Utazás meseországban

A világ, mely körülvesz bennünket, sokat változott gyerekkorunk óta. Nem, nem a gazdaságra, nem a politikai fordulatokra, nem a globalizálódásra gondolok, hanem a mi világunkra. Arra, melyben mi élünk, mely kitölti gondolatainkat, melyben megéljük életünket. Egy mesék közt cseperedő gyermek világa oly gazdag és páratlan lehet, amilyen gazdagság csak egykori kultúráink hitvilágárára és képzetrendszerére jellemző. Ám ez a gazdagság egyre csökken, ahogy lassan felnövünk, s ahogyan a "valóság" hatalma alá kerít bennünket, mondhatni behálóz. Mi ez a valóság? Egy jól irányított gazdasági stratégia részeként összeállt keretek közt spontán változó kényszerhelyzetek sokasága. Semmivel sem valósabb, mint gyermeki világunk. Az a világ, melyben csodás folyópartok mentén kőházak sorakoznak, ahol a dombon mesebeli kastély áll, melynek tornyában a királylány éppen csak reánk vár. Hogy ez valóban valóság is lehet(ne, ha nem kerülnénk e kényszerhelyzetek örvényébe), ezt a mai képsorral igazolom. E képek Franciaországból származnak, de esetünkben nem ez számít, hanem e páratlan helyek puszta léte... melyet felnőttként kell újra felfedeznünk, mikorra elveszítjük a hitet, hogy a toronyban valóban királylány várhat... pedig csak hinnünk kellene tovább.  

Képek forrása

Hiszitek már, hogy létezik? Akkor miért nem élünk úgy, hogy sose kelljen feladni gyermekkorunk álmait? Hiszen miért ne élhetnénk e mesebeli házak valamelyikében... persze csak ha ez volt valaha minden vágyunk. Ha népmeséink bódítottak álomba, akkor keressük azok világát... de ne engedjük be azt a valóságot, mely csupán kevéske ember álmainak megvalósítására jött létre, melynek célja egy szűk réteg anyagi gyarapodása. Ha mi már nem is változtathatunk (de változtathatunk), legalább gyermekeinknek adjuk meg az esélyt és segítsük őket, ne romboljuk le valóságuk páratlan gazdagságát, hanem segítsük életük részévé emelkedni azt. Rajtunk múlik.