A téli magyar vidéken

Az volt a tervem, hogy ma csupa hazai képet mutatok nektek, megmutatom milyen is az élet egy magyar faluban. Órákig böngésztem a virtuális térben és tudjátok mit találtam? Semmit. Semmi olyat, ahol megdobbant volna a szívem, ahol azt mondhattam volna ez az, megtaláltam! Így hát visszatérek a saját fotóimhoz. Nem házakról szólnak, hanem érzésekről, hangulatokról, illatokról, hidegről és melegről. Mert milyen is (lehet) egy falusi téli reggel idehaza? 

A reggel hangjait a türelmetlenül visító mangalicák alapozzák meg, akiket csak jogos követelésüknek eleget téve lehet jobb belátásra bírni. Talán nevetségesnek tartjátok, de itt illatokról is írnom kell. Nem, nem szagokról. A téli levegő itt borotvaéles, fokozottan érezhető benne minden illat, mint például mikor az alumínium vödörben lévő száraz kenyérhéjra ráöntjük a forró vizet, majd belekeverjük a darát. Édeskés, párás illata van mikor egy darabka bottal kevergeti az ember. Mikor öntenénk a vályúba óhatatlanul kifröccsen belőle... ezért jönnek ide a libák, a potya csemegére. De nem csak az eleségnek van illata. Ahogyan a nap sugarai egyre erősebben melegítik a szalmatetőt, az párázni kezd. Ha éreztetek valaha csodás illatot... hát ez bizony az. A nedves tölgyfadeszka éppúgy párázni kezd s különös édeskés illatok keveréke tölti meg a tiszta, hideg levegőt. 

Mi tartozik még a téli naphoz? Igen, a jégcsapok. Hosszan lógnak az ereszről, mint megannyi felaggatott ünnepi dísz, melyen a nap sugarai meg-megcsillannak. Az ablaktáblákat jégvirág borítja, ez teszi teljessé a téli dekorációt. Na meg a kakas és tyúk.

Jó fürdőzni a napsütésben, különösen egy kis száraz szalma társaságában. Nincs itt semmi természetellenes, látjátok, fa, por, szalma... micsoda illata van a fagyott földnek, ahogyan lassan - lassan enged egy kicsit, átmelegszik s párája átszivárog a puha szalmán. Nincs itt ellenség, csak jóbarát.

A tyúkok is élvezik ezt, "potyorásznak" ahogy mamám mondaná. Arra mondta ezt mindig, mikor gondtalanul kapirgáltak, "szétrúgják" a szalmát s közben elégedett "potty-potty" (vagyis ehhez hasonló) hangokat adnak ki magukból. Nem "kotkodálnak" mindig, csak ha okuk van rá, mint például ha tojás van...

...persze akkor sem mindig. A szakállas tyúk már elült, az ő dolga most egészen más, ahogyan a libáké is.

És akik nélkül nincs tél és nincs karácsony, a juhok. A karácsonyhoz, a betlehemezéshez szorosan hozzátartoznak a pásztorok, a bárányok. Elég csak rájuk nézni, békességgel telik meg sz emberi szív...

A szamár már fürdés után van, megtisztítja bőrét, szőrét és élvezi a napsütést. Nézzétek milyen elégedetten áll. Ő is hozzátartozik a nyájhoz, sőt sokszor maga is pásztora, védelmezője annak, nemegyszer óvta már meg kóbor kutyáktól azt. Micsoda látvány ahogyan az egész nyáj "átbukik a hegyen" s már csak a kolompok hallatszanak, zenéjük betölti az egész völgyet. Ünnep itt minden nap, s a csengőszó jelzi ezt... 

 A jászolban fekvő kis Jézus szeretőbb közegben aligha születhetett volna: "Aki az ég s a föld négy sarkát megtartja, ottan feküszik, rongyos istállóba..." Ebben az istállóban szeretet és béke lakik.

De nem csak az állatok körül csodás a vidéki tél, nézzétek meg ezt a helyet! Érzitek a frissen hasított fa illatát, vagy ahogyan a tetőcserepek lassan átmelegszenek? Igen, hozzá kell érni a kemence falához, a sártapasztás szinte kéri hogy tedd rá tenyered és érezd: ez a világ ilyen is lehet. Nincs itt semmi, amit a föld ne adhatna meg, nincs itt semmi, mit a teremtő ember ne alkothatna meg...

Ezt a világot nagyon sokfelől lehet nézni és éppen így, nagyon sokféleképp lehet megélni is. A föld s az ég megad mindent amire az élethez szükség van, de a mi szükségünkről magunk döntünk. Átéreztétek a képek hangulatát? Éreztétek a tisztaságot, a békét és a csendet? Az ember együtt él a természettel s annak minden teremtményével. Ilyen az Élet, ahogyan az Úr teremtette. Az ember azóta sokat változott, elzárta magát mindentől, fölépítette saját világát és annak sajátos szükségleteit. Nem csak fölépítette, hanem szinte kizárólagossá is tette, mintha "más út" nem is létezne. Pedig létezik, látjátok s talán járjátok ti magatok is. De gondoljatok csak bele, melyik világ adhat többet, amelyiket az ember építette, vagy amelyiket Isten? S végül, melyik világ omolhat össze bármelyik pillanatban? Ha megtaláljátok a választ, akkor cselekedjetek... amíg élünk, van időnk.