Ringó bölcsőcske...

Hónapokkal ezelőtt megígértem, megmutatom én hogyan választottam bölcsőt. (Akkor több különleges darabot is láthattatok, itt újra megnézhetitek.) Hiszek a teremtésben és abban is, hogy vannak az emberi életben olyan pillanatok, melyek olyan képességgel ruházzák föl az embert, mely révén megismételhetetlen anyagi vagy szellemi műveket hozhat létre. Gondoljatok csak az egykori szerelmi ajándékokra, szépen faragott guzsalyszárakra, viaszolt tükrösre, hímzett jegykendőre. A népművészetünk legszebb darabjai ezek. Olyan érzelmi többlet állt az alkotók rendelkezésére, mely eképpen jutott kifejezésre. Szeretem megragadni ezeket a pillanatokat, s igen szeretek alkotni, teremteni ennek a varázsnak a birtokában. Így a gyermekünk bölcsőjét is én terveztem, s készítettem el. A bölcső minden szimbólumának jelentése van, de talán most elég  pár képet mutatnom. A textileket, a baldachint édesanyám és nagymamám hímezte heteken át.   

Hiszek abban, hogy ez az érzelmi többlet, mely az alkotáskor felszínre tör, a tárgyon át eljut annak majdani tulajdonosához és szeretettel tölti meg szívét, erővel és biztonsággal. Gyökerek kellenek egy gyermeknek, melyekből mindenkor erőt meríthet. De lehet egy bölcső bármiféle is, ha nincs ott az édesanya és az édesapa, s körbe nem veszi gyermekét szeretetével.