2018. február 16., péntek

Egy hely, ahol talán Te is át fogod értékelni az életed

Éltem falun, éltem városban, éltem gyorsan, éltem úgy, mintha nem is éltem volna. Sodródtam a napi feladatok között, egyik helyről a másikra rohantam, miközben alig jutott időm a legfontosabbra, észrevenni a szépséget abban, ami az én rohanásomtól teljesen függetlenül, csak úgy van. Azonban volt pár alkalom, amikor időtlen állapotba zuhantam, például miközben a beton járdalapok repedései között megbújó parányi, kis, fehér virág elrabolta figyelmemet és nem akart elengedni... egészen addig, míg a könnyfátyol szemeimre ereszkedett és visszazökkentem a valósága. Vagyis... épp ellenkezőleg. 

Hazajöttem, vissza a Faluhely völgyébe és egyszer csak azt vettem észre, hogy csend van. Nem, nem köröttem, itt is ezernyi nesz van... a csend belül van. Pedig nem kerestem, nem akartam, hogy így legyen, csak tettem, amit tennem kellett. Fát vágtam, hogy meleg legyen a házban, vizet hoztam, aztán a kályhán megmelegítettem. Csupa olyan dolgot csináltam, amit korábban nem kellett, mert mindez adott volt, ám azért hogy adott legyen, rohangáltam nap-nap után, önmagamat beleveszejtve a külső körülmények csapdájába. És most, egyszerre csend lett. Mitől? Attól, hogy tudom, amit teszek, azzal az életet szolgálom. A magamét és a környezetemét. Nem dolgozok kevesebbet, sőt... mégis érzem, hogy jól van ez így. Sokkal jobban, mint máshogy. 

A biztonság, igen, arra leltem rá. Helyem van a világban, s jót teszek a világgal. Ezért bátran állok meg lábammal a földön, mert szeretem és érzem, hogy az is szeret engem. Nincs időm olyan dolgokkal foglalkozni, amire nem lehetek hatással, de van időm észrevenni azt, ami körülvesz és ez van legnagyobb hatással rám. Tudom, érzem, hogy nincs más dolgom, mint adni, adni és adni. Bárhová fordulok, mindenhol van rá lehetőség. Na meg, fogadni. Fogadni azt a rengeteg szeretetet, ami felém árad minden felől, és fogadni azt is, amiben nincs szeretet, mert abban rejlik a lehetőség, hogy felismerjem gyengeségeimet és javíthassak rajtuk. Nem mindig könnyű szembenézni önmagunkkal és bevallani magunknak, hogy ez így nem mehet tovább. Sőt, néha kegyetlenül fájdalmas. Mégis jobb most megtenni, mint megvárni életünk utolsó pillanatát. 

Mióta a Faluhelyen élek, megváltozott minden. Azóta élek. És az életem fontos. Megtanultam tisztelni és megbecsülni. Mára a Faluhely major emberek százainak jelenti azt, amit nekem az a parányi fehér virág jelentett. Egy lehetőség arra, hogy kilépj az időből, kirepülj a kalickából és elfogadd mindazt a szeretetet, amit a teremtett világ áraszt feléd. Talán még nehéz elhinned, de ez a világ épp csak erre vár, hogy visszakapjon téged. Igen, vissza. Hiszen gyermekként még volt időd rácsodálkozni arra, ami körülvett. Azért tettél mindent, mert örömödet lelted benne. Itt megtalálhatod újra ennek a világnak a kapuját. Ne feledd, neked kell megtenned az első lépést. Mi készen állunk. 



         http://faluhelymajor.hu/

http://foglalas.faluhelymajor.hu/