Üzenet

A kicsi vályogház ablakain alig szűrődik be fény. Még szoknia kell szememnek... a sötétség túl hirtelen volt. Ahogyan telnek a pillanatok egyre-másra, úgy érzem szeretet vesz körül. A szoba belseje felől melegséget érzek. Lassan szemem újraéled és két mosolygó szempárt vél felfedezni a sötétben. Igen, már határozottan látom, a kemencepadkán két anyóka ül, s mosolyogva nézik múltban bolyongó lelkemet. Olyan valós minden, érzem a kialudóban lévő parázs illatát, érzem a mamókák kendőjének puhaságát...  pedig csak álmodom. Már akkor is tudtam mikor beléptem, de nem akartam fölébredni, be akartam menni, tudni akartam mi dolgom van ebben a házban. Kérdésemre ébredésem után kaptam választ... egy dal formájában. Egyszer, régen hallottam már e dalt, s most ébredésemkor újra megszólalt... talán akar valamit üzenni, hallgassátok ti is szeretettel.

Kép forrása

Énekszavukat itt meghalljátok: http://db.zti.hu/kallos/mp3/17818d.mp3

"Harmatozzatok,

Égi magasok!

Téged vár epedve

A halandók lelke,

Jöjj el, édes Üdvözítőnk!

Mert az emberek

Ott tévelygenek,

Hol Te égi fényed

Útján nem vezérled

Őket, édes Üdvözítőnk!"