Lélekséta november végén

 Az év körét záró napok a hagyományainkban az utolsó bálok, vendégségek ideje, hogy aztán ki-ki a maga családja körébe és csendjébe forduljon. Az idő sosem egyenes utakon szaladt... a nyár vége, ősz eleje a termés, a bőség beosztásának, felosztásának ideje volt. Azt követte a mérlegelés, számvetés és a kamrák feltöltése. Így értünk el a lezárás időszakához, benne a halottak napjával és a múlandóság elfogadása által az életünk újraértékelésével. 

Itt tartunk most, ahol a táj és a lélek meg-megdermed, ahol már fűteni kell, de fűteni két dologgal érdemes. Eltüzelhetjük, mindazt ami már nem kell, és azt a fűtőanyagot, melyet a természet áldásaként halmoztunk fel erre az időszakra. Talán érzitek, hogy most egy kicsit a lélekről is beszélünk... Éppen ezért az alábbi képeket is erre a területre szánom. 

Képzeletben érdemes bejárni a hegyoldalakat, meg-megállni a házak mellett, megélni a sallangoktól mentes természetbevetettséget. Hiszen ide születtünk, ez az embernek teremtett világ. Talán ideje van legalább a lelkünket visszaengednünk.   

A fotók Erdélyben készültek, Brassó környékén, a nagyszerű fotós, Marius Grozea által.