Karácsonyi ajándék magyarosan... ??

Mióta eszemet tudom, azt is tudom, hogy magyar vagyok. A világot, ami körülvesz jószerével én teremtem, de legalábbis én értelmezem, magyarázom önmagam számára. Nagy szabadság ez, amivel mindannyian rendelkezünk... hiszen élünk. Mivel magyar vagyok és magyarként élek, nem tudok "magyarkodni" és a "magyaros"-nak titulált dolgokat is furcsállom. Ha magyaros és én is magyar vagyok, akkor miért érzem gyökértelennek, giccsesnek, ízléstelennek és igaztalannak azt, amit sokszor külföldieknek kínálunk: "Gyertek, vigyetek valami emléket Magyarországról - nekünk pedig hagyjatok minél több emléket a pénztárcátokból!" 

Egy újabb termékcsalád jelent meg a piacon, amivel kapcsolatban megint azt érzem, valami nem stimmel: http://www.folqa.com

"Gulyás – 'a kitartó': A legzordabb körülmények közt terelni a reánk bízott hortobágyi szürkemarha gulyát, bizony embert próbáló feladat. A bográcsban illatozó, a többórás főzéstől már tűzforró levest nem megkóstolni szintén komoly önuralmat igényel!"

"Betyár – 'az igazságos': A Bakony bujdosóit gonosz haramiáknak tartják, pedig csak az egyenlőséget hirdetik: akinek sok van és ínséges időkben sem adna másoknak, azt a fokos egy koppintásával jó belátásra lehet ám bírni!"

"Csikós – 'a rátermett': Az alföldi pásztori hierarchia csúcsán a lovak őrzői álltak: ezek a jószágok értékesek és kényesek voltak, nevelésük és tartásuk komoly odafigyelést, kitartást és pedagógiai érzéket kívánt. Sok feladat, de szép is egyben!"

Az idézett szövegek és képek forrása itt található.

Leginkább a bábuk áraival van problémám, illetve az "értékkel", amit képviselnek. Egy buta "magyar imázs" részei ezek már megint. Próbáljuk eladni a pusztát, annak értékeivel. De mikor voltatok utoljára azon a pusztán? Látjátok, hogy mi van ott? Eláruljam? Leginkább semmi. Az a kultúra, amivel próbáljuk idecsalni a külföldieket, már nyomokban sincs meg. Páran még ismerjük azokat az öregeket, akik emlékeznek erre a világra, néhányuk még élt is benne. Csodás dolgokat mesélhetnének ők nemcsak a külföldieknek, de hazánk fiainak is. De hozzájuk idegen nem jut el. Annak papírból épített, Eu-s pályázatokon nyert üres kirakatvilágot mutatunk, vagyis mutatnánk, ha lenne aki kíváncsi rá. De nincs. Évek óta járom a Hortobágyot, télen, nyáron, minden időben, de alig akadnak látogatók... és látnivaló is akképpen. 

Valami rosszul működik ezzel az imázzsal. Ez a valami pedig abban áll, hogy elfogytak mögüle az emberek. Azok, akik még megélték ezt a hagyományt, és azok akik törődnének vele, ismernék vagy szeretnék megismerni. 

Ha a múltunkra akarunk építeni, akkor a jelenünkben kell kezdetni a változtatást. Ha mi sem hiszünk a saját öröklött kultúránkban, akkor hogyan tudnánk azt hitelesen átadni másoknak? Addig amíg ez nem változik, addig ettől a "magyaros" világtól se várjunk többet...