Gondolatok az épített és a teremtett világról I.

Vajon mit gondoltok, mit takar e két, címbéli kifejezés? Az emberi települések és a természet, vagy falu és város esetleg valami egészen más? Az én értelmezésemben valami másról szólnak e fogalmak, mégis van alapja a két példabéli hasonlatnak is.

A teremtett világról való hit egy olyanfajta tudásra épül, melyet az ember halmozott fel évszázadok alatt, részévé vált kultúráknak, tudományoknak, azonban mint kerek egész világkép ma kevesek életében áll össze… arról nem is beszélve mennyi nyitott kérdést tartalmaz. A teremtett világ a természetről, annak törvényeiről és működéséről szól, melynek az ember épp csak annyira fontos része, mint az állatok vagy a növények. A teremtett világban minden szimbiózisban él egymással, a természet törvényei szabályozzák az életet.

Az épített világot nem pusztán az épített környezet jelenti, hanem az a valóság, melyet az ember alkotott és amelynek szabályai közé kényszerítette önmagát. Egyezményes szabályozók, kódok, jelek halmaza, melyek az emberi életnek a kereteit jelentik. Ebben a világban az ember a teremtő és a pusztító is… legalábbis ezt hiszi magáról. Az ember határozza meg önmaga és az élet jövőjét. Az épített világ elzárja magát a természettől, eszközként, adottságként használja azt… kisajátítva, birtokba véve, kijelölve tulajdonának határait.

Nem mondhatom azt, hogy a falu inkább a teremtett, a város inkább  az épített világ birodalma. Azt viszont állítom, hogy az épített világ a városokkal kezdett kialakulni, s mivel nem fenntartható, egyre nagyobb területeket foglalt el az elmúlt évtizedek során és mára mondhatni egyedülivé vált. Akár hihetnénk is, hogy csak ez a világ létezik, ha nem ismernénk tulajdon dédszüleink világát, melynek emléke élő bizonyíték, hogy nem ez az egyetlen valóság. De gondoljatok csak bele,mi lenne, ha összezárnának  száz emberrel, akiknek saját törvényeik, saját hierarchiájuk és végrehajtó szerveik vannak, s akik egyöntetűen állítanák, hogy őrültek vagytok s ezért meg kell halnotok. Kihez fordulnátok, kitől várnátok segítséget? Az a valóság, melyet az emberek többsége annak tart. Az emberek többsége pedig mára az épített világban él, és bizony azoknak, kik a teremtett világban hisznek, igen vigyázniuk kell nehogy őrültnek tartsák őket. Szerencsére nem egy és nem két ember hisz a teremtett világban és a napjaink valósága éppen ennek az épített világnak a falain üt lyukakat, s e réseken át egyre többen figyelnek fel a másik valóságra…

Az épített világ mozgatója a gazdaság és a mögötte álló érdekrendszer. Az emberi különbözőségek társadalmi szintre emelkedve eltérő adottságú csoportok kialakulását eredményezték, melyek struktúrálták az egy-egy (talán csak konstruált) csoportba tartozó emberek viselkedését. Létrejött egy olyan rétege a társadalomnak, mely totális hatalommal bír(na) a társadalom egésze fölött, amennyiben képes volna összefogni s valós közösségként viselkedni. Erre azonban egyéni érdekei miatt aligha képes, és ez az állandó megosztottság „csupán” arra elég, hogy e számukra igen jövedelmező gazdasági, társadalmi struktúra fennmaradjon. Az ára azonban ennek a rendszernek minden emberre nézve igen nagy. Ismételem, minden emberre nézve, még e konstruált hierarchia csúcsán állókra nézve is nagy. A szűk réteg kényelméért cserébe lemondtunk egészségünkről, szabadságunkról és olyan képességekről, melyek ma már természetfelettinek számítanak.

Az épített világ működésének eszközei mára végtelenné váltak, de valahogy így kezdődhetne a lista: kamatozó hitelpénzrendszer (de elég ha ennyit írok: pénz), globális média és kommunikáció, globális gazdasági termelés és kereskedelem. Ebben a világban minden ember fogyasztó (még a termelő is), mert aki fogyaszt, annak fizetnie kell. Fizetnie valakinek, egy másik embernek, az egy következőnek, azonban a lista végén mindig ugyanazokhoz a nevekhez jutunk el. Ennek a világnak a fenntartása mögött olyan érdekek és akkora tőke áll, mellyel innen, kicsivel a visszább a lista végétől  J aligha szállhatunk szembe. A rendszer azonban nem működik tökéletesen, amiken oka a korábban írt probléma: az elit nem képes a feltétel nélküli összefogásra. A köztük lévő egyéni érdekharcok miatt az „épített rendszert” már nem tudja egy-egy ember vagy csoport kézben tartani… e rendszer inkább hasonlít egy kialakítói kezei közül elszabadult, képlékeny lehetőségrendszerhez, mint egy olajozott gépezethez (mint ahogyan azt sokan hangoztatják).

Mégis, akkor mit tehetünk mi? (Tudom, talán korai e kérdés, hiszen még alig írtam az efféle élet korlátairól és kényszerhelyzeteiről, de az igazság az, hogy nincs időnk. Talán érzitek hosszas részletezés nélkül is, saját életeteken, hogy mennyit kell küzdenünk és milyen terhek nyomják vállunkat, fojtogatnak… Nincs időnk mert a válasz sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk.)

Egy szakállas vicc jut erről eszembe:

Az erdőben híre megy, hogy a medve készített egy feketelistát. Aki a listán van, annak bizony nincs kegyelem... a medve széjjel fogja tépni. Az állatok reszketve menekülnek a medve elől, csak egy-kettő veszi a bátorságot, hogy odaálljon elé. Így a farkas:

 - Te, medve, igaz, hogy én is rajta vagyok azon a listán?

 – Igaz farkas,  de még van két napod, sokan vannak még előtted.

A farkas elviharzott, jött a róka:

-          Medve, igaz, hogy rajta vagyok a feketelistán? Mi lesz most velem?

-          Igaz róka… - és a medve egy mozdulattal agyoncsapta a rókát.

Az állatok őrült pánikba estek, hanyatt-homlok menekült mindenki a medve közeléből, csak a nyuszika maradt ott. Odalépett a medve elé és vidáman kérdezte:

-          -Szervusz medve! Úgy hallom én is rajta vagyok a listádon.

-          -Szervusz! Így van nyuszika.

-          -Te medve, nem lehetne lehúzni engem arról a listáról?

-         - Ja, dehogynem…

Na, hát valahogy így van ez az épített világ - teremtett világ kérdésben is. Miért kellene harcolnunk a medve ellen, ha a teremtett világot csak önmagunkon keresztül érhetjük el.  Összeomolhat a pénzrendszer, megszűnhet minden mai struktúra, de ha a céljaink, értékeink és életünk nem a természet egészét szolgálja, akkor hiába minden…

A teremtett világot belül kell keresni… majd kívül megtalálni. De mégis, hogyan lássunk hozzá? Egyáltalán milyen ez a világ, s milyen az ember, ki ebben él?

A teremtett világban a Föld épp olyan élőlény, mint az ember. Nem csupán életciklusai vannak, hanem Élete és az életéhez szükséges szervei, sejtjei… mint minden élőlénynek. Mint minden élőlény, a Föld sem önmagában létező jelenség, hanem egy rendszer része, melyben épp úgy hatások érik, mint a többi, hozzá hasonlatos élő szervezetet. De miért fontos ez? Azért, mert ezek a hatások hatnak ránk, emberekre is… minthogy ezen élő szervezetnek csupán apró sejtjei vagyunk. Nem urai, nem is birtoklói, hanem az élet egészségek működéshez szükséges, feladatokkal ellátott sejtjei.

A magyar néphagyomány szerves része az életfa. A fa, mely a föld és az ég közötti átjáró… maga az élet. Az emberi lét célja a kezdetektől az egészséges, boldog és szenvedésmentes élet. Ez akkor valósulhat meg, ha gyökereinkkel, testünkkel a földből (szülőföldünkből), lelkünkkel pedig az égből táplálkozunk.  Éltünk egy átjáró, kultúránkból tudjuk, hogy születésünk előtt is léteztünk, ahogy halálunk után is létezni fogunk... egy újabb életben. Azonban az, ahogyan jelen életünkben élünk, hatással van az eljövő életünkre is... s ha nem vagyunk képesek ellátni eredeti feladatainkat itt e földön, akkor aligha fejlődünk tovább (noha ez törvényszerű volna) s eljövő életünkben alacsonyabb szintről kezdhetjük meg feladatunk ellátását…  Nem csupán az számít, mit érünk el életünkben, hanem, hogy hogyan érjük el azt.  Az épített világ olyan célokat kínál fel, melyek mindegyike megkérdőjeleződik akkor, ha megértjük a teremtett világ működését.

Az ember a természettől nem kap semmit pénzéért. Sokkal többet kell neki adnia ahhoz, hogy kaphasson. Min változtat egy efféle szemlélet? Lényegében mindenen. A táplálkozáson, az egészségvédelmen, az időfelhasználáson…  mindenen, amit ma életmódnak hívunk.

Nagyon sokat írok még erről, azonban mára talán elég ennyi is... De hiszem, hogy egyre többen és többen léptek velem erre az útra. Ne feledjétek, arról a listáról bármikor lekerülhettek… csak akarni és hinni kell.