Áldott az asszonyok között

Csodavárás 6. rész

Áldott az asszonyok között 

Mária, kedvesem, mondd el az álmod,

ilyet a világom még csak párunk látott!

Tudom, hogy siettek, de ülj közénk kicsit,

engedd asszonyaink közé a szent kicsit!

 

Hogy? Nincsenek rá szavak? Nem álom?

Meghisszük… nincs ehhez fogható a világon!

Hogy fehér lóval érkeztél a kitárt kapuhoz…

mintegy szárnyas oltár, mit angyal hoz?

 

Térdre? Ebben a fehér, vászonruhában?

Mit is gondolok… mindegy ez ily’ csodában.

És ott a forró homoba túrt két kezed,

mikor aranyfény ragyogta be a kék eget?!

 

Fehérben volt, de mégsem, Nap arca volt,

szava belül csengett pedig egy szót sem szólt?

Mint hatalmasra tárt szárnyú fehér sólyom,

lebegett, árnyékot vetett a forró homokon.

 

Akkor most fény vagy árny? Feléd közeledett,

akkor hullajtottál a porba örömkönnyeket?

És abból az igéből eredő, könnyes porból lett…

a méhedben termett…  az Istengyermek!

 

Mária, drága Kincsünk, ne menj még,

hallgatnánk szent szavad minden estén!

Hogy mondod? Képzeljük el újra és újra

míg meg nem érinti szívünket Isten ujja?!

Földi Ádám

2020.11.28.