2013. szeptember 13., péntek

Mezítelen lába porba lép, Földön jár, rajta áll. Nem szegény.

Nem érti, nem érti... nem érti áldott népünk, s mert nem érti, inkább elveszejtené, elfelejtetné a régi embert. 

"Igen,,,,voltak olyanok is akinek volt cipőjük, de azt is csak ünnepnapokon vették fel, hogy ne kopjon, mert nem tellett cserére. ()... Köszönöm, de a szegénységet és a faluhelyet én nem képről ismerem, hanem megéltem a mindennapjaimban anno!" - írta egyikőtök.

Miért gondolja mindenki azt, hogy szegénységből jártak az emberek mezítláb? Akkor miért nem jártak mindig bocskorba, mint a környező népek? Nyírfakéreg bocskorba, gyékény papucsba? Volt nekik, de azt sem hordták. Ilyen ostobák lettek volna eleink? Annyira, de annyira szegények voltak, hogy még fakérget szedni sem volt erejük? Azért ezt már kikérem magamnak. Attól, hogy valaki élt faluhelyen és élte vagy éli a szegénységet, még ugyanannyira távol van a teremtett világtól és a benne élő embertől, mint egy fényűző világvárosban. 

Ne abból induljunk már ki, hogy hitevesztett világunkban 2 perc mezítláb járás után tüdőgyulladást kapnánk. És ne is abból, hogy ami nekünk van, az hiányzott a régi embernek! Tudjátok mi hiányzik nekünk? Az, ami nekik megvolt. A biztos világ, melyben szilárdan megálltak. És ebben minden ember megállt, a legszegényebbtől a leggazdagabbig. Mi meddig állunk így, ahogy? Ki vezet át végre bennünket az ÉLETBE? A földi életbe!? Mert hogy egy biztos világban élünk, de a bizonytalanság fátylát lebegtetjük magunk előtt... és ahol a félelem vezet, ott nincs élet. A szeretet az élet. Az ebben való hit a legfőbb mozgatója a régi embernek. Tudta honnan jött és hová megy... mezítláb, ha azt mondja szíve.

A föld női minőség, hiszen csak a magra vár, s képes életet adni újra és újra. Anyai minőség. A magot férfi ember teszi belé, de szántott földet csak mezítláb érintett a régi ember. És itt nem vidékekről beszélünk és nem nagyszüleink idejéről. Hogy meddig őrizték ezt a szentséget, az változott vidékenként, de a mezítelen anyaföld tisztelete az nem. Az asszonyok pedig a legtöbbször mezítláb jártak, mert megerősítést kaptak minden pillanatban, osztoztak az anyaságban a mindenséggel. Minden földenergia, minden áram szabadon járt testükben. Vehettek volna papucsot, de nem akartak, mert egyek voltak a teremtővel! A pénz értékének felerősödésével lett divattá a viselet, a divat pedig elnyom minden hagyományt, mígnem divattá lesz hagyományt őrizni. 

Itt tartunk hát, őrizzük ezt a szép hagyományt, amiről azt sem tudjuk, hogy eszik-e vagy isszák, de látványosak táncaink, szépek viseleteink és ennyi elég is, mert mi tudjuk, milyen szörnyű nehéz világ volt az régen. Nem tudunk mi semmit és nem is akarunk tanulni, pedig ez volna a dolgunk, magyarként, ebben a hazában. Ez lenne és semmi más.  





6 megjegyzés:

  1. Ezt annyira szépen leírtad! Minden sora igaz.

    VálaszTörlés
  2. Szó mi szó...Mi is nehezteljük azt, hogy táncaink, viseletünk csak rendezvényekkor kerülnek az érdeklődés középpontjába.
    Más nemzetek ezt "megélik" a mindennapokban" is. Szóval gatyára, ingre fel, tegyük-lássuk a dolgainkat, s ne a divatot kövessük. Az élet a talpunk alatt fütyül. A magot vessük, és figyeljük-gondozzuk a kikelést is.
    Tulajdonképpen olyan egyszerű lenne az élet, csak szerintem, túlbonyolítjuk...

    VálaszTörlés
  3. van egy fényképem, rajta Apám, huszonévesen, és a Húga, két évvel fiatalabb, két lóval szántanak a határban, mezítláb...olyan szép az a kép, és most, hogy írásodat elolvastam, még szebb! köszönöm!

    a képet egy "vidéket járó" újságíró készítette az 50-es években, "falusi életkép", és megjelent az Új idők címlapján:) ...még ma is megvan:)

    VálaszTörlés
  4. Mindenre fény derül, minden egy-értelművé válik, vált. Az igazság és valóság többé nem rejtőzik, közöttünk, bennünk van. Eljött az idő....

    VálaszTörlés
  5. Meg tüdôvész s szapora csecsemôhalál. Valamint reménytelenség, elmaradottság, írástudatlanság. Ennek isszuk mindmáig a levét úgy am Block.
    Ha lehet a korabeli híradásoknak hinni. Inkább hiszek Móricznak, Tömörkénynek, Illyésnek, József Attilának mint a múltat becukrozó mai gyengeelméjû szívcsakrás eszelôsöknek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem hinni kell, megélni a valóságot, s akkor megmutatja magát. Minden más csak egy olvasat valakinek a szemszögéből. Tégy belátásod szerint, de nem érdemes leszólni azokat, akik neked nem ártanak.

      Törlés