ez nem a véget jelenti, hiszen "harmadnapra feltámadott a halottak közül"! Vagyis megjelent a "szikra", ami végtelenítette e folyamatot, amikor a születő élet, a kezdet és a vég újra egyesült. A szikra egy szívet alkotott, így vált Isten részévé az ige, Krisztus teremtő szeretete:

"Kezdetben vala az Ige és az Ige vala az Istennél és Isten vala az Ige." 

Ám húsvéttal, a feltámadással létrejött egy másik "szint" mely már nem része a földi "téridő csavarnak", ám éppolyan szerkezetű, csaképp ellenkező irányú: "fölment a mennybe..."

A húsvét utáni 50 nap, a pünkösdi idő lelkiségében ezt a másik "szférát" ünnepli. Pünkösddel pedig kirajzolódik és az élet örök törvényévé válik Krisztus jelképe, a mandorla. A két kör metszéspontjai közti mag, mely az Égen-Földön uralkodó krisztusi szeretet örök jelképe.

A Földön minden élő (minden!) ezt az utat járja be. Persze mindannyian számtalan kört futunk, meghalunk, újjászületünk, megint meghalunk, és tesszük ezt mindaddig, míg a szikra ki nem pattan, s "meg nem világosodunk", azaz fel nem ismerjük és meg nem éljük a bennünk élő végtelent. Akkor lépünk rá a mennybéli útra... s jövünk majd el (meg)ítélni élőket és holtakat.

Szép út ugye? És mi ezt az utat kellene ünnepeljük most és mindörökké az évnek ezen szakában. Kívánom, hogy éljétek meg ezt a szent időt krisztusi szeretetben és adjátok át szeretteiteknek ennek az ünnepnek a mondandóját... hiszen az élet nem több és nem kevesebb ennél!

 Isten  áldjon mindőtöket!