Láncos Miklósról hallottál-e?

December 5-e, ma a gyerekek által legjobban várt napok közé tartozik a kalendáriumban. Sokáig azonban ez az este nem a gyerekek, hanem a fiatal lányok, legények és a felnőttek estéje volt. Abban a világban az esték  még a közösségben teltek, jószerivel a fonóban volt a falu összes asszonya, a férfiaknak azonban szigorúan tilos volt belépniük... ám ők megtalálták a módját. Halottatok már láncos Miklósról?

"Mikulás estéjén, vagy egy-két nappal előtte,a legények sorra járták a  fonóházakat. Egyik  felöltözött papnak:  fejére papírból  püspöksüveget tett, nyakába krumpliból olvasót akasztott. A papi ruhát  még  fehér ing és alsószoknya utánozta, a stólát pedig egy kendő. Kezében fakereszt volt, amelyet bekormoztak vagy cipőkrémmel kentek be. Két legény ministránsnak öltözött: fehér ing, piros szoknya volt rajtuk, nyakukban pedig pentő. Ők vitték magukkal a „ litá­niát", ami egy csomag kártya volt. Fejükön a  papénál rövidebb süveg volt, fekete kereszttel. (A pap  süvegén piros kereszt volt.) Negyedik szereplő a harangozó volt, aki egy csengőt és rossz bögrét  vitt tele parázzsal, ez volt a füstölő. A szereplőkhöz tartozott  még két ördög, akik feketére voltak festve, derekukon lánc csörgött és kukoricaszárból feketére festett 

 farkuk volt. Az ördögök négykézláb mentek. A többi legények kíséretével járták sorra a házakat, észrevétlenül mentek be a konyhába, ahol a harangozó csengetéssel adta tudtul, hogy megér­keztek, majd beköszönt és elmondta, hogy jön a szent  karácsony, senki se mulassza el a szent gyónást, mert jön a lelki atya meggyóntatni a betegeket. Ezután kiszólt a papnak, hogy tessék bejönni elvégezni a 

szent gyónást. 

A pap a két ministránssal együtt lépett a szobába és Dicsértessékkel köszönt, majd székre ült, a két ministráns két oldalról mellé állt és azt mondta, hogy mondjátok utánam a  litániát. Ekkor a ministránsok a kezükben levő kártyacsomót három részre  osztották: egyik részét odaadták a papnak, két részét pedig maguknál tartották. A pap keresztet vetett, nézte a  kártyát, mintha onnan olvasná a litániát és mondta: ..Piros  király."- Erre a ministránsok válaszoltak:- „Nem nekünk való. "

A pap a kezébe kerülő kártyákat végigsorolta. A ministránsok a piros és zöld kártyákra mindig azt válaszolták, hogy „ nem  nekünk való", a tökre és makkra pedig, hogy "nekünk való." Amikor a kár­tyák mind sorra kerültek, a pap azoknak a  leányoknak a neveit mondta, akik a fonóban voltak,  például: „Koncz Mari." - Erre a ministránsok a következőképpen feleltek: Ha az említett leánynak a  szeretője a legények között volt, ak­kor a  ministránsok azt mondták, hogy „ nekünk való" , ha  nem volt ott, akkor „nem nekünk való." Arra a leányra, akire valamelyik legény haragudott, azt mondták,  hogy „nem alánk való. " A   litánia után a, harangozó bejelentette, hogy most már kezdő­dik a gyóntatás. A pap elé egy k is széket tett és név szerint odaküldte a leányokat és menyecskéket. A gyónóra, amikor letérdelt, a pap ke­resztetvetett és morgott közben. A letérdelt leány és menyecske szin­tén morgott, mintha imádkozna: „zöld lajbi, piros lajbi..."  

Ezután a pap kérdezett: „Ki a szeretőd?" Erre a leány vagy menyecske egy  férfinevet mondott, aztán a  pap tovább a következő kérdéseket adta: „Szereted-e szívből?"-  "Aludtál -e  vele?" -„Hányszor?" - "Jólesett - e?"

Ha a  leány vagy menyecske mindenre "igen"- t mondott, akkor a  pap keresztet vetett rá, szájához nyomta a bekormozott keresztet és a helyére ment. Ha „nem"- mel felelt, a ministráns csengetett.A második csengetésre bejöttek az ördögök és az asztal alá húzódtak. Ha a gyónó harmadszor is „ nem "- mel felelt, az ördögök megfogták, a két lánccal összekötötték és kivitték az udvarra, ahol a  legények jól összefogdosták. Amikor az összes leányok és menyecskék sorra kerültek,a pap a füstölőbe törött paprikát szórt, azzal mindenkit megfüstölt és azzal búcsúzott, hogy most már meggyóntatok, itt tiszta lelkek vannak, mindenkit megmentettünk az ördögök szellemétől."

A fotó a szokás mai formáját mutatja...

Szöveg forrása: Manga János: A téli ünnepkör hagyományai a nyitramegyei Menyhén; Ethnographia 52.évf. Budapest 1941