2012. június 7., csütörtök

Vihar előtt...

Pár napja igen erős fellegek gyülekeztek a völgy fölött. A keleti szürkeséget nyugatról a lemenő nap fényei borították aranyba. A csodás látványt azonban nem vár hangok szakították meg...



Az egyik galagonyafa mögött, a dombtetőn néhány bárány pihent. Ilyen meleg időben gyakran előfordul, hogy a fiatal bárányok elfáradnak a legelőn, lepihennek és mire fölébrednek, a nyáj már bizony messzire elhaladt tőlük. Itt, a hegyek-völgyek között hamar elvesznének, ha nem figyelnénk rájuk... különösen mikor efféle viharfelhők gyülekeznek.


Ilyenkor mielőbb a nyáj után indulunk, hiszen azok hatalmas területet járhatnak be, igen rövid idő alatt...



A csöppségeken látszik a tanácstalanság. Talán csak mert még igen friss élmény számomra is az apaság, átjár és meghat az anyját hiába kereső bárány kétségbeesett bégetése. Látszik rajtuk az esendőség, a szeretetvágy, mely húzná őket anyjukhoz... de hiába.


Közben egyre sötétebb az ég, úgy tűnik, csak percek vannak a vihar érkeztéig...




A nyáj még messze van. A hátsó domb mögötti erdőn túl legelnek...



Segítségkérőn fordulnak az ember felé a csöppek. Még színek szerint sorba is állnak, csak hogy segítség terelgető munkámat. :-)


Ez már az utolsó domb lesz...


Sajnos ez az utolsó képem, mert időközben lemerült a fényképezőm. Ha kinagyítjátok a képet, akkor láthatjátok az erdő sarkában a visszaforduló nyájat, a domboldalban pedig a feléjük tartó bárányokat. Mikor a dombtetőn meglátták, meghallották anyjaikat, pillanatok alatt egyedül hagytak s loholtak az övéikhez. 



Hogy mindünk öröme teljes legyen, a szürkeség eloszlott, s így nekem sem kellett vizesen hazatérnem. Bár jobban belegondolva, talán megérte volna, mert felénk hónapok óta nem esik az eső, aminek a kárát látja növény, állat, ember. De ez a délután így volt szép, bizton sokáig őrzöm még emlékét...

6 megjegyzés:

  1. Nem értek hozzá, csak olvasmányokra emlékezve kérdezem, hogy terelőkutyák nincsenek a nyáj mellett?

    VálaszTörlés
  2. Terelőkutya a juhász mellett van, ha van. Mi nem járunk a juhval, szabadon legelnek, így terelőkutyánk sincs. Azt így nem lehet tartani, ahhoz napi társ kell. Szamarunk volt régen a nyájjal, ő is járt velük szabadon, de ő inkább a kóbor kutyák ellen kell. Ez, míg a bárányok el-elmaradnak, csupán pár hetes időszak.

    VálaszTörlés
  3. Terelőkutya helyett a szerencsénkre a fényképezőgéppel terelgetél.Örülök, hogy hazataláltatok.Mariska

    VálaszTörlés
  4. Nem semmi lehetett bekeríteni ekkora területet.Nálunk korábban volt birka (merinoi)kb.12 db és a Lajossal az élen rendszeresen letarolták a villanypásztor szalagokat.Lajos természetesen a kos volt.Jól megvoltak a lovakkal csak gondoltak egyet és odébbálltak a szalagokkal együtt.Nagyon bosszantó volt egy idő után megváltunk tőlük.
    De így teljesen más biztos nagyon jól érzik magukat.Ráadásul a racka nem bárgyú mint a merinói,megvédi magát.Gyönyörűek a képek.

    VálaszTörlés
  5. bocsánat, a birkás szöveget én írtam de nem került fel a nevem rendesen.üdv.

    VálaszTörlés
  6. Régebben..gyerekkoromban sokat voltam kinnt nagyapámmal..juhok mellett..de csak ugy mint vendég.vakáciokban...imádtam azt a nehézkes juh-szagot.."Pfujj..de jo szag"mindig igy mondtam!..azóta is itt van a szag az orromban..Valahogy más volt akkor az élet ÉRTÉKE..Életérzés volt..most meg csak rohanunk..de HOVA,..???

    VálaszTörlés